Egy bolygóközi utazásról szóló regényt olvastam Rettig Attila tollából Emila bolygóközi kalandjai címen. Köszönöm az írónak, hogy lehetővé tette, hogy elolvashassam a könyvet, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla.
Fülszöveg:
Emila, a kék bőrű szorizoni kislány egy űrhajóval elrepül a
szülőbolygójáról, és izgalmas kalandokba keveredik.
Találkozik szörnyekkel, apró állatkákkal, boszorkányokkal, egy varázslóval, és
rengeteg érdekes dolgot tud meg az univerzumról, valamint sokat tanul saját
magáról is. Ezen kívül még egy óriási meglepetésben is része lesz.
Mi az a végtelen? Hogyan néz ki belülről egy űrhajó? Miért álmodunk rosszat
néha? Hogyan keletkezett a világegyetem? Miért fontos, hogy odafigyeljünk
másokra? Hogyan beszélgetnek egymással a fák? Mit keresnek bálnák az űrben?
Többek között ezekre az izgalmas kérdésekre is választ kapsz a könyv
olvasása során.
Irány az űr!
Vélemény:
4,5/5
Maga az elképzelés nekem nagyon tetszett. Lehetett volna akár szorizoni helyett földi is a
főszereplő, aki egyszer a jövőben elindul, és izgalmas kalandokba keveredik.
Nekem a tudományos magyarázatok is tetszettek, akárcsak a rövid tudományos
szövegek a fejezetek elején, bár az felmerült bennem, hogy nem biztos, hogy ezt
a tízéves gyermekek meg is értik. Volt néhány szárazabb rész, amiről úgy
éreztem, nem biztos, hogy képes megtartani a gyermekek figyelmét.
Emila egy talpraesett
lány, aki elvesztette anyukáját, apukája neveli, és nem túl rózsás a
kapcsolatuk. Nekem néha túlságosan is magabiztosnak tűnt. Nem éreztem, hogy
félt volna, amikor egyedül maradt az űrhajóban, ami elindult a végtelenbe. Én
felnőttként is biztosan pánikba estem volna, bár lehet, hogy a szorizoniak hihetetlen bátorságot
mutatnak ilyen esetekben. Hogy milyen utat jár be kis hősünk? Összefoglalom:
Először a homikok bolygójára érkezik, akik
varázslatos lények. Megtanul kertészkedni, és éppen ez a tudás menti meg őt és
kis barátait a gonosz worlockok sanyargatásától.
Sajnáltam a homikokat, amikor
megtizedelték őket ezek a rusnya lények, és szurkoltam nekik, hogy megtalálják
a megoldást, amivel megszabadulhatnak tőlük.
A rossz álmok bolygója
is hátborzongató a maga módján a zombi macskákkal és rettenetes képekkel. De
aztán Emila megtanulja, hogy nem kell félni tőlük, és a rossz álmoknak is
megvan a helyük a világban.
Libi bolygója volt a
kedvencem. Nagyon tetszett, hogy ott van egy kislány, aki gonosz boszorkány
akar lenni, de nem sikerül, mivel mindig elbénázza. Emiatt rosszul érzi,
különcnek gondolja magát, de aztán rájön, hogy nem benne van a hiba, ő
egyszerűen jó és kész.
Az Emlékezés bolygóján
Emila találkozik édesanyjával. Szívszorító jelenetnek lehetünk tanúi, hiszen
elvesztette édesanyját, mégis ott tud beszélgetni vele pár szót. Izgalmas volt
a vége, miszerint apukája már majdnem megtalálja őt, amikor egyszer csak
eltűnik.
Zillibió bolygóján sok
érdekességet megtudhatunk a világ működéséről. Emila is magába néz, és itt
éreztem úgy, hogy igazán bölcs lett. Otthon pedig már teljesen másként
viszonyul a testvéréhez és édesapjához.
Azt már megemlítettem,
mi az, ami nem feltétlenül nyerte el a tetszésem. Ez volt egyrészt a túl sok
információ egy-egy fejezetben, illetve az, hogy jó lett volna kicsit esendőnek
látni Emilát, akárcsak egy valódi gyereket. De ő sok esetben feltalálta magát,
és tudta a megoldást mindenre, ezért nekem kevésbé volt életszerű.
Összességében egy nagyon
kellemes olvasmány volt, mely nyit a tudományos világ felé, tanít és egyben
szórakoztat. Én a nagyobb gyermekeknek ajánlanám (legalább 13 éves vagy még
idősebb kortól). Úgy éreztem, hogy az író is rajong a tudományért és szívesen mesél
róla a fiatalságnak. Tetszett, és szívesen vennék még a kezembe akár felnőtt
fejjel is más, ehhez hasonló művet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése