Egy fordulatos kalandregényt olvastam III. Amenemhat rejtélye címmel. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla.
Fülszöveg:
Egy fáraó.
Három fiatal
egyiptológus.
Egy idős
kalandor.
No meg egy kairói tolvajbanda és egy macska.
Gracie új
tárlatra készül a British múzeumban. Úgy gondolja, a legnagyobb problémája az,
hogy asszisztense, a jóképű Louis folyton összecseréli a leleteket, és hogy a
nagyképű újságíró, David mindenbe beleüti az orrát.
Ám este
felhívja őt a Kairói Egyiptológiai Múzeum igazgatója, hogy helyettesítsen egy
tárlaton, mivel a helyi egyiptológusnő, Rania rejtélyes körülmények közt
eltűnt.
Gracie és
Louis hamar rádöbbennek, hogy darázsfészekbe nyúltak. Kiderül, hogy Rania
eltűnése szokatlanabb, mint hitték és a baljós eseményeknek itt nincs vége.
A fiatalok
rábukkannak egy titkos kamrára III. Amenemhat csarnokában. Gracie a bazárban
belebotlik bácsikájába, és az idős kalandor sietősen a lánynak adja a naplóját,
mert valaki üldözi. Ráadásul Louis is eltűnik.
Mi olyan fontos a naplóban? Ki ez a III. Amenemhat? Ki van az idős kalandor nyomában és miért?
Gracie, Louis és David egyesíti erőit. Kalandjuk során a napló újabb és újabb titkait fedezik fel. Ez a különös ókori egyiptomi rejtély valóban a múltba röpíti olvasóit, keljünk útra Kairóba!
Vélemény:
4/5
Gyerekkorom óta vonz Egyiptom a maga misztikumával, isteneivel,
kultúrájával, minden érdekességével együtt. Ezért sem csoda, hogy rögtön
felkeltette az érdeklődésemet Buótyik Dorina regénye. Egy kalandokban
gazdag, fordulatos, rejtélyes történetre számítottam, és nagyjából be is igazolódott
a számításom. Ebben a regényben keveredik a múlt a jelennel, a képzelet a
valósággal, s így válik igazán érdekes olvasmánnyá.
Tetszett a könyv
hangulata, s bár a kalandregények zöme azzal kezdődik, hogy néhány kutató
és/vagy kalandor váratlanul rátalál valami szokatlanra, különösre, ez ebben az
esetben egyáltalán nem volt zavaró. Vártam, miként bontakoznak ki a regény
szálai.
Szoktam ejteni pár szót
a szereplőkről, bár sajnos ennél a történetnél azt tapasztaltam, hogy nagyon
összemosódtak a karakterek, nem éreztem, hogy minden szereplőnek egyedi hangja,
a többiekétől elválasztható egyénisége lenne. Úgy gondolom, nem igazán sikerült
az olvasónak részletesen megismernie őket.
Egy fáraó…
III. Amenemhat fáraó körül szövődik ez a bizonyos rejtély, és bár nem
szeretnék spoilerezni, nagyon
tetszett, hogy ez a fáraó kézzelfoghatóbbá vált ebben a regényben, mint más
hasonló kalandregényekben felbukkanó fáraók, uralkodók. Nagyon ügyes gondolat
volt az írónőtől, hogy így csavarja a szálakat, és hogy összevegyítse a múltat
és a jelent.
Három fiatal egyiptológus…
Ők tulajdonképpen a főszereplőink. Gracie egy fiatal tudós, aki
Egyiptomba érkezik Louis társaságában. A férfi Gracie segédje, és mindvégig érződik
közöttük némi szikra. David pedig egy talpraesett újságíró, aki kicsit
irritálja Gracie-t. Vártam, hogy majd jót mulatok a csipkelődéseiken, de ez még
a regény elején elhalt. Ezt leszámítva szerintem ügyesen oldotta meg az írónő a
szerelmi szálat, és örültem, hogy Gracie nem esett Louis karjaiból Davidébe, majd
ugyanez fordítva. Azonban érezhető, hogy e három karaktert egyetlen akarat
mozgatja, nagyon összeolvad a személyiségük.
Egy idős kalandor…
Ahogy minden kalandregénybe, ebbe is kellett mindenképpen egy
„apafigura”, akinek van egy naplója, s ami kapcsán a fiatalok nyomozásba
kezdenek. Örültem, hogy az idős kalandor vissza-visszatér, és nem csupán az
elején, az események beindítójaként szerepel.
No meg egy
kairói tolvajbanda és egy macska.
Valahogy a tolvajoktól több izgalmas fordulatot,
támadást vártam, de hozzájuk köthető az egyik kedvenc jelenetem is. Nem
szeretném lelőni a poént, de megmosolyogtatott, amikor a mai kor emberei órát,
tornacipőt cserélnek a régmúlt kincseiért. Ez szerintem igazán egyedi ötlet
volt. A macska pedig hamar a kedvencemmé vált. Ő volt az egyik legtitokzatosabb
szereplője a sztorinak. Mindig történt valami váratlan fordulat, amikor
megjelent.
Ami nem nyerte el túlzottan a tetszésem, az a történet
kuszasága volt. Az elején nem mindig tudtam, hogy hol járok; a múltban vagy a
jelenben, nem túlzottan voltak egyértelműek ezek a jelenetek. Még egy apróságot
furcsának éreztem, méghozzá azt, hogy az írónő a három kalandorra fiúként és
lányként referált. Ez nekem nagyon furán hangzott, elvégre felnőtt emberekről
van szó, akik egyetemet végeztek, dolgoznak.
Összességében III.
Amenemhat rejtélye egy szórakoztató kalandregény, mely elvezet bennünket az
ókori és a jelenlegi Egyiptom misztikus világába. Úgy gondolom, hogy az írónő
jól ismeri és szereti ezt az országot, kiváló tudója az egyiptomi kultúrának,
történelemnek. Örülök, hogy egy kevésbé ismert fáraót választott a regény egyik
központi figurájának. Bár a történet így kerek és egész, ha lesz folytatása,
bátran a kezembe merem venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése