Szeretném megköszönni Aurora P. Hill írónőnek a bizalmat, hogy elolvashattam nemrégiben megjelent regényét a Adelin és Ettrant, amely a Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák I.) folytatása. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazin szerkesztőségének, hogy megírhattam a véleményem róla.
Aurora P. Hill:
Adelin és
Ettran
(Serbeniai krónikák II.)
.jpg)
Tartalom:
Gabriela és Aslios a legnagyobb káosz közepette elhagyják Moravát. Álnevek mögé bújva felkeresik Serbenia csillagtestvéreit, hogy a fiú királyi örökségét kihasználva támogatást kérjenek tőlük a trón visszaszerzésére.
A tervbe azonban már az elején hiba csúszik, és az ellenség a nyomukban jár.
Asliost megkísérti a múltja, ám eltökélten halad előre, hogy a sorsát betölthesse. Gabriela a víz kiválasztottjaként szembesül ereje határtalanságával, és törekszik rá, hogy a fiú tökéletes útitársa legyen. Erejüket gondosan titkolva észrevétlenül felnőnek egymáshoz, és többször bizonyságot tesznek róla, hogy bíznak a másikban.
Eközben feltárul előttük az univerzum, amiben Serbenia csupán egy a sok csillag közül.
Vajon a fiút kísértő, rejtélyes álmok a jó irányba vezetik őket? Kitartanak egymás mellett a végsőkig, vagy utat engednek lassan fellobbanó érzelmeiknek, és képtelenek lesznek a célra koncentrálni?
Az ösvény egyre kanyargósabb, és csak a bátrak követik tovább.
Véleményem
5/5
Már nagyon vártam
ezt a részt, mivel kíváncsi voltam, hogy igazam lett-e egyes
elméletekben. Meg kell mondanom, nem csalódtam az írónőben. Már
az első pillanatban tudtam, hogy az első fejezetben megkapom a
kérdéseimre a választ, de nem gondoltam azokra a fordulatokra,
amiket még beletett. Rendesen ledöbbentett, és még most sem
tértem napirendre felette. Ebben a részben kicsit jobban
megismerhettük a többi csillagot is, ahová Gabriela és Aslios
álnéven utaztak. Volt, ahol a jeges szél és a hó volt az úr,
volt, ahol a sivatag, és olyan, ahol a kopárság. De emellett
akadtak olyan csillagok is, ahol a természet nőtt csodává. Minden
csillag a maga módján szép, különleges, titokzatos és
veszélyes.
Emellett hiába indultak el csak ketten az útra,
Serbenia mégsem hagyta őket magukra. Hogy milyen módon tartott
velük, ezt nem árulom el. A csillagok mellett egy hajóra is
eljutottak, amely a Kaméleon nevet viselte. Itt többfajta ember is
megfordult, és a kosztért és szállásért cserébe mindenkinek
dolgoznia kellett. Ez alól a főhőseink sem voltak kivételek. És
ez tetszett.
Mellette a hajón Gabrielát és Asliost
meglepetés is érte, mivel várt ott valami a fiatalokra. Ami fontos
előrelépés lehet számukra a céljuk eléréséhez. Ezt a király
hagyta ott a fiának, abban a reményben, hogy olyan, mint ő, és
eljut majd a Kaméleonra.
És sok minden kiderült a két
fiatalról is, bár arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért
mosolygott Gabriela eredeti nevének olvasása közben, és hogyan is
hívhatják őt valójában. Ebben a részben is rengeteg kérdés
merült fel bennem, sokra nem kaptam meg a választ, és van, amire
csak félig. Ezek a nyitott kérdések az őrületbe kergetnek. Mert
tudom, hogy a következő rész megjelenéséig várnom kell a
válaszokkal.
De nézzünk pár kérdést, amikkel kapcsolatban
nagyon kíváncsi lennék a megoldásra, és pár olyan kérdést,
amire megkaptam a választ olvasás közben.
Mi Gabriela valódi
neve? Ki rabolta el Frena gyermekeit, és milyen célból tette?
Milyen képességet/képességeket ismert meg Gabriela az út során?
Mire képes a főhősnő? Kicsoda Sulu? Melyik csillagokra utazott el
Adelin és Ettran? Miért kellett álnevet használni a főhőseinknek?
Ki követi őket és miért? Kicsoda Ene, és milyen szerepe van a
történet alakulásában? Hol találkozik először Gabriela a
testvérével? Kicsoda Gabriela édesapja? Miért borul ki főhősnőnk
az estélyen? Mit mond Ene Asliosnak? Sikerül hőseinknek a
küldetésük?
Sok kérdés és sok megmagyarázatlan dolog van
még. De ezen a részen látni a fejlődést, emellett a könyv
izgalomban is bővelkedett jócskán. Szóval mindenkinek szívből
ajánlom ezt a részt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése