Hajnal Kitti: Hinta "Egy újrakezdés története, amely az összefogásról, a szeretetről, szerelemről és barátságról szól"

Szeretném megkérni minden 18 év alatti kedves olvasónkat, hogy az alábbi cikket csak saját felelősségre, illetve szülői engedéllyel olvassa el.

Szeretném megköszönni a lehetőséget a Magyar Szerzők Könyvei Magazin szerkesztőségének, hogy leírhatom a véleményemet Hajnal Kitti: Falak c. ifjúsági meleg regényéről.

A könyv sok olyan problémát boncolgat, amely a mai helyzetet véve és úgy általában problémát okozhat az embernek. Ebbe beletartozik a LMBTQ+ emberek elfogadása, a gyász, önpusztítás.

Hajnal Kitti:
Hinta

Tartalom:

„Olyan, mintha hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk.”
Hányszor szerethetünk igazán? Megölheti-e a szívet egy feldolgozhatatlannak hitt veszteség?
Patrik lassan két éve temette el Imit. A gyászon szülei és barátai igyekeznek átsegíteni, az ő kedvükért létezik, igyekszik túlélni a hétköznapokat. A tomboló ürességet azonban egyre inkább kezdi kitölteni Márk. A jelenléte, a mosolya, minden, ami csak ő, lassanként új jelentést kap Patrik szemében. Tíz év barátság után változik a kép, úgy tűnik, egy viszonzatlan szerelem irányába…

A kötet a Falak testvérregénye.

Vélemény:

5/5

Nagyon örülök annak, hogy ez a történet megszületett, mert így jobban megismerhettem Márkot és Patrikot. Ők már a Falak c. kötetben kedvenceim lettek. Szerettem azt, ahogyan ők egymást húzzák. Bár bevallom, nekem ennél a regénynél egy kicsit hiányérzetem volt. Azért, mert azt hittem, több szó esik Imréről. Szívesen megismertem volna őt is még jobban, még ha elbeszélésből is. Persze, szóba került ő is, illetve ami vele történt, és hogy Patriknak nem volt senkije sem. Megértem azt, hogy a barátai aggódtak érte. Mert önpusztító életet kezdett élni, és itt most nem az alkoholt, a drogot értem, hanem azt, hogy beletemetkezik a munkába, és nem törődik azzal, hogy enni kellene vagy pihenni. Sokszor annyira kimerült, hogy Márk jóbarátként szól rá, hogy kapcsoljon ki egy kicsit. Persze mindenki sejti valahol, hogy a két fiú közt több van, mint barátság, de ennek nem mutatják jelét, hiszen Patrik évek óta gyászolja Imit. Mindenki ebben a hitben él, még Márk is. Patrik érez valamit Márk iránt, de ezt el kell titkolnia, hiszen Márk távkapcsolatban él Robival. Emellett azt is tudja, hogy mennyire kicsapongó életet él mellette, mert több férfival is volt már dolga. Ő nem akart egy lenni a sok közül. Márk sosem titkolta el, hogy meleg, és ezt bátran felvállalja. Emellett féltette régi barátját, Patrikot, sokszor úgy érezte, hogy vigyáznia kell rá. Míg Patrik szülei elfogadták őket, sőt, szorítottak nekik, hogy végre egy párt alkossanak, addig Márk szülei elutasítóak voltak velük szemben. Márk anyukája a fiát mindig valami nővel akarta összehozni, mert azt hitte, ebből a „betegségből, hóbortból” a fia egyszer kinől/meggyógyul. Nem tudták elfogadni. Sok vita volt e téma körül, és Márk ezért utált hazajárni. Ilyenkor sokszor kérte meg Patrikot, hogy kísérje el őt, mert úgy érezte, ezt egyedül nem fogja tudni végigcsinálni. Ahányszor egyedül ment, mindig ki volt borulva. Sokkal többet cigizett ilyenkor, mint általában.

Ez a történet arról szól, hogy megtanuljuk elfogadni azokat, akik olyanok, mint mi, de mégis mások, mert más a szexuális irányultságuk. Ugyanúgy élnek, dolgoznak és küzdenek, és semmiben sem mások. A történetben megjelennek azok a szereplők is, akiket megismerhettünk a Falak c. kötetből. Ez számomra a legjobb. Sok olyan történetet olvastam, amely kapcsolódott egymáshoz, egy-két szereplőt megismertünk az előző részből, de a következőkben meg sincsenek említve. Így örültem, hogy Levi és Áron visszatértek. Ahogy a többiek is. Még több dolgot megtudtam róluk, és ez tetszett. De még így is nehezen engedtem el őket. Annyira a szívemhez nőtt ez a banda, hogy olvastam volna még többet róluk. Már látom, hogy ezt a történetet is többször el fogom olvasni.

Kicsit hiányzott nekem belőle a gyász gyógyulásának folyamata. De a jó pont az volt, hogy legalább Patrik észrevette magán azt, hogy szerelmes Márkba. A címben lévő hinta pedig nagy szerepet játszik Patrik életében, mivel ő ott nyugszik meg. Számára a hinta a menedék. A történetben legjobban Patrik és a szülei közt lévő kötelék tetszett. Hogy miért? Mert figyeltek a fiukra, nem ítélték el. Észrevették a jeleket és hagyták azt, hogy odaálljon eléjük és megnyíljon nekik. Segítettek, ahogy tudtak. Bár amikor Patrik egy-egy munkanapot túlzásba vitt, vagy amikor jött Imre halálának évfordulója, mindig mellette álltak. Féltették és óvni próbálták, de nem szóltak semmi miatt. Mindenki tudta, hogy mikor kell neki békét hagyni.

Sajnáltam Patrikot és Márkot is, mert egyiküknek sem volt könnyű.

Az egyetlen, ami nem tetszett, hogy hamar véget ért a történet. Sok kérdés maradt bennem. Szívesen olvastam volna még a csapat többi tagjáról is.

Hajnal Kitti Hivatalos oldala
Szivárványálom kiadó