2022. január 14., péntek

Erdélyi Anna: Istenek földje ("Vajon hogy élnénk meg, ha a sorsunkat egyik napról a másikra egy isten irányítaná?")


A kötet borítója nem sok mindent árul el az amúgy érdekes és remekül megírt cselekményről, ezért kíváncsian vártam, mit tartogat számomra a regény. Nagyon szépen köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, az EZ-Könyv kiadónak és a szerzőnek, Erdélyi Annának a lehetőséget, hogy elolvashattam a történetet.

Erdélyi Anna:
Istenek földje


Fülszöveg:

Ki irányítja a sorsunkat? A magunk urai lehetünk, vagy belesodornak minket egy olyan életbe, amelyet nem mi választottunk? Beszélhetünk-e szabad akaratról egy olyan világban, ahol az istenek közöttünk járnak?
A Smaragd Birodalmat tizenkét isten irányítja. A Birodalom lakói előtt tizenkét éves korukban megjelenik az egyik isten, hogy szolgájának válassza és kijelölje élethosszig tartó feladatát. A Birodalom virágzik, az emberek elégedetten, békében élik mindennapjaikat.
De amikor Alex előtt megjelenik az istene, az élete pokollá válik. Mindent elkövet annak érdekében, hogy megszabadulhasson istene befolyása alól. Vajon sikerülhet-e neki? Vagy belőle is csak egy bábu lesz az istenek játszmájában?

„Ínakban már évek óta törékeny volt a béke…”

Gondolataim a könyvről
4,5/5

Bevallom, vegyes érzelmekkel olvastam a könyvet. Egyrészt nagyon tetszett, ahogy a szerző felépítette az istenek körét, bemutatta az emberek életét, és beleláthattunk a város működésébe. Szinte éreztem a bőrömön Alex izgalmát, ahogy készül a saját Kiválasztására, és bennem is hatalmas űr keletkezett, amikor épp Semak választotta ki, nehéz sorsot adva ezzel a fiúnak.

Másrészt az egész életmód, amit az emberek követnek, számomra nem lenne élhető. Az, hogy nekem is legyen egy saját istenem, aki tényleg az életem minden részletére hatással legyen, elképzelhetetlen. Ez határozná meg, hogy kivel lehetek együtt, kivel barátkozhatok, milyen munkát végezhetek, és az életem csakis a saját istenem akaratától függhet.

„Az őr hangja olyan hirtelen csattant, hogy Alex kis híján kiugrott a bőréből. Igyekezett minél jobban kihúzni magát, és nagyon remélte, hogy a bordó karpereces férfi nem veszi észre, hogy remeg a keze.
- Üzenetet hoztam az Istenek Tanácsának.”

Kicsit olyan ’együtt, de mégis egymás ellen’ érzésem volt a könyv olvasása közben, ami sok érzelmet megmozgatott bennem. A különböző színű karkötők az egyes istenekhez való tartozás jeleiként megbélyegezték az embereket, és ahelyett, hogy büszkén hirdették volna, kihez tartoznak, inkább szégyellték azt.

A szöveg nagyon jól megírt, könnyen olvasható és érthető volt, minden felmerülő kérdésemre választ kaptam. Az egyetlen negatívum, amit említenék, hogy nekem túlságosan gyors volt a lezárás, vártam volna, mi történik Alexszel a jövőben. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, aki szereti az istenekről szóló történeteket, a saját sors dilemmáit és a főszereplő felülemelkedését a megváltoztathatatlan végzeten.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése