2021. január 20., szerda

Tudtad - e? Anne L Green

                     


Az Álomgyár egyik siker szerzője, 2015-ös év első könyves felfedezettje Magyarországon, bepillantást engedett nekünk az életébe, és abba, mit is szeret, vagy éppen nem szeret. Köszönjük Anne, hogy vállaltad, hogy mesélsz kicsit magadról. 

Első regénye A remény hajnala 2015-ben jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában, mellyel a fent említett címet elnyerte. Azóta, ha jól számolom, tizenöt remek történettel és számos novellával gazdagította a hazai irodalom palettáját, emellett az Álomgyár kiadó oszlopos tagja a mai napig. Háromszor jelölték Aranykönyv díjra, emellett olvasói tábora folyamatosan növekszik. Fogadjátok szeretettel.

                              




„Líbor Erzsébet vagyok, írói álnevemen Anne L. Green. Amikor megláttam a Magyar Szerzők Könyvei Magazin tudtad-e felhívását, úgy éreztem, muszáj jelentkeznem. Mégis, amikor odakerültem, hogy osszak meg magamról valami nem éppen hétköznapit, törnöm kellett a fejem, hiszen az olvasóim előtt nincsenek titkaim.

Hosszas dilemma után az alábbiak jutottak eszembe, amit egész biztos sehol sem említettem:

1. Futni járok, de eddig nem árultam el, miért. Mondhatnám, hogy csak hobbiból, de nem lenne igaz. Vidéki lányként van egy-két „jó” szokás, ami rám ragadt. Például, hogy szeretem a szalonnát. Ha feszült vagyok ezzel párnázom ki az idegeimet. Tudjátok, mennyi kilométert kell futni ennyi kalória elégetéséhez? Nem? Nos én sem. Azért is megyek majdnem minden nap. Mindamellett remek feszültség levezetés. Időnként sajnálom, hogy nincs az agyamban beültetett diktafon, ami felvenné a gondolataimat. Érdekes alapanyag lenne egy új könyvhöz. 

2. Mindenki azt hiszi a könyveim olvasása közben, hogy a kedvenc italom a martini, vagy a bor. Van ebben igazság, de amit ezeknél is jobban szeretek, az a Hubert de Luxe. (Ha valaki tudja, hogy itthon hol lehet beszerezni, nagyon szépen kérem, írja meg nekem) 

3. Az olvasóim nagy többsége szerintem meglepődne, ha szürkében, vagy feketében látna. Mindig színes göncöket aggatok magamra, de azt nem mondtam még, miért. Hiszek a színek erejében, hiszem, hogy amit reggel magamra öltök, az fog jellemezni egész nap. A színek képesek megváltoztatni az életünket, ezért igyekszem tudatosan megválasztani ruháim, kiegészítőim színét és ugyanilyen határozottan teszem le a voksom egy-egy szín mellett is. Kedvencem a piros, a vér színe, amely felpezsdít, és életben tart, de szeretem a lilát, mert kreatívvá tesz, a napsütéses sárgát és a zöld harmóniáját. 

4. A következő, amit talán sosem említettem, hogy melyik házimunka kerget ki a világból. Magam is meglepődtem, amikor erre rádöbbentem: a ruhák kiteregetése. A következő dilemma, hogy miért. Hosszas töprengés után ezt is megfejtettem. A porszívózás remek lehetőség, hogy a fülemben hallgatott zenére hangosan üvöltözzem a szöveget, hisz a porszívó hangja elnyomja a súlyos halláskárosodást okozó hangom, a mosogatás közben remek gondolataim, ötleteim születnek, a vasalás pedig ideális időpocsékolás, így meg tudom nézni a kiszemelt filmet, sorozatot, de a teregetéssel nem tudok mit kezdeni. Azok a fránya zoknik… 

5. Egy újabb titok, amit nem verek nagy dobra, hogy szeretem az elegáns, de érzéki fehérnemű darabokat. Szerintem fontos, hogy egy nő nőnek érezze magát, és ehhez az első lépés, amit mi magunk tehetünk meg az önbizalmunkért, az a szép, de kényelmes fehérnemű. „ 








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése