2021. február 13., szombat

Mi kell az írónak?


 Avagy fontosak-e az olvasói visszajelzések

 

Olvasóként felmerülhet bennünk a kérdés, hogy az írók hogyan követik a könyvük életútját. Mettől meddig tart ez az egész? A gondolat és elhatározás megszületésétől az utolsó betűig, vagy a kötet megjelenéséig? És utána, mint egy-egy szülő, elindítja a nagyvilágba a szerzeményét? Sok író tekint a könyveire a gyermekeiként, és a megjelenést valahogy úgy élik meg, ahogy egy szülő elengedi a gyermeke kezét, hogy az útjára bocsátsa. Viszont épp, ahogy a szülők sem, az író sem tudja magát teljesen kivonni a könyvével történtekből a megjelenés után. 

Igaz, onnantól, hogy a regény a boltok polcaira kerül, elsősorban az olvasók kerülnek előtérbe, onnantól már rajtuk múlik az, hogyan alakul a megszületett könyvek élete. Azt persze nem vitatom, hogy a jó marketing sokat lendíthet a történet sikerén, hozzáférhetőségén és ismertségén, de az, hogy mennyire lesz népszerű, az már az olvasókon múlik. És ez az, amire szinte semennyi ráhatása sincs a szerzőknek. Ennek ellenére íróként mindannyian szeretnénk tudni, hogy az olvasók hogyan fogadják a könyveinket. Ezért gondolom úgy, hogy egy író "szülői feladatai" nem érnek véget azzal, hogy leírta az utolsó betűt, vagy hogy a könyv megjelent. Ezért követjük mindig nyomon azt, hogy mi történik a szerzeményeinkkel.

Éppen ezért nagyon fontosak számunkra a visszajelzések az olvasóktól. Bármi jól jöhet, egy üzenet, egy poszt a könyvünkről Facebookon, Instagramon, Twitteren, vagy bármelyik közösségi oldalon. Kifejezetten örülünk említéseknek különböző könyves blogokon. De persze nem lehet mindenki blogger, és azt sem várjuk el, hogy mindenki telekürtölje a közösségi oldalakat az olvasási élményeivel (bár azt senki sem tagadja, hogy ez kifejezetten büszkeséggel tölt el minket).

De egyszerű olvasóként is bőven nyílik lehetőség visszajelzést adni az olvasott könyvekről. A legegyszerűbb és legkevésbé időigényes módja ennek valamilyen könyves oldal használata. Magyaroszágon a legnépszerűbb ilyen oldal egyértelműen a moly.hu, de sokan használják a Goodreadset is. Én személy szerint ezt az utóbbit szeretem jobban, amiatt, mert szerintem nagyon kényelmes a mobil alkalmazásuk, és ezért kényelmesebb. De a molyt sem használom semennyivel sem kevesebbet. Emelett a portál mellett szól az, hogy ez egy teljesen magyar oldal, míg a Goodreads kezelő felülete csak angolul érhető el. Viszont ami mind a kettőben közös, amellett, hogy ezerféle virtuális polcra lehet pakolni a könyveinket, hogy könnyedén értékelni is tudjuk az általunk elolvasott regényeket.


Nem csak az írás alkotás, hanem az olvasás is



Egy pár mondat erejéig kitérnék a polcokra is, mert azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, az írók rendszeresen visszajárnak ezekre az oldalakra. Igen, mind szeretjük nyomonkövetni, hogy hányan tették polcokra a könyveinket, illetve hányan olvasták, és hányan hagytak bármiféle visszajelzést. Már önmagában az lehet egy elismerés, vélemény kifejezés, ha olyan polcra kerül a könyv. Például annak mindenki örül, ha a regényét valamelyik olvasója kedvencek polcán látja viszont. És éppen ennyire lehet elszomorító az, ha a könyv olyan polcra kerül, ami kevésbé hízelgő. A negatív visszajelzések bárkinek a kedvét szeghetik, ennek ellenére hálásak vagyunk az őszinteségért. Inkább egy negatív, de őszinte véleményt kérünk, mint tíz nem valósat.  

A polcokra pakoláson túl van még ugye a csillagozás és a vélemény írás, ami szintén megtalálható mindkét könyves oldalon. Azt gondolhatná az ember, hogy a könyv adatlapján gyülekeznek a csillagozások az olvasások után, hiszen az csak egy kattintás. De sajnos azt kell mondanom, hogy ezen a téren eléggé lelombozóak az eredmények. Legyen szó akár molyról, akár Goodreadsről.

Maradjunk most az előbbi platform mellett egy kicsit. Molyon meg lehet nézni azt, hogy hányan olvasták el az adott könyvet, emellett statisztikában megjelenik a csillagozás, és ennek függvényében az is, hogy hány százalékon áll az adott könyv. Már a százalékos visszajelzés is sokat segít abban, hogy lássuk, az olvasóknak mennyire tetszett az irományunk, viszont sokan nem hagynak csillagot olvasás után. És mi, írók értetlenül állunk azelőtt, hogy miért. Elfelejtette? Visszás érzéseket váltott ki belőle, és nem tudja, hány csillagot adjon? Ennyire rossz lett volna, hogy minősíthetetlen? De ha ez a helyzet, akkor miért került a könyv az olvasó kedvencek polcára?

Eléggé kétségek közt tud hagyni minket a visszajelzések hiánya.

És ha csillagozások ilyen foghíjasan érkeznek, mi a helyzet a vélemények írásával? Azt szeretném előre leszögezni, hogy senki sem várj el azonnal véleményt az olvasótól, amint befejezett egy könyvet, mert nem lenne életszerű. Egyszerűen nem férne bele a munkával, gondokkal és ki tudja még mivel túlterhelt mindennapjainkba. Vagy azért nem hagyunk véleményt, mert emésztenünk kell a könyvet, vagy mert nem érzi úgy, hogy tudna róla mondani bármit. Vagy egyszerűen nem a szavak embere. Viszont minden ilyen esetben lehet alkalmazni a csillagozást. Éppen ezért ennek az egy kattintásnak bele kellene férnie, nem?

De persze ha az olvasó úgy dönt, hogy ezeket a csillagokat megtámogatja egy pár szavas magyarázattal, mi annak csak örülünk. Sőt, madarat lehet fogatni velünk. Ha a csillagok alapján tetszett neki a könyvünk, mi is szeretnénk tudni, hogy mit kedvelt benne, hogy mi ragadta meg a figyelmét. Ahogy az is sokat segít, ha kevés csillagos értékelés esetén kapunk magyarázatot, hogy mi volt vele a probléma. Itt persze nem olyanra gondolok, hogy: "utáltam/rossz volt, mert csak." Ízléseken nincs értelme vitatkozni, nem kérjük számon, hogy miért nem szeretik a könyvünket, egyszerűen csak jó lenne tudni, hogy szerintük mi nem működött benne.

Röviden összefoglalva a fentieket, arra szeretnélek kérni Titeket, hogy segítsétek a munkánkat egy kis bátorítással, vagy legalább visszajelzéssel. Ha elolvastál egy könyvet, hagyj legalább egy csillagozást róla. Ha túlteng benned a lelkesedés, és még az időd is engedi, kísérd a csillagokat pár szó, pár mondat magyarázattal. Nagyon hálásan fogadjuk majd, ha adsz nekünk egy kicsit a saját idődből, hogy mi is még lelkesebben adhassunk a sajátunkból.  


Jegyzet:

Borítókép forrása: unsplash.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése