2020. szeptember 4., péntek

Beelolvasó: Szabó Tamás: Holdvíz

Mai bejegyzésemben új Beleolvasót hozok nektek, Szabó Tamás: Holdvíz című könyvéből kerülnek fel egy – egy részlet, amit hetente fogok hozni számotokra. Én már olvastam a történetet, és szívből merem ajánlani nektek. A könyvet a Maxim Kiadó gondozásában, Dream válogatásaként jelent meg.

Szabó Tamás:
Holdvíz


Tartalom:
Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?


Részlet a Holdvíz c.könyvéből.

ENGEDÉLLYEL

Csak a Báthory utcában találtam parkolóhelyet, innen gyalog mentem tovább a Bajcsy-Zsilinszky útra. Ismertem a környéket, mert itt lakott Bea, a volt barátnőm. Ráérősen kerülgettem a járdán a jég- és hófoltokat, összébb húzva magamon a kabátomat. Néztem a sápatag alkonyi égboltot a leheletfelhőmön keresztül. Hamarosan besötétedik; fájdalmasan korán! Nem is tudom, mikor láttam utoljára a napot. Annyira depis ez az idő.
Megálltam a megadott cím előtt: Bajcsy-Zsilinszky út 55.
Reményeim szerint itt átmelegedhetek egy kicsit... 
Hogy is hívják? Samanthának. Ez most divatos név.
Azt hittem, föl leszek pörögve, ám igazság szerint most, hogy megérkeztem, melankólia telepedett rám. Alig volt kedvem az egészhez.
Megnyomtam a „Golden Bt.” feliratú gombot a kaputelefonon. Egy behatárolhatatlan korú nő hangját hallottam, nyilván ő volt Samantha: 
– Igen?
Kiszáradt a szám. 
– Halló, Zoli vagyok... Ööö… fél négyre beszéltük meg. 
– Köszi, hogy pontosan jöttél. Gyere fel – dorombolta a kaputelefonba „Samantha”, a Golden Bt. „beltagja”. – Harmadik emelet, hetes lakás. Egy fallosz formájú kaktusz van az ajtóm mellett. – Kinyitotta nekem a bejáratot. 
Beléptem a bérkaszárnya előterébe. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Magasak voltak az emeletek. Az utóbbi időben hanyagoltam az úszást, rákaptam a cigire, és nem voltam jó kondiban. Kifulladva értem föl a harmadikra. Mit is mondott a spiné, hányas lakás? Nem jutott eszembe, de aztán észrevettem az említett kaktuszt az egyik ajtó mellett (tényleg egy obszcén hímtagra emlékeztetett).
Bentről nevetés és a vízvezeték zúgása szűrődött ki.
A szívverésem kezdett felgyorsulni. Becsöngettem. 
Kitárult előttem az ajtó. Nem láttam mögötte senkit, csak egy műkörmös kéz nyúlt ki, és intett, hogy jöjjek be. Beléptem a finom illatokkal teli lakásba, szinte mellbevágott a hőség. Kíváncsian oldalra fordultam, hogy benézzek az ajtó mögé. Egyből megértettem, hogy a kéz gazdája miért bújt el, mikor beengedett: mindössze egy átlátszó fölső, egy falatnyi melltartó, valamint egy csipkés, fehér tangabugyi szerepelt rajta. Félhomály uralkodott a takaros kis hajlékban, és ez csak még sejtelmesebbé tette a Samanthával való találkozásomat. Végre valami elvonta a figyelmemet a gondjaimról; álmos hangulatomat mintha egyből elfújták volna. Belém hasított a felismerés, milyen helyen is vagyok, és ettől jólesően felizgultam. 
A vendéglátóm bezárta az ajtót, majd egy profi kereskedő műmosolyával pillantott rám. 
– Örvendek, Samantha vagyok – mondta kényeskedve, ami igazából így hangzott: Örvándáh, Számántáh vájoh. 
Kezet fogtunk. Keskeny, finom kacsója volt, látszott, hogy gondosan ápolja. A bőre gyönyörűen lebarnult a szoláriumban. Hosszú haja szőkére volt festve (mesterséges intelligencia). A tűsarkújában majdnem olyan magas volt, mint én. Nagyon dögösen nézett ki. Máshogy festett, mint a képen, amit abban a szexújságban jelentetett meg magáról; a valóságban valahogy még vonzóbbnak tűnt. A hirdetésben ki volt satírozva az arca, és nem látszottak a mellei, mert háttal állt a fényképezőgépnek. Fotógaranciát vállalt azért a felvételért, és ma délelőtt, amikor telefonon időpontot egyeztettünk, biztosított róla, hogy ő szerepel rajta, vagyis nem kell attól tartanom, hogy egy bányarém fog ajtót nyitni helyette. Ami miatt őt választottam az újságban fölvonuló prostik közül, az az alteste volt. Gyönyörű popóval és egy táncosnő ruganyos combjaival rendelkezett. Volt olyan csinos, mint egy bizonyos lány, akit sosem kaphattam meg. Igen, nagyon hasonlított egymáshoz a testük.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése