A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Claire Robins-t kérdezem az írásról és a világteremtésről.
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.
Köszönöm
szépen a lehetőséget!
Miért pont a
fantasy zsánerben kezdtél el írni? Mit szeretsz benne?
A legelső élményem a fantasyval A gyűrűk ura filmek
voltak, és egyből beleszerettem a műfajba, a csodálatos, a szokatlan világba és
lényekbe, az izgalmas történetbe. Imádom a szabadságot, amit a fantasy ad. Az
alkotó úgy alakíthatja a világot, ahogy szeretné, nincsenek meg a való élet
szigorú szabályai, nincsenek korlátok, nincsenek határok, és akár a fizika
törvényeit is meg lehet szegni… Az én fejemben leginkább úgy jelenik meg ez,
mintha a való élet egy fekete-fehér grafika lenne, tele egyenes vonalakkal és
szögletekkel, míg a fantasy egy színekkel telített festmény, mindenféle
figurákkal, absztrakt alakokkal, amiknek csak az ember képzelőereje szab
határt. Mindig nehezen találtam a helyem a világban, emiatt hihetetlenül
élvezem, ha ki tudok szakadni belőle, és a fantasy épp ezt teszi lehetővé.
Amikor eszedbe jut egy ötlet, hogyan alkotod meg a világot?
Először többnyire egyetlen tájegység, egy város, egy
erdő, és az ott élő lények öltenek alakot a fejemben, és valami hozzájuk kötődő
kisebb történet. Ebből indulok ki, szép lassan megtöltöm aztán mindenféle
lényekkel, népcsoportokkal, tájakkal, királyságokkal, majd megalkotom a
történelmüket is. De sokszor megesik az is, hogy már írás közben találok ki
újdonságokat az adott világhoz, így színesítem tovább mindenféle apró
részlettel.
Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?
Ahogy az előző kérdésnél is említettem, néha olyan is
van, hogy írás közben alakítom tovább a világot, sokszor még évekkel az első
„na most kész” kijelentés után is találok ki hozzá valamit. Nálam egy világ
ugyanúgy alakul, mint a sajátunk, egyes fajok kihalnak, helyükre újak jönnek
létre, megszűnik egy terület, vagy épp felfedeznek egy újat. Ha elkezdek
építeni, ötletelni, hetekig, hónapokig képes ezen járni az agyam, de őszintén
szólva nem tudnám megmondani, pontosan mennyi idő alatt sikerül nagyjából
elkészülnöm vele.
Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?
Filmekből, zenékből, könyvekből, néha a való életből
is. Az agyam szeret megtréfálni, és az ihletet álom formájában tárni elém, de
akár a legkisebb apróságokra is felcsillan a szemem, ha eszembe jut róla
valami. A leggyakrabban zenék szoktak megihletni, nem is feltétlenül a szövegük,
inkább a hangulatuk, írni is úgy szoktam, hogy közben hallgatok valami
hangulatban illő zenét.
Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?
Számomra az a legnehezebb, hogy olyasmit alkossak,
amire az emberek nem fognak egy legyintéssel válaszolni, hogy máshol már
látták/olvasták, vagy épp klisé. Nagyon sok fantasztikus szerző van, akik
igencsak magasra tették a lécet a műveikkel, amit maximalistaként mindenképp
meg akarok ugrani. Saját magam számára is rendszeresen nagyon magas célokat
tűzök ki. A legkönnyebb viszont az a szabadság, amit szintén említettem, hogy
el lehet rugaszkodni a valóság szögletes szabályaitól, és az, hogy egy ilyen
történetben az lehetsz, ami csak akarsz… Egész világot találhatsz ki magadnak.
Fantasztikus érzés.
Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?
Is-is. Úgy gondolom, mindig lesz valami újdonság,
valami teljesen egyedi ötlet, hisz az emberek fantáziája végtelen. Akár a
legkisebb apróságokból is komplex ötletek, tervek tudnak kisülni, ha valaki úgy
közelíti meg. De ehhez nagyon fontos a látásmód is. Már jól bejáratott
alapanyagból is lehet különlegeset alkotni, elég csupán kicsit más szögből
nézni.
Számodra milyen az
igazán jó fantasy?
Olyan történet, ami teljesen magával ragad, ami úgy be
tud szippantani, hogy képtelen vagyok letenni a könyvet vagy abbahagyni a
filmet, és egyszerűen nem akarok utána visszatérni a való világba.
Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?
Szerintem képesek rá a magyar írók is, csak úgy
gondolom, nehezebb helyzetben vagyunk itthon, mint mondjuk Amerikában. A piac
is beszűkültebb, a fantasy-nak sincs akkora keletje itthon, és úgy vettem
észre, hogy sajnos nem is túl sokan olvassák. Nagyon sok fantasztikus ötlet és
történet marad ismeretlen azért, mert nehezebben tud betörni a piacra, mint
mondjuk egy Cassandra Clare, Sarah J Maas, vagy R. A. Salvatore. De ennek
ellenére úgy gondolom, nagyon is megállnák a helyüket a magyarok is a „nagy”
írók között, csak mernünk kell nagyot álmodni.
Aki esetleg többet szeretne megtudni az írónő munkásságáról és a könyveiről, azok itt követhetik:
A könyvet pedig itt tudjátok megvenni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése