Ha egy igazi érzelmi hullámvasútra akartok felülni, akkor szeretettel ajánlom nektek Anne L. Green könyveit. Ezek közül is az Elfojtva sorozat első részét, az Elfojtott indulatokat. Ez számomra sokkal nagyobbat ütött mint, Jason és Nina története, a Viharos érzelmekben. Pedig azt a történetet is nagyon szeretem, de arról majd egy másik cikkben mesélek.
Tartalom:
A szerelem lehet erősebb, mint a családi kötelék?
Ian Bryton nem az én súlycsoportom. Igazi nehézfiúnak tűnik a képei alapján, de meg kell hagyni, állati jó pasi. Imádom a csibész mosolyú, dögös szívtiprókat. Ha pedig még bomba testük is van, néhány szexi tetoválással, na annak már tényleg nehezen tudok ellenállni. Nem tehetek róla, bukom az ilyen fazonokra. Izgalmasak, érzékiek, férfiasak és veszélyesek.
A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green megírta a lázadó Maya Cross érzéki, humoros, ám szívszorító történetét. Az Elfojtva-sorozat első kötetéből megtudhatjuk, mi történik, ha egy olyan pasi keveredik a családba, aki már első ránézésre is igazi rosszfiú, akit semmi más nem érdekel, csak a csajok, a pia, a tetkói és a több száz lóerő a lába közt. Vagy talán mindez csak a látszat?
Véleményem:
5/5
Most dúl a lelkemben az üresség. Rengeteg kérdés kavarog még a fejemben, amire remélem, hogy választ kapok majd jövő nyáron a folytatásban. Igen, sajnos egy évet kell várni az olvasónak arra, hogy vajon, hogy is alakult Ian és Maya története. Már most várom. Na, de ejtsünk szót az első részről. Nem tudom, hol is kezdjem. Anne L. Green most felülmúlta saját magát, mert egy olyan történetet alkotott meg, ahol nem egy problémával néznek szembe a szereplők, hanem számtalannal. Amikor az olvasó azt hiszi, hogy a történetben minden a helyére került, akkor az írónő rak bele még egy csavart. Sajnálom szegény Iant, mert nem volt könnyű gyermekkora, és fiatal felnőtt évei sem úgy alakultak, ahogyan azt szeretnék az emberek. Mert olyan társaságba keveredett, ami nem éppen vált a hasznára. De ez nem gátolta meg abban őt, hogy továbbra is keresse önmagát. Bár egy pórázon vetetett ''kutyára” emlékeztetett, mégis bebizonyította, hogy nem az, mert ő egy igazi harcos. Aki így vagy úgy, de a győzelemre hajt. Legyen szó üzleti ügyről, szerelmi életről, vagy az életért folytatott folyamatos harcról. És persze ott van Maya is, aki egy elég egyéni személyiség, ugyanis ha a szüleit górcső alá vesszük, tudhatjuk, hogy nem kispályás a csaj, ahogy a kedves papa sem volt az annak idején :). És valljuk be, a vér nem válik vízzé, ahogy az alma sem esik messze a fájától. Ez a két mondás nagyon is leírja Maya jellemét és az apjával való kapcsolatát. Mert egy talpraesett nő. Bár Alextől örökölte a makacsságát, a kitartását, a levakarhatatlanságát (lásd. Eltitkolt múlt Alex és Lexi története), de örökölt Lexitől is sok mindent a szépségén kívül, például: a csodás hangját, a zene szeretetét és a kacérságát. Míg Iannak nem volt könnyű élete, addig Maya szeretetben nőtt fel. Nagyon tetszett nekem ebben a könyvben, hogy a régi szereplők bizonyos formában megjelentek újra, még ha csak említés szintjén is. Ami nagyon érdekes volt az az, hogy miután a két jómadár lenyugodott (Alex, Aiden) felismerték Ianban önmagukat.
E könyv sok titkot tartogat, jelenről, múltról és jövőről egyaránt. Sok kérdést is feltesz az olvasó olvasás közben. Pl. : Hogyan teheti egy apa azt a fiával, amit Iannal tett az apja? Miért kegyetlenek egyes szülők? Milyen az, amikor egy olyan „családba” kerülsz, amit te választasz magadnak? Kik a barátok, kik az ellenségek? Vajon van olyan ember, akiben feltétel nélkül megbízhatunk, vagy mindenki hátba szúr minket? Mennyi fájdalmat és nehézséget bír elviselni egy emberi lélek? Mennyi nehézség és küzdelem kell ahhoz, hogy végre boldogok legyünk? Vajon vannak olyan dolgok, amiket egyszer megbocsátunk és el is felejtünk? A múlt örökké üldözni fog? Van olyan helyről végleges kiszállás, ami egy életbe is kerülhet? Mennyi kérdést és még mennyi titkot rejtenek ezek a lapok! Ian és Maya története egy igazi hullámvasút. A könyv többek között feldolgozza a családon belüli erőszakot, a gyászt, az elvesztés fájdalmát, a drogok és alkohol hatásait.
Köszönöm az írónőnek, hogy megírta ezt a nem mindennapi történetet, és hogy elveszhettem kicsit még a Cross család mindennapjaiban. Emellett cseles az írónő, mert a novellát úgy fonta bele a történetbe, hogy eleinte az olvasót megzavarja, és a végére már nem is tudja, mit tartogat számára a könyv, és mit tartogat a novella. Élveztem minden sorát.
Kedvenc idézeteim:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése