Egy izgalmas fantasy regényt olvastam Sorsok tükre (Vstera árnyai) címmel. Köszönöm az írónőnek, Claire Robinsnak, hogy lehetővé tette, hogy elolvashassam a művét, valamint a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhessem a véleményemet róla.
Fülszöveg
“Sokféle legenda terjengett a Hiúzról és az Árnyakról. Azt mondják, a Hiúz a sivatagi városokat járja vörös csuklyás köpenyében, és gyerekeket ragad el magával. Őket aztán a titkos táborába viszi, és ott mindenféle rituálékkal és főzetekkel halálosztókat nevel belőlük, akik aztán éjszakánként Árnyakként gyilkolják a rosszakat. Ez persze csak rémtörténet volt, amivel a rossz gyerekeket riogatták. Itt azonban, a nyomornegyedben mindenki tudta, kik ők valójában. A Hiúz valóban a sivatagi városokat járta, azonban nem rabolt el egyetlen gyereket sem. Az árvák és szegények közül választotta ki azokat, akiknek elég jó képességeik voltak. Gyorsaság, ügyesség, kitartás… Elég sokan választották a Hiúzt a nyomornegyed helyett. Ő aztán kitanította őket. Igazi Árnyakat nevelt belőlük.”
Az Árnyak évszázadok óta küzdenek a nemesek kapzsisága és zsarnoksága ellen, ám ezúttal sokkal fenyegetőbb veszéllyel kerültek szembe. Ötszáz év telt el, mióta a rejtélyes eredetű varázskönyvnek nyoma veszett, ám most újra előkerült. Azt suttogják, egy másik világból származik, s ördög tudja, miféle szörnyűségeket lehet véghez vinni a segítségével. Kik állnak a titokzatos szertartások mögött, hogyan találtak rá a könyvre, és mi céljuk vele? És mi köze ehhez egy fiatal lánynak, az Árnyak első nemesi származású tagjának? A sorsok tükre minden titkot felfed. Addig is az Árnyak elsődleges célja, hogy megakadályozzák, hogy az összeesküvők használhassák a könyvet, és megóvják Vystera-t más, idegen világok mágiájától.
Vélemény
4,5/5
Nekem ez a regény egy óriási csalódás volt, szerencsére pozitív értelemben. Az írónő sem tagadja azt, hogy nagy rajongója J. R. R. Tolkien munkásságának, ebből és a borítóból kiindulva valamifajta Gyűrűk ura fan fiction-re számítottam, de már az első pár oldal után megdőlt ez a sejtésem. Maga a regény izgalmas, fenntartja az ember érdeklődését, kalandos, fordulatos a cselekmény, kicsit fantasy köntösbe öltöztetett Robin Hood történet. Azon kaptam magam, hogy együtt izgultam a szereplőkkel, akik közül sokat a szívembe is zártam.
Nash, a főszereplő egy gazdag család sarja, aki ahelyett, hogy az idejét nemesi pompában töltené, a szegény gyerekekkel játszik. Akárcsak az utcagyerekeknek, neki is az a nagy álma, hogy a Hiúz magával viszi, s árnyat csinál belőle. Az árnyak Vystera orgyilkosai, akik fellépnek a nemesek igazságtalanságai ellen, s önbíráskodással tesznek rendet. Hamar megkedveltem Natasha karakterét, szerintem is illik rá a Kisróka megnevezés az ügyessége és fürgesége miatt.
A másik főhősünk a Hiúz, aki egy elf, tehát már évszázadok óta létezik, árnyakat képez ki, s harcol a szegények jogaiért. Hallgatag, megfontolt figura. Ezért sem értettem, hogy hirtelen miért lett számára Nash annyira különleges. Kicsit hiányoltam a kapcsolatuk felvezetését, hiszen sokáig semmi nem volt közöttük, még csak nyomát sem tapasztaltam a vonzalomnak, maximum egy-egy elejtett mondatban, aztán hirtelen jött a nagy fordulat, és egy érdekes szerelmi szál kezdett kibontakozni.
A mellékszereplők közül az egyik kedvencem Emeril lett, az elf hölgy, akinek varázslatos az énekhangja. A férfiak közül hamar megkedveltem Olivert, kár, hogy nem sokat olvashattam róla. A többi férfi karakter nekem kicsit egysíkúra sikerült, bár mindnek nagy jelentősége volt a történet alakulásában. Örültem, hogy a gonosz, gazdag nagybácsi karaktere nem maradt meg abban a skatulyában, amiből indult, és jobban megismerhettük a háttértörténetét.
Számomra ez a könyv egy nagyon jó kezdőkötet volt. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább a történet. Ezt persze főként a függővég mondatja velem. Örültem, hogy mindenféle különleges lényt is megismerhettem, köztük alakváltót és démonszerű lényt, aki mások testébe költözik. Ezek a szereplők nagyban hozzájárultak a sztori színesítéséhez. Az oly gyakran emlegetett félszerzetekről és törpökről ellenben keveset tudtam meg. A helyszínek némelyikéről olvastam volna még részletesebben, másokat viszont kellően kifejtettnek éreztem. Külön dicséret illeti a szerzőt és grafikusát a könyv elején lévő térkép miatt (amiről szintén a Gyűrűk ura jutott eszembe). Ez segített az eligazodásban.
Arról is szoktam írni, hogy mi az, ami kevésbé nyerte el a tetszésemet. Ennél a történetnél az volt, hogy bár az árnyak a szegényekért harcoltak, mégsem tapasztaltam ennek jelentős hatását. Akkor mérges is lettem, amikor az egyik résznél a Hiúz úgy dönt, hogy magára hagy egy olyan várost, ahol nagyon nagy a nyomor, a szegénység. Hát pont az ilyen helyeken van rájuk a legnagyobb szükség! Itt kellene tenniük az emberekért, és nem legyinteni egyet azzal, hogy ez a város úgyis menthetetlen. Emeril nekem itt nagyot nőtt a szememben, hiszen ő volt az egyetlen, aki próbálta meggyőzni a Hiúzt arról, hogy azért csak tegyenek egy próbát. De ez a szál ezzel el is halt. Ahogy az a szál is annyiban maradt, ami Cluadiával kapcsolatos. Ugyanis Nash elhagyta a szülőföldjét, a rokona, Claudia, aki azon kevesek közé tartozott, akinek számított a lány, úgy volt vele, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, kideríti, hogy mi történt vele. Erre eltelt tizenkét év, és semmit nem tudtunk meg arról, hogy sikerrel járt-e. De ettől függetlenül remélem, hogy a második részben elvarródik ez a szál. A legnagyobb szívfájdalmam mégiscsak az volt, amit már fentebb is említettem, hogy ott voltak az Árnyak, de valahogy nem éreztem, hogy olyan nagy befolyásuk, eredményeik lettek volna a szegénység és nyomor felszámolásában.
Összességében a Sorsok tükre egy izgalmas fantasy történet, mely tele van kalanddal, izgalommal, lenyűgöző helyszínekkel és szerethető hősökkel. Sokkal jobban tetszett, mint amennyire elsőre gondoltam volna, úgyhogy nekem eddig ez a regény volt az idei (és tavalyi) év legnagyobb pozitív csalódása. Nagyon ajánlom a fantasy műfaj szerelmeseinek, akik szeretnek párhuzamos világokról, elfekről, sárkányokról olvasni. Várom a folytatást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése