Már
az első oldalakon tudtam, hogy ez a mese számomra időutazás lesz vissza a
múltba. Ahhoz a generációhoz tartozom, ahol a nyaralásokról nem hiányozhatott a
rántott hús a szendvicsből, hozzá pedig az elmaradhatatlan tévépaprika. Vagy
amikor a nap fénypontjának a vízibiciklizés számított, és a táborban éjszakába
nyúlóan pingpongot játszottunk a tábortűz mellett.
Ez
pont az a könyv, ami feleleveníti bennünk, szülőkben a múltat, illetve azonnal
mesélhetünk a gyermekeinknek a saját élményeinkről, amiket ez az aranyos kötet
a felszínre hoz. Rég elfeledett csínyek, örök életre köttetett barátságok és az
első szerelmek története. Gabi és Csabi pontosan ugyanolyan, de legalábbis
hasonló kalandokban vett részt, mint mi annak idején, és már az is telitalálat,
hogy a szerző a saját gyermekkorából merített ihletet. Az élet mindig a legjobb
mesélő, amit elénk tár ez a szeretnivaló, kedves kötet.
A
rövidke, gyerekbarát fejezetek végén feltett kérdések a gyerekekhez (és valahol
hozzánk, szülőkhöz is) szólnak, és akaratlanul is felemlegetjük a legjobb,
legemlékezetesebb pillanatainkat. A gyermekeink közben elámulnak, hogy bizony,
anya utazott gyerekülés nélkül jó messzire, vagy keveredtünk el tömegben, mégis
megkerültünk.
Az
illusztrációk nagyon kedvesek, mindegyik illik a könyvhöz és a meséhez is. A
legfontosabb történéseket ragadta ki az illusztrátor, és ezekhez készített
részletes rajzokat. Az utolsó oldalakon az egyik illusztráció nagyon meghatott.
Nem szeretném elárulni, mi volt a meghatottságom oka, ugyanis akkor már nem
lenne meglepetés senkinek.
Összegezve
kijelenthetem, hogy Gabi és Csabi nyaralós története egy csodálatos
emlék-buborék, amit azonnal kipukkanthatunk, hogy a fejünkre és a szívünkre
záporozzanak gyermeki lelkünk legkedvesebb emlékei.
Ajánlom
kicsiknek és nagyoknak egyaránt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése