2022. június 8., szerda

Stian Skald: A lelkek kútja (Avalantia 2.)


Egy kalandos fantasy folytatását olvastam Stian Skaldtól A lelkek kútja címmel. Köszönöm az írónak, hogy elolvashattam a regényét és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem róla a véleményemet.



Fülszöveg

Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találják magukat. Ez Zengoraz, a hét sziget világa, mely mintha csupán kifordított mása lenne otthonuknak. Dacolva a rájuk törő veszedelmekkel, a csapat akaratlanul is belekeveredik a szigetlakók közt dúló különös háborúba.

Maugis hamarosan ráébred, hogy az Aranyváros utáni kutatásuk immár többről szól egyszerű kincsvadászatnál, és döntéseik két világ sorsára lehetnek kihatással. De mit is tehetne egy varázslótanonc, aki még nem teljesen ura saját hatalmának?



Véleményem:

4,5/5

Először is nagyon jó ötlet volt, hogy a regény elején lévő visszaemlékezés segítette az olvasót. Bár én egymás után olvastam mindkét kötetet, mégis hasznosnak találtam. Ez a regény már kidolgozottabb, érettebb és néhol sötétebb hangvételű volt, mint az előzménye, tele a főszereplő helykeresésével, árulással, lelki vívódásokkal, ami miatt külön köszönet az írónak, mivel mélyítette a cselekményt.

Az első résznél a legnagyobb szívfájdalmam az volt, hogy nem éreztem eléggé kidolgozottnak a karaktereket. Ennél a résznél is félig helytálló ez a gondolatom, de szerencsére Maugist kellően megismerhettük. Érezhetően az ő jelleme kapott nagyobb hangsúlyt utazó barátainál, de talán nem is baj, hogy ez így alakult. Elvégre egyértelműen a történet főszereplőjévé lépett elő.

Aki szereti a klasszikus, high fantasy zsánert, annak nyugodt szívvel ajánlom. Hozza azt a színvonalat, ami a nála jóval vaskosabb, akár négyszáz oldalt is felölelő fantasy regényekre jellemző. De nincs túlnyújtva, pontosan annyit kapunk, amennyire az olvasó számít, és szerintem nem csalódik. Méltó folytatása Az elveszett aranyváros keresése c. előzménynek. Kicsit sötétebb a hangulata, de nekem annál jobban tetszett.

Szót kapnak ebben a regényben sorsok, szempontok és maga az útkeresés dilemmája is. Elég epikus befejezést kapott a történet, így csak azt remélhetem, hogy lesz – minél hamarabb – folytatása. Kíváncsi vagyok, mivel lep meg legközelebb az író. Már várom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése