Menyhei Moncsi, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. Főként a
magyar szerzők segítéséért szívvel-lélekkel végzett kiemelkedő munkáddal
kapcsolatban szeretnék kérdezni tőled.
Aurora:
Mi volt az a
könyvélmény, ami megszerettette veled az olvasást?
Moncsi: Az első olvasási élményem, ami elvezetett ide, ahol most vagyok, az
a diákszállón volt már 10 éve. Jesszus de öreg vagyok! :) A szóban forgó könyv a
Vak végzet volt Lorraine Heath-től. Ez a könyv indított el az úton. A magyar
irodalom iránti érdeklődésemet és szeretetemet pedig a 2015-ben megjelent Anna
L. Green: Remény hajnala c. könyvnek köszönhetem. Mert az ő könyve indított el
bennem valami tiszteletfélét a magyar írók iránt, és az ő hatására olvasok a
mai napig egyre több magyart, a külföldi szerzők mellett.
Aurora:
Milyen műfajban
olvasol a legszívesebben? És
melyik az a műfaj, ami távol áll tőled?
Moncsi: Sokféle műfajban szívesen olvasok. A romantikustól a light horrorig
szinte minden jöhet. Egy műfaj van, amiben még nem olvastam; az a sci-fi. Hogy
ez távol áll-e tőlem, fogalmam nincs. A véres, részletes horror regények és a
gyermek, illetve állat bántalmazásról szóló könyvek nagyon távol állnak tőlem.
Aurora:
Hogy jött a
Beszélgessünk az írókkal csoport ötlete? Milyen reményeket fűztél hozzá?
Bejöttek a számításaid?
Moncsi: A Beszélgessünk az írókkal csoport ötlete úgy pattant ki a
fejemből, hogy szerettem volna, először is egy helyen tudni az író
ismerőseimet. Mert megmondom őszintén, egyre többen lettek, és már fogalmam sem
volt róla, hogy ki az író és ki a kolléga, családtag, ismerős. Így valamilyen
megoldást kellett találnom rá. Így alakult meg a csoport, aztán azt vettem
észre, hogy az emberek elkezdtek embereket meghívni a csoportba és elindult
valami, ami meglepett, mert nem gondoltam volna, hogy egy ötlet, amit
eredetileg nem ilyen csoportnak terveztem, sőt semmilyennek sem terveztem,
elindult. Ez a mai napig felfoghatatlan számomra és egyben nagy öröm is, hogy
én ebben nem láttam lehetőséget, de más mégis meglátta benne, és akaratlanul is,
de elindultunk egy úton.
Nem fűztem hozzá reményeket őszintén megvallva, tehát így csalódni sem tudtam,
csak kellemesen meglepődni. De most, hogy elindultunk és májusban leszünk egy
évesek, egyre több reményt fűzök hozzá. És szerencsére nem egy-két nagyot,
hanem sok aprót, amit szép lassan megvalósulni is látok.
Igen, bejött minden eddig, amire számítottam, a jók és a rosszak is egyaránt.
Aurora:
Mi számodra a legélvezetesebb és a
legnehezebb dolog, ami ennek a csoportnak az igazgatását érinti?
Moncsi: Számomra az a legélvezetesebb dolog a csoportban, hogy látom,
milyen jó kis csapat kezd kialakulni. Mennyire összetartóak és segítőkészek tudnak
lenni egymással a csoporttagok. Ez nekem nagy segítség részükről. De talán a
sok aktivitás, ami mutatja, hogy jól érzik magukat, a legszebb és
legélvezetesebb dolog a számomra, mert látom azt, hogy megéri mindaz, amit
csinálok/csinálunk az admintársakkal.
Szóval ezúttal is szeretném megköszönni Kovács Áginak és
Megyeri Juditnak, hogy segítenek a csoporttal kapcsolatban, mert tudom, hogy
nélkülük nem tudnám vezetni. Hálás vagyok a sok segítségért, türelemért és
támogatásért. És köszönöm nekik, hogy a nehéz időkben sem hagynak magamra. Mert
nem könnyű egy ekkora létszámú csoportot vezetni. Sok emberre kell figyelni, és
ha valami szabálytalanság merül fel, azonnal lépni. És el is érkeztünk a kérdés
azon részéhez, hogy mi nehéz nekem a csoportom vezetésében. Az odafigyelés és
az állandó jelenlét, ez az időhiány miatt, és azért, mert munka mellett
csinálom az egészet. 2 műszakban dolgozom így hol a délelőttjeim, hol pedig a
délutánjaim foglaltak, így nem tudok annyit a csoportban lenni, amennyit
szeretnék. Ezek nehézséget okoznak, de igyekszem, hogy amennyire az időm és a
szünetek lehetővé teszik, jelen legyek. A hétvégék mások, mert azokat a
csoportomra fordítom, jobban helyt tudok állni és figyelni tudok az
eseményekre.
Aurora:
Hogy jössz ki a magyar írókkal?
Mennyire egyszerű velük dolgozni?
Moncsi: Milyen egyszerű kérdés, és mégis milyen összetett rá a válasz.
Vannak írók, akikkel nagyon jól kijövök, szinte baráti kapcsolatot ápolok
velük. Vannak olyan írók, akikkel semleges a kapcsolatom, ők vannak kevesebben.
Velük is jól kijövök, mégis tartjuk a távolságot, egyszerűen nem nyílt módunk
jobban megismerni egymást. Rajtuk kívül vannak problémás esetek is, hiszen nem
mindenkivel tud kijönni az ember, így akadnak nézeteltérések, amik lehetnek
zavaróak vagy irritálóak. De azt elmondhatom, hogy én próbálok mindenkivel
türelmes és rendes lenni, bevallom ez nem mindig sikerül.
Nem mondanám, hogy nehéz velük együtt dolgozni, főleg azért nem,
mert próbálom mindig megtalálni velük a közös hangot, és keresem azt a bizonyos
arany középutat, hogy nekik is, és nekem is könnyebb legyen az együttműködés.
De ez is egy olyan dolog, hogy vagy sikerül vagy nem. Volt, hogy a csoportomban
vagy a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnál meggyűlt a bajom 1-1 íróval. Volt
olyan is, aki nem volt hajlandó velem együtt dolgozni, de ezt nem vettem a szívemre,
hiszen nem vagyok én sem tökéletes, és ugye nem is felelhetünk meg mindenkinek.
Aurora:
Gondolkodtál már
valaha azon, hogy könyvet írj?
Moncsi: Igen gondolkoztam rajta, és el is kezdtem írni 1-1 történetet, de hogy
ezek megjelennek-e valahol valamikor, még nem tudom. Talán, ha elindítom a blogom,
és lesz annyi bátorságom, hogy legalább ott publikáljam, akkor olvasható is
lesz. De hogy az írás mennyire lesz az én világom, az majd kiderül.
Aurora:
Mik a jövőre vonatkozó terveit?
Esetleg kipróbálod a blogolást is?
Moncsi: Sok tervem van a jövőre nézve. Egyik ilyen, hogy egyre több módot
találjak ki arra, hogy az olvasók megismerjék a magyar, azaz hazai vagy a
külföldön élő magyar írókat. Mindüket szeretném majd bemutatni. A másik, hogy
továbbra is segítem a hazai írókat, ahogyan erőm és energiám engedi. A blogolást is tervezem, csak még nem
választottam neki nevet. Van olyan tervem is, amit eddig is csináltam, hogy a
saját üzenőfalamon mutatok be egy-egy magyar művet borítóval együtt. Igyekszem
a kortárs művészek közül választani, de régebbi írók művei is fel-felbukkan. És
még számos ötletem van, amik arra várnak, hogy megszülessenek, vagy megvalósuljanak.
Aurora:
Ha kifognál egy aranyhalat,
ami teljesíti három kívánságod, de csak a magyar szerzőkkel kapcsolatban
kívánhatnál, mi lenne az?
Moncsi: Ezen a kérdésen alaposan elgondolkodtam. Szinte az összes
kívánságom számukra összetett lenne. Mert ezeket az 1-1-1 kívánságokat az
aranyhal vehetné számtalan sok kicsinek.
De lássuk:
1. Az első kívánságom számukra az lenne, hogy legyenek először is egészségesek,
boldogok, kiegyensúlyozottak, és álljon mellettük egy türelmes család, akik
segítik őket az úton.
2. A második kívánságom az lenne, hogy itthon Magyarországon is megkaphassák
azt a segítséget, amit a sok külföldi társuk. Azaz olyan ember segítségét, ami
segít nekik elindulni az úton. Hogy mit értek ez alatt: segít kiadót keresni,
biztosít nekik marketing felületet, segít nekik a reklámozásban, a kiadásban és
mindenben, amiben csak tud. Mellettük áll még akkor is, ha elbizonytalanodnak, elbotlanak
az első akadályban, vagy amikor elbuknak és segít neki felállni, hogy ne adják
fel az álmaikat.
3. A harmadik, és egyben utolsó kívánságom a sok olvasó, a sok visszajelzés, és
a türelem lenne számukra.
Aurora:
Szerinted mennyire
divat olvasni ma Magyarországon? Az írók mennyire tudnak érvényesülni ebben a
szakmában?
Moncsi: Én úgy vettem észre, hogy az olvasás terén vannak hullámvölgyek. És
hogy a mostani helyzetnek köszönhető-e, vagy annak, hogy az emberek éhesek a jó
történetekre, vagy csak fejleszteni szeretnék a szókincsüket, de egyre többet
olvasnak. Hogy ez mennyire lett divat, azt nem tudom. Szeretném azt hinni, hogy
újból divatba jön kicsiny hazánkban, és egyre többen olvasnak majd, és nem csak
azért, mert divat, hanem azért is, mert kikapcsolja őket. Szeretném, hogy
megismerjenek egyre több hazai vagy külföldi írót, és merüljenek el a világaikban.
Kívánom nekik, hogy nyissanak a világ felé, és bővítsék a tudástárukat,
szókincsüket és nézetüket.
Én, mint kívülálló olvasó, úgy érzem, az az igazán fontos kérdés, hogy mennyire
tudnak érvényesülni az írók ebben a szakmában, hiszen ez változó. Nekem az a
véleményem, hogy egy író először magának ír, ezután az olvasóinak. Valaki
terápia céljából ír, valaki hobbiból, valaki unaloműzés céljából. Ahány író és
annyi indok van, így nehéz megmondani, ki mennyire tud érvényesülni ebben a
szakmában. Szerintem az érvényesüléshez a legfontosabb tulajdonságok a türelem,
kitartás és a bizalom. Türelem, mert egy történet sem egy nap alatt születik és
íródik meg. Kitartás, mert ez az út is rögös, és tele lehet buktatókkal, bár ez
a többi szakmában is így van. Bizalom és remény azért, hogy elhiggyék, amit csinálnak,
az jó. Bár ha beleadja az illető a szívét és lelkét, akkor nem lehet gond, csak
végig kell menni ezen a rögös úton.
De én bízom benne, hogy ha elég kitartó valaki, és tényleg ez az álma, akkor
eléri a célját és tud majd érvényesülni ebben a szakmában, legyen akármilyen
nehéz is. Mert valljuk be, sok nehézséget rejt ez a hivatás, hiába szép és
nemes.
Moncsi: Én köszönöm, hogy felkerestél a kérdéseiddel, és hogy lehetőségem nyílt
válaszolni ezekre. Jó volt beszélgetni. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint
megválaszolni a kérdéseket, és remélem, kielégítettem a kedves olvasók
kíváncsiságát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése