A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most L. J. Wesley-t kérdezem az írásról és a világteremtésről.
Mit tartasz
érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi
zsánerben, vagy mind ugyan olyan?
Minden zsánernek megvannak a maga kihívásai. Viszont,
ha figyelembe veszem, hogy egy fantasy regénynél mennyivel több világépítésre
van szükség, mint mondjuk egy romantikus regényben, azt hiszem, mondhatjuk,
hogy több benne a kihívás. Azt, hogy mit tartok benne érdekesnek, igazából soha
nem sikerült megfogalmaznom. Alapvetően elég sok fantasy-t olvasok, ha olvasói
szemmel nézem, akkor azt szeretem benne, hogy a lehető legmesszebb tud vinni a
valóságtól. Íróként… nem tudom. Én nem tartom magam fantasy írónak, hisz’ elég
sok zsánerben alkotok, jobb nem beskatulyázni. Mindenesetre, az biztos, hogy nagyon
élveztem megalkotni a Hetedhét Birodalom karaktereit. Náluk nem tudtam teljesen
tiszta lappal indulni, hisz’ szinte mindegyik egy létező mesehős, úgy kellett
megalkotnom belőlük a saját verziómat, hogy az lehetőség szerint kielégítse az
olvasókat, ne maradjon bennük tüske, ne mondhassák, hogy „tönkretették a
gyerekkoromat”, ez rendkívül népszerű manapság, ha valamiből remake készül.
Hogy néz ki nálad
a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?
Kacifántosan. Vannak alapok, amiket már az elején
lefektetek, tisztázok magamban. Csakhogy, ezek soha nem betonbiztosak. Ha a
sztori változást kíván, akkor változtatok. Megtehetem, hisz’ a saját világom
törvényeit én irányítom. A legvégén már csak finomhangolás van, hogy ne
legyenek egymásnak ellentmondó dolgok.
Mennyi ideig tart
kiépítened a világodat és ez mitől függ?
Ugyanaddig, ameddig maga a könyv készül. Ez jelen esetben
kicsit több, mint egy év volt. Persze, ha figyelembe veszem, hogy még két könyv
készül ebben a világban, elmondható, hogy még kész se vagyok vele. Ugyanis, bár
az Összetört üvegcipellő ugyanúgy a birodalomban játszódik, de egy olyan
területen, ahol Hófehérkéék nem jártak. A harmadik rész pedig egyenesen
elhagyja a „kontinenst”, így új, ismeretlen területre megyünk, ami gyakorlatilag
azt jelenti, hogy közel a nulláról kezdhetem újra az építkezést.
Szoktál ihletet
meríteni? Ha igen, honnan?
Tudatosan nem, de sok fantasy regényt olvasok, így
óhatatlanul is előfordul, hogy más művekből merítek. A Hetedhét Birodalom
esetén például észrevettem, hogy néhány jelenetet egy régi Warcraft regény
ihletett.
Mit érzel a
legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?
Nem csak a fantasy, hanem minden zsáner esetében a
legkönnyebb, amikor elkezdem írni. Új ötlet, hatalmas lendület… egészen addig,
amíg meg nem kell írni egy átvezető jelenetet, amihez semmi kedvem az ég
világon, mert akciót akarok, de muszáj, mert senki nem írja meg helyettem.
Ebből talán ki is derült, hogy a legnehezebb ezeket az átvezető jeleneteket
megírni.
Szerinted lehet a
mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi
látásmódja teszi az adott művet különlegessé?
Írói berkekben azt szoktuk mondani, hogy nincs ilyen.
Lehet neked bármilyen hiperfantasztikus és egyedi ötleted, szinte biztos
lehetsz benne, hogy ha csak részleteiben is, de már másnak is eszébe jutott,
csak éppen nem tudsz róla. Viszont, nem számít, hogy valaki már írt regényt
adott témában. Azt a regényt nem te írtad, nem a te regényed. Ha van egy jó
ötleted, meg kell írni, a saját koncepciód szerint. Hiába az azonosak az
ötletek, a tiéd egyedi lesz, mert te írtad.
A fantasy remek
eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra,
legyen az társadalomkritika vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel vagy
kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?
Én mindig azt mondom, hogy az én regényeimnek, legyen
az akár fantasy, akár más zsáner, nincs mögöttes mondanivalója. Nekem az
egyetlen célom, hogy szórakoztassak. Persze, ettől független van, hogy az
olvasók találnak egy plusz mondanivalót, de ez soha nem szándékos, csak így
adja magát a történet. Szóval nem, én nem élek ezzel…egyelőre.
Mit gondolsz a
magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek
le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk
tőlük?
A magyar fantasy írók (sőt, igazából a magyar írók úgy
általában) elég nehéz helyzetben vannak. Nem azért, mert kevésbé lennének
tehetségesek, mint a külföldiek, sőt, merem állítani, hogy van nem egy magyar
író, aki sokkal jobban ír, mint némely felkapott külföldi. Viszont a tény, hogy
magyarok, a mai napig elidegeníti az olvasók egy részét. Sokan nem mernek
magyar szerzőktől olvasni, mert tartanak tőle, hogy rossz élmény lesz. Ennek
megvan a maga oka, és sajnos nem igazán tudunk ellene tenni, csak annyit, hogy
igyekszünk továbbra is kihozni magunkból a legtöbbet, hogy olyan regények
jelenjenek meg, amik méltók az olvasók figyelmére.
L. J. Wesley
A fantasy zsánerű könyvét pedig ezen az oldalon tudjátok megvenni:
Hetedhét Birodalom (nyomtatott)
Hetedhét Birodalom (ebook)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése