Szeretném megköszönni Jud Meyrin
írónőnek, hogy lehetőséget adott elolvasni aszeptemberben megjelenő Lowdeni
boszorkányhajsza ( Felföldi rejtélyek
1. ) c. könyvét. Az egyszer biztos, hogy ez a történet sokkal, de sokkal
jobb lett, mint az eddigiek. Az írónő még jobban fel tudja csigázni az olvasót,
és abszolút nem lehet tudni ki a tettes. Zseniális!
Jud Meyrin:
Lowdeni
boszorkányhajsza
( Felföldi rejtélyek
1. )
Tartalom:
Egy kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.
Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?
Véleményem
5/5
Mit is mondhatnék. Alig egy nap
alatt kiolvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni, annyira magába szippantott ez
a történet. Nagyon odaszegezett, izgalmas volt, romantikus is és krimis is. Jud
Meyrin írónő mesterien tudja szövögetni a rejtélyt, olyannyira, hogy magam sem
tudtam ki a tettes.. Tristan-t néha úgy meg tudtam volna pofozni, hihetetlen,
hogy milyen arrogáns, pöcs. De aztán...
Jött Lottie és minden a feje tetejére állt. Nem kevés hidegvérre volt szüksége
Tristannak. Imádtam, ahogy vitatkoztak,
beszólásaikat és azt, hogy szinte vibrált köztük a levegő. Annyira érezhető
volt kettejük közt a feszültség. Igazán
izgalmas volt a történet, ahogy haladt előre, kicsit gondolkodóba is ejtett,
hogy ki lehet a tettes. Hiszen mindenki szóba jöhetett, aki közel állt az
áldozathoz. Hát a végére csak kiderült.
Ez igen. Na erre aztán végképp nem számítottam. Nagy meglepetés volt számomra.
Hát igen, nem is csoda. Hisz az írónő sokat olvas, van honnan merítenie. Jud Meyrin írásait imádom, annyira jól ír.
Az írónőnek ez már a harmadik
regénye s azt kell mondanom, hogy egyre jobban ír. Sőt! Mindig emel egy újabb szintet
a következő regényeivel. Elképesztően tehetséges. Olvasás közben eszembe jutott,
hogy mi lenne, ha meg lennének filmesítve a történetei. Mert az a véleményem,
hogy az eddig megírt elbeszélései filmre kívánkoznak. Pl: Ezt a történetet
nagyon is el tudnám képzelni egy egész estés filmként.
Jud Meyrinnek meg van az a
képessége, hogy a történeteit filmszerűen írja meg, mesélje el és nagyon ritka
az ilyen. Tristan és Lottie kapcsolata a történet közepén kezd egy kis
fordulatot venni. Már nem harciaskodnak annyira, de azért meg van az tűz, ami
az elején fellobbant kettejük közt. S tényleg kotnyeles ez a Lottie, mindig ott
van, ahol nem kéne lennie. Tristant jobbik esetben mindig felbosszantja. Az
ilyen történeteket szeretem, amikor vannak viták, veszekedések, és mint tudjuk
édes a kibékülés. Nem?
Ajánlom annak ezt a történetet,
aki szereti a romantikát is, a krimit is. Mert ez mindkettő megtalálható benne.
A könyvet itt tudjátok előjegyezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése