Fantasy világok a magyar irodalomban: L. J. Wesley

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most L. J. Wesley-t kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben, vagy mind ugyan olyan?

Minden zsánernek megvannak a maga kihívásai. Viszont, ha figyelembe veszem, hogy egy fantasy regénynél mennyivel több világépítésre van szükség, mint mondjuk egy romantikus regényben, azt hiszem, mondhatjuk, hogy több benne a kihívás. Azt, hogy mit tartok benne érdekesnek, igazából soha nem sikerült megfogalmaznom. Alapvetően elég sok fantasy-t olvasok, ha olvasói szemmel nézem, akkor azt szeretem benne, hogy a lehető legmesszebb tud vinni a valóságtól. Íróként… nem tudom. Én nem tartom magam fantasy írónak, hisz’ elég sok zsánerben alkotok, jobb nem beskatulyázni. Mindenesetre, az biztos, hogy nagyon élveztem megalkotni a Hetedhét Birodalom karaktereit. Náluk nem tudtam teljesen tiszta lappal indulni, hisz’ szinte mindegyik egy létező mesehős, úgy kellett megalkotnom belőlük a saját verziómat, hogy az lehetőség szerint kielégítse az olvasókat, ne maradjon bennük tüske, ne mondhassák, hogy „tönkretették a gyerekkoromat”, ez rendkívül népszerű manapság, ha valamiből remake készül.

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?

Kacifántosan. Vannak alapok, amiket már az elején lefektetek, tisztázok magamban. Csakhogy, ezek soha nem betonbiztosak. Ha a sztori változást kíván, akkor változtatok. Megtehetem, hisz’ a saját világom törvényeit én irányítom. A legvégén már csak finomhangolás van, hogy ne legyenek egymásnak ellentmondó dolgok.

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Ugyanaddig, ameddig maga a könyv készül. Ez jelen esetben kicsit több, mint egy év volt. Persze, ha figyelembe veszem, hogy még két könyv készül ebben a világban, elmondható, hogy még kész se vagyok vele. Ugyanis, bár az Összetört üvegcipellő ugyanúgy a birodalomban játszódik, de egy olyan területen, ahol Hófehérkéék nem jártak. A harmadik rész pedig egyenesen elhagyja a „kontinenst”, így új, ismeretlen területre megyünk, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy közel a nulláról kezdhetem újra az építkezést.

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Tudatosan nem, de sok fantasy regényt olvasok, így óhatatlanul is előfordul, hogy más művekből merítek. A Hetedhét Birodalom esetén például észrevettem, hogy néhány jelenetet egy régi Warcraft regény ihletett.

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Nem csak a fantasy, hanem minden zsáner esetében a legkönnyebb, amikor elkezdem írni. Új ötlet, hatalmas lendület… egészen addig, amíg meg nem kell írni egy átvezető jelenetet, amihez semmi kedvem az ég világon, mert akciót akarok, de muszáj, mert senki nem írja meg helyettem. Ebből talán ki is derült, hogy a legnehezebb ezeket az átvezető jeleneteket megírni.

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Írói berkekben azt szoktuk mondani, hogy nincs ilyen. Lehet neked bármilyen hiperfantasztikus és egyedi ötleted, szinte biztos lehetsz benne, hogy ha csak részleteiben is, de már másnak is eszébe jutott, csak éppen nem tudsz róla. Viszont, nem számít, hogy valaki már írt regényt adott témában. Azt a regényt nem te írtad, nem a te regényed. Ha van egy jó ötleted, meg kell írni, a saját koncepciód szerint. Hiába az azonosak az ötletek, a tiéd egyedi lesz, mert te írtad.

A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?

Én mindig azt mondom, hogy az én regényeimnek, legyen az akár fantasy, akár más zsáner, nincs mögöttes mondanivalója. Nekem az egyetlen célom, hogy szórakoztassak. Persze, ettől független van, hogy az olvasók találnak egy plusz mondanivalót, de ez soha nem szándékos, csak így adja magát a történet. Szóval nem, én nem élek ezzel…egyelőre.

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

A magyar fantasy írók (sőt, igazából a magyar írók úgy általában) elég nehéz helyzetben vannak. Nem azért, mert kevésbé lennének tehetségesek, mint a külföldiek, sőt, merem állítani, hogy van nem egy magyar író, aki sokkal jobban ír, mint némely felkapott külföldi. Viszont a tény, hogy magyarok, a mai napig elidegeníti az olvasók egy részét. Sokan nem mernek magyar szerzőktől olvasni, mert tartanak tőle, hogy rossz élmény lesz. Ennek megvan a maga oka, és sajnos nem igazán tudunk ellene tenni, csak annyit, hogy igyekszünk továbbra is kihozni magunkból a legtöbbet, hogy olyan regények jelenjenek meg, amik méltók az olvasók figyelmére.

Akik esetleg többet szeretnének tudni az író munkásságáról, azok itt következik:
L. J. Wesley

A fantasy zsánerű könyvét pedig ezen az oldalon tudjátok megvenni:
Hetedhét Birodalom (nyomtatott)

Hetedhét Birodalom (ebook)