A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül Illyana Sanarát kérdezem az írásról és a világteremtésről.
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és hogy beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.
Fantasy történeteken, filmeken, könyveken nőttem fel,
mindamellett, hogy japán szamurájos-nindzsás filmeken és kínai wuxiákon
szocializálódtam. Emlékszem, hogy a nyolcvanas évek végén elég sokan mondták a
környezetemben, hogy „saját” világban élek, talán emiatt nem is nagyon tudtam
kapcsolatokat kiépíteni. Sárkány és pengemániás vagyok. A spiritualizmus,
ezotéria, varázslatok világa sem áll tőlem távol, főleg, hogy dacára a nagyik
tanításainak, a vallás egy egészen más műfajába sorolom magam. Zen buddhistának
tartom magam, egy egészen nagy csipetnyi pagan beütéssel.
Hogy valójában mi vonz a fantasyban, nem is tudom.
Talán a lehetőségek végtelensége.
Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?
Teljesen változó, ahogy maga az ötlet születése is.
Egy példát hoznék fel, a legelső világomét. Elsőként a főbb karaktereim voltak
meg, aztán a mágia és harcrendszer. A birodalomépítést szimultán kezdtem el a
vallási háttérrel és a térkép megrajzolásával.
Azt hiszem ez a felépítés a mai napig ugyanúgy
működik, bár egy-két pontban eltérhet, mondjuk, ha a világban nincs mágia, vagy
ha mondjuk egyedi humanoid fajok jelennek meg.
Ami fontos: nem szoktam előre jegyzetelni. Ha menet
közben alakul ki valami, az a történet szerves részeként épül be.
Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?
Függ az inspirációtól, a bonyolultságtól vagy egyéb
behatásoktól. Van, amin 1992 óta dolgozom, van, ami 3 hónap alatt kész, ahogy
maga a történet íródik. Teljesen változó.
Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?
Ez is változó. Nálam is, mint sok mindenkinél alap egy
kép, egy illat, egy szín, egy hang. Az esetek 60%-ában a zene ad ihletet.
Minden sztorihoz más jellegű – ami nem a Shanay-világához kapcsolódik az inkább
instrumentális.
Vannak filmek, sorozatok szereplői, akiknek egy-egy
megnyilvánulása megérint, és amiből el kezd körvonalazódni történet, de ez
átlag 5%.
A legnagyobb ihletet az álmaim adják. Ha történetté
akarnak válni, visszatérnek.
Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?
Számomra a mágia leírása a legkönnyebb, ahogy a harci
jelenetek is. Az érzések láttatása, ami még könnyű, talán ezért is
zavarbaejtőek a képeim. Valószínű ezekre a képekre mondják azt sokan, hogy
filmszerűek a sztorik. Egyéb leírásokat talán egyre kevesebbszer használok,
talán emiatt érzik az olvasóim nehézkesebbnek a történeteimet.
Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?
Igyekszem egyedit alkotni, de ahogy mondani szokták
nincs új a nap alatt. Az író saját hangja az, ami mássá teszi.
Számodra mitől lesz egy fantasy középszerű és mitől kiemelkedő?
Ez nemcsak fantasyre vonatkozik: a sablonok. Annyi
félék vagyunk. Értem én, hogy népszerűségre törekszünk, és ezért választjuk a
könnyebb, bejárt utat, de ezáltal a történet elveszik a tucat között.
Ha a klasszikus értelemben vett fantasyt nézem, ott ugye adott volt a harcos-varázsló-pap-barbár-bárd-tolvaj szentség. Minél többet nyitunk a világ felé és minél többet tudunk meg róla és más kultúrákról, szerintem nyugodtan lehetnénk bátrabbak is. Számomra épp ezért lett nagy kedvenc annak idején Robin Hobb Látnok-ciklusa, mert a mágiának nem a klasszikus változatát használta. Ahogy pl. Raymond E.Feist Résháború sorozata is jóval mélyebbre nyúlik bele ezekbe a dolgokba.
Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?
Már miért ne lennének képesek? Sok a 80-as 90-es
években megjelent műről sokan a mai napig nem tudják, hogy magyar. Számomra is
nemrég derült ki, hogy ifjúságom nagy kedvence magyar. Ajánlom magyar
klasszikusként bármelyik Wayne Chapman történetet, vagy akár Raoul Reniert,
akik a M.A.G.U.S szerepjáték világában alkottak, vagy akár John Caldwellt,
Robert Knightot, akik a Káosz világában. De mondhatnám Vavyan Fable bármelyik
fantasyját. Ők a nagyon nagy nevek.
Kortársban mondhatnám Andrew Lucas McIlroyt vagy Kae
Westát, akinek a Démon és papnő című történetét még a Merengőn volt szerencsém
olvasni úgy 15 éve.
Igen, vannak nagyon jó fantasy írók itthon is, csak az
emberek 90-95%-ában még mindig benne van az, hogy a magyarok nem írnak jól,
vagy az álnevek miatt fogalmuk sincs arról, hogy magyart olvasnak.
Köszönöm szépen, hogy beszélgettél velem erről a témáról. Akit érdekel az írónő munkássága, az ezen az oldalon többet is megtudhat róla:
A könyveit pedig többek közt itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése