Szeretném megköszönni, Lisabeth Tale írónőnek, hogy elfogadta
az interjú felkérésem a Magyar Szerzők Könyvei Magazin számára.
Nagy megtiszteltetés volt az is, hogy olvashattam a könyvét.
Moncsi:
Honnan jött az
ötlet, hogy írni kezdj?
Lisabeth: A megtiszteltetés
mindig az íróé, köszönöm tehát a felkérést és hogy
elolvastad a Léleksuttogás című könyvemet.
Nagyon sokat és
sokfélét olvasok, ezáltal a fantáziám folyamatosan pörög. Ha
nem szeretném elfeledni az álmaimat, gondolataimat akkor leírom
őket. Szeretem az álomvilágot, mert bárki lehetek, bármit
megtehetek. Miért ne osztanám meg másokkal is ezt a lehetőséget?
Moncsi:
A történeted
váltott szemszögekből íródott. Miért emellett az írásforma
mellett döntöttél?
Lisabeth: Érdekesnek találtam
megmutatni az eseményeket férfi és női szempontból is. Izgalmas
volt nem csak nőként láttatni a világot.
Moncsi:
Honnan jött az
az ötleted, hogy egy könyvbe két különböző történetet rejts
el? Mennyire volt nehéz így megírni ezt a regényt? Nem keveredtél
bele?
Lisabeth: Nem akartam Annat
csak úgy belelógatni a légüres térbe. Mindenképpen meg akartam
mutatni, hogy mialatt Lia és Trash egymáshoz szelídülnek, mi
történik a legjobb barátnővel, hogyan alakul az ő sorsa.
Szigorúan nézve ő is főszereplő, mint minden legjobb barátnő,
bárki életében. Mivel egy fejben már összeállt, kész
történetet írtam le, nem okozott nehézséget a két sztori
összekombinálása. A karakterek illetve a történetek közötti
váltás is könnyedén ment, sokat segített benne a zene. Minden
szereplőt külön zeneszám képviselt.
Moncsi:
A könyved
megjelenése óta milyen visszajelzéseket kaptál? Hogy viseled a
pozitív és a negatív kritikákat?
Lisabeth: Akik vették a
fáradtságot és elmondták a véleményüket, élményeiket a
könyvvel kapcsolatban, kizárólag csak pozitív visszajelzéseket
adtak. Többen írták, hogy nem tudták letenni, vagy ha meg kellett
szakítaniuk az olvasását, nagyon várták, hogy folytathassák.
Jellemzően humorosnak, fordulatosnak, izgalmasnak látták az
olvasók a történetet. Volt, aki azt írta, hogy régen olvasott
már ilyen jó könyvet és volt, akit sikerült megríkatnom
is.
Továbbra is várom az olvasói véleményeket, legyen az
pozitív vagy építő jelleggel negatív.
Moncsi:
Milyen céllal
kezdtél el írni?
Lisabeth: Törekszem a lelki
békére, törekszem az egyensúlyra. Meg akartam mutatni, hogy nincs
olyan, hogy mindig lent, a nehéz élethelyzetekből is van kiút.
Mindemellett célom a szórakoztatás is.
Moncsi:
A történetedben
a karakterek valós személyekről vannak mintázva, vagy kitalált
szereplők?
Lisabeth: Karaktereim nem
valós személyek és a történet is fikció, nincs valóságalapja.
Minden, a valósággal való egyezés csupán a véletlen műve.
Moncsi:
A történeted
olvasása során sokszor találkoztam tabu témákkal is, pl:
családon belüli erőszak, gyilkosság, nimfománia, transzneműség,
gyász stb. Nem érezted úgy, hogy most méhkasba nyúltál?
Lisabeth: Számomra nincs
olyan, hogy tabu, de persze próbáltam írás közben a jóízlés
határain belül maradni. Nem ezek a témák adják a történet
gerincét, helyette a barátságon, a reményen, a hiten és a
szerelem erején van a hangsúly. Akiket a fenti témákkal
kapcsolatos részek zavarnak, a saját lelkiismeretükkel,
félelmeikkel kell szembenézniük és elszámolniuk.
Moncsi:
Milyen témában
írsz legszívesebben és miért?
Lisabeth: A romantika örökzöld
és kifogyhatatlan, milliónyi árnyalattal és lehetőséggel. Nincs
helyhez, időhöz, korhoz, nemhez, nációhoz kötve, és mindenki
legalább egyszer az életében megtapasztalta. A romantika feltölt,
ellazít, élettel tölti meg az elszürkült hétköznapokat. Ezért
szeretem ezt a műfajt.
Moncsi:
Milyen műfajban
próbálnád még ki magad?
Lisabeth: Szívesen
kipróbálnám magam a kalandregény, illetve a fantasy írásban is,
persze a szerelmi szál ezekben is benne lenne.
Moncsi:
Mik a terveid a
jövőre nézve írás terén? Várható tőled újabb könyv a
közeljövőben?
Lisabeth: Fogalmazódik bennem
egy újabb történet, de nem tudnám megmondani, mikorra készül
el.
Nagyon sok mindentől függ, hogy írok-e vagy sem. Most
még jelentős mennyiségű energiát vesz el tőlem a könyv
köztudatba hozatala. Magánkiadóként kevés lehetőség adódik
arra, hogy nagyobb tömegeknek, széles körben ismertté tegyem az
írásomat.
Moncsi:
Ha lehetne 3
kívánságod mi lenne az?
Lisabeth: Íme a legnehezebb
kérdés, hiszen az egyszerű „Mit szeretnél szülinapra,
karácsonyra stb?” kérdésre sem tudok mit mondani. Na de mire
is vágyhat egy író?
messzire
kerüljön el az írói válság
legyen sok-sok
elégedett olvasóm
legyen erőm és
kitartásom a publikáláshoz ( vagy találjon rám egy kiadó, aki
felkarol )
Lisabeth Tale hivatalos oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése