2021. február 7., vasárnap

S. A. Locryn: Gyufaláng "Ez a könyv a szívemet törte össze, és rakta össze újra, de másképpen."

Köszönöm szépen a lehetőséget S. A. Socryn írónőnek, hogy elolvashattam ezt a nem mindennapi, történelmi LMBTQ+ történetet. Olvasás közben nem egyszer szakadt meg a szívem, és nem csak azért, mert olyan dolgok történtek a könyvben, amik, hanem azért is, mert emlékeztem. Emlékeztem egy olyan személyre, aki az egyik legmeghatározóbb ember volt az életemben: a nagyapámra. Köszönöm.

S. A. Locryn:
Gyufaláng



Tartalom:

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.

1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?


Értékelés:
5/5

Ez a könyv a szívemet törte össze, és rakta össze újra, de másképpen. Ez az első LMBTQ+ könyv, amit magyar író tollából olvastam. Bevallom, alig akarom azt elhinni, hogy ez az első könyv, ami megjelent az írónőtől. Látni a regényben azt, hogy benne van a szíve és a lelke. Rengeteg kutatómunkát végezhetett, mert sok hiteles adat szerepel a lapjain. Ez a könyv a második világháború utáni Magyarországot mutatja be, annak minden árnyékával. Ez nem egy szirupos romantikus történet, ami két férfi között bontakozik ki. A kor minden nehézségével, küzdelmeivel együtt tárja elénk az eseményeket, sőt betekintést nyerhetünk a háború alatti időkbe is.

A történet az én szememmel.

Adott egy férfi, név szerint Szép Tamás, aki őrmester volt a hadseregben a háború alatt, s gyengéd érzelmeket táplált századosa, Nemessy Sándor iránt, amit mindenki előtt titkolt. Emellett volt egy másik titka is, amiről senkinek sem beszélt, még Sándornak sem, mindig csak megérzésként utalt rá. Ezek a megérzések látomásokként jelentek meg a szeme előtt, és eléggé nehezen viselte ezeket.

Adott egy másik férfi is, akit Nemessy Sándornak hívnak, aki százados volt a seregben a háború alatt. Sándor nem tudta, mit is érez Tamás iránt, így elkönyvelte az érzéseit, mint barátságot. A háború alatt nagyon jól együtt tudtak működni. Mindenben segítettek egymásnak, amíg nem történt valami a fronton, ami nemcsak Sándor életét változtatta meg.

A háború után Nemessy százados fél lábbal tér haza, mert egyik lábát elveszítette, és műlábat kapott.

Szép Tamás őrmester eltűnt az utolsó csata után, senki sem tudta mi, történt vele.

Két évvel később a háború után, Sándor bevásárlásból tért haza, mikor meglátta, hogy egy ismerős alak szakadt, kopott katonai ruhában próbál elbújni egy romos ház lyukába. És mikor az illető megfordul, és ő felismeri benne az őrmesterét, Szép Tamást, megváltozik minden. Mert a legjobb barátja újból az élete része lesz. És pont karácsony előtt. Ez lehet egy hatalmas ajándék is mind a két volt katona számára. Ezen a napon változik meg valami, és kezdődik meg egy küzdelmes élet kettejük számára.

Akkor most kezdeném azzal, ami nem tetszett, majd folytatom azzal, ami viszont igen.

Ami nem tetszett a történetben, az volt, hogy voltak benne olyan dolgok, amiket kicsit jobban is ki lehetett volna dolgozni. Tudom, tudom, így is hosszú a könyv, de mégis olvastam volna még egy picit hosszabb visszaemlékezéseket, ezek szerintem sok mindent megmagyaráztak volna. Illetve egy-két karakterről többet szerettem volna tudni, akik ugyan nem voltak központi szereplők a történetben, de fontos szerepet játszottak bizonyos jelentős események kialakulásánál. Ez kicsit hiányzott nekem. Sőt voltak olyan dolgok, amik nem voltak rendesen megmagyarázva. Remélem, a folytatásban derülnek majd ki ezekről még részletek.

Akkor nézzük, ami tetszett: a szépen felépített történet. A főszereplők váltott szemszögű gondolatai úgy megírva, mintha az egészet egy kívülálló mesélte volna el az elejétől fogva a bíróságon. Az, hogy az események alapos utánajárással, hitelesen voltak bemutatva. Olvasás közben úgy éreztem, hogy visszarepülhettem egy kicsit az 1945 utáni évekbe. Szinte láttam magam előtt a lerombolt városokat, amik a háború után újra próbálnak éledni. A munkálatokat, a törött macskaköveket, amik nem könnyítik meg a járást. A kifosztott, elhagyott lakásokat. Mindent, amit az írónő leír.

Kedvenc és utálatos szereplők számomra

Nemessy Sándor: Nagyon szerettem ezt a karaktert. Nem tudnám megmondani, hogy őt, vagy Tamást kedveltem-e jobban. Őt határozott, komoly és céltudatos ember benyomását keltette előttem. Attól függetlenül, hogy még ő is ismerkedett magával és a érzéseivel. Sokszor fájt érte a szívem, főleg azért, amiken keresztülment.

Szép Tamás: Na, az ő karaktere a másik kedvencem. Sok mindenen ment ő is keresztül. Talán vele sírtam együtt a legtöbbet. Nem volt könnyű élete, sőt gyermekkora sem. Attól függetlenül, hogy ő tudta magáról, hogy kicsoda, mégis sok dologgal kellett megküzdenie. De szerintem, amik őt a legjobban megviselték, azok a látomások voltak.

Tünde: Ő az a személy, aki szimpatikus is, meg nem is. Még így olvasás után sem tudom pontosan hová tenni őt. Talán azért, mert őt lengi körül a legnagyobb titok. Nem tudhatod, hogy pontosan melyik oldalon is áll, vagy ki is ő valójában.

Mariann: Egy asszony, akinek az élete a férje mellett a háború után pokollá vált. Egy áldozat, akinek támogatásra és segítségre volt szüksége.

Ferdinand: Na, ő vitt mindent. Aki őt nem szereti, nem is olvasta el a könyvet. Olyan érdekes személyisége van, mint eddig senkinek. Ő egy négy lábon járó katasztrófa és egyben áldás.

Ferenc: Ő nem rossz ember, csak rossz utat választott. Bár bevallom számomra semleges személy volt, a történet szempontjából mégis nagyon fontos.

Főbérlő hölgy: Számomra ő csak a boszorka, aki megkeseríti Tamás és Sándor életét.

Majdnem elfelejtettem a kérdéseimet. Mert igen, ennél a történetnél is rengeteg kérdés érlelődött bennem a könyv olvasása közben. Volt, amikre kaptam választ, és volt, amelyekre csak homályosan, vagy semmilyen módon nem találtam feleletet olvasás közben.

Íme a kérdések:

Miért utálja a főbérlő nő Sándort és a családját? Kicsoda valójában Tünde? Mit titkolt el Tamás elől a nagyanyja? Kicsoda Tamás valójában? Milyen események történtek a fronton? Hogy viseli Tamás a látomásokat? Sándor családja hogyan fogadja őket? A családi veszekedés után Sándor találkozik még az anyjával és a húgával? Mi történik az úton Sándorral, Tamással és Ferenccel menekülés közben? Találkozik még egymással a három jó barát? Mi történik eközben Magyarországon? Mi történik Mariannal és a fiúkkal, miután a férje lelépett, vagy elvitték? Mi történt Mariann férjével a háborúban, ami miatt ennyire megváltozott? Hogy viseli Sándor azt, hogy elveszítette az egyik lábát? Mi történt a hadikórházban vele? Mit élt át Tamás a hadifogságban? Hol raboskodott több, mint két évet? Sándor nagynénje segít Mariannéknak úgy, mint Sándoréknak? Milyen viszony uralkodik Sándor apja és nagynénje közt? És még számtalan kérdés.

Még egyszer szeretném megköszönni az írónőnek a bizalmat és a recenziót, hogy olvashattam, ezt a nem mindennapi, szívbe markoló történetet. Ez számomra nem csak egy történelmi melegregény volt, hanem egy másik világ felé való nyitás. Köszönöm az írónőnek, hogy megírta ezt a könyvet. Sándor és Tamás története mindenkinek lehet egy jó és tanulságos példa. Hogy miért? Mert azt sugallja, mindegy, hogy melyik nemhez vonzódsz, mindegy, milyen a családi háttered, vagy mekkora a korkülönbség, ha harcolsz, akkor elérheted a céljaidat. Megmutathatod magadnak, és a világnak azt, hogy nem csak a külső háború az, ami az embert tönkre teheti, hanem az is, amit magunkban vívunk.

Kedvenc idézetek:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése