Hajnal Kitti: Főnix ''Szívet tépő tanulságos történet, amely megmutatja milyen is az igazi szeretet"

Szeretném megkérni minden 18 év alatti kedves olvasónkat, hogy az alábbi cikket csak szülői engedéllyel olvassa el.

Most megint egy LMBTQ+ ifjúsági regényről hoztam nektek véleményt. Ez a könyv nem más, mint Hajnal Kitti: Főnix című meleg regénye. Az írónőnek ez a könyve komolyabb hangvételű és kevesebb humort tartalmaz, mint az eddigiek. A Főnix nemcsak a LMBTQ+ emberek életét feszegeti, hanem a gyászt és a tanár-diák kapcsolatot is.

Hajnal Kitti:
Főnix

Tartalom:

Kaphat-e főnixként szárnyra hamvaiból egy kapcsolat? Képes-e egy erősnek indult szerelem túlélni az idő, a titkolózás és a kimondatlan szavak okozta sebeket?

Jake tizenkilenc éves. Három szenvedélye van: a festés, a motor és Noah. Három éve alkotnak egy párt, Jake épphogy tizenhat múlt, amikor elcsábította a férfit, aki a tanára volt. A kapcsolatukat így több okból is titokban kellett tartaniuk, a négy fal azonban nemcsak köréjük nőtt, egy idő után közéjük is állt. Az egyre több súrolódás egyre több veszekedést szült, Jake ráadásul egy vitájuk hevében elkövetett egy súlyos bűnt, ami tovább mélyítette közöttük a szakadékot. Amikor azonban Noah életében feltűnik valaki más, és elszánja magát a szakításra, rá kell döbbennie, hogy ők ketten képtelenek elengedni egymást…

Véleményem:
5/5

Ez a regény egészen más hangulatú, mint azt már megszoktam az írónő első két regényében. Ez sokkal bensőségesebben foglalkozik a gyász folyamatával és annak egyes szakaszaival. Emellett a főhőseinknek több mindennel is meg kell küzdeniük. Egyik ilyen probléma az elfogadás. Azt tudjuk, hogy még egy családon belül sem mutat mindenki megértést a nemi identitással szemben, ha az a sajátjától eltérő. Ezért történt az, hogy egyik főhősünket, Jake-et kidobta otthonról az édesapja, és párjához, Noahoz kellett költöznie, aki egyben a tanára is volt. Sokáig titkolniuk kellett a kapcsolatukat, még azután is, hogy Jake már főiskolára járt, és nem Noah tanítványa volt. Emellett Jake nem volt könnyű eset, mert még dühkitörései is voltak, amelyeket sokszor sem ő, sem párja nem tudtak a helyén kezelni. Noah eközben vonzódni kezdett egy tanítványához, és mivel ennek az érzésnek nem tudott ellenállni, a saját érzéseivel hadakozott. Ezt el is mondta párjának, aki eléggé dühös lett és ott hagyta Noah-t. Aztán mikor valamennyire lenyugodott, visszament, hogy megbeszéljék, ami történt. Jake édesanyja betegágyánál hallott egy történetet a hamvaiból feltámadó főnixmadárról, és úgy gondolta, hogy ez a Noah-val való kapcsolatára is igaz lehet. De vajon tényleg igaz? Fel lehet melegíteni azt a parazsat, amelyik az utolsó pillanatig ég? Lángra lobbanhat egy régi szerelem? Vagy hagyjuk a folyót a maga medrében folyni? Bennem sok kérdés merült fel olvasás közben, de a legjobban az foglalkoztatott, hogy Jake hogy tudott ennyi csapást elviselni az élettől. Először meg kellett birkóznia azzal, hogy elveszítette szeretett édesanyját, utána azzal, hogy rájöjjön arra, a saját neméhez vonzódik, majd az apja kidobja otthonról, és később még Noah felelőtlen viselkedése is. Nekem ez sok lett volna. Mégis úgy éreztem, hogy Noah és Jake kapcsolatában Jake a felnőtt. Noah-t meg tudtam volna sokszor fojtani. Sokszor úgy viselkedett, mint a gyerekek. Nem hiába figyelmeztette őt Richard, a legjobb barátja olyan gyakran arra, hogy vigyázzon, mert el fogja veszíteni Jake-t. Míg Noah tanár volt, addig Jake festőművész, amiben nagyon is tehetséges volt. Azt is érdekesnek tartottam, hogy Jake volt a fiatalabb, mégis alig lehetett megtalálni a mai technikát nála. Nem volt oda azért, amiért a mai fiatalok pl. csetelés, társkereső, közösségi oldalak, számítógépes játékok stb. De ez megváltozott, mikor megismerte egyetlen barátját, Lewist.

Röviden és tömören ez lenne a történet lényege. Nekem nagyon tetszett attól függetlenül, hogy ez a regény sokkal komolyabb hangvételű, mint ahogy azt már fentebb is említettem. Emellett itt nem volt jelen az írónőtől megszokott humor. Bevallom, ezt hiányoltam. Ez a történet tényleg jobban koncentrált a gyászra, az elfogadásra, önmaguk megismerésére és elfogadására.

Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy erről a regényről is elmondhattam a véleményemet a Magyar Szerzők Könyvei Magazinban. Gratulálok Kittinek, és remélem, még sok ilyen és ehhez hasonló történettel örvendeztet meg minket. Remélem a jövőben a többi könyvét is olvashatom majd, és hogy a humor sem fog belőlük hiányozni, mint pl.: a Falak vagy a Hinta című regényei.

Hajnal Kitti Hivatalos oldala
Szivárványálom kiadó