Egy szívhez szóló, LMBTQ témájú fantasy történetet olvastam S. A. Locryntól Éjfekete címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla.
Fülszöveg
Váratlanul a fák közül egy alakot látott kilépni. Magas volt, határozottan emberi, de sugárzott belőle valami ijesztően állatias. A vér is meghűlt a látványától az ereiben, miközben az a lény felé tartott. Szél támadt körülötte, ahogy elő‐elő villanva a feketeségből egyre közelebb siklott a fiúhoz. Az a valami felé nyúlt, szíve irányába kapott.
Ez a regény nem pusztán egy romantikus YA fantasy, hanem egy olyan történet, amiben léteznek még a mesék csodái. Elliott Baxter gyakran céltáblája iskolatársai zaklatásának. Amikor egy kis éjszakai sétára invitálják a közeli erdőhöz, még senki nem tudja, milyen szörny figyel fel a fiúk mókázására. Fogalmuk sincs, hogy csínyük kis idő múlva fenekestől forgatja fel mindannyiuk életét. Az erdőből már nem ugyanaz az Elliott tér vissza.
Vélemény:
5/5
Már olvastam az írónőtől, és a Gyufalángban is voltak fantasy elemek. Éppen ezért voltam kíváncsi az Éjfeketére, ami egy az egyben az, persze a történelmi vonal mellett. Először kicsit megijedtem, mert azt hittem, hogy Sándor és Tamás történetét kapom, csak kicsit más köntösbe bújtatva: a háború helyett inkább a bullying téma került előtérbe. De amint a fiatalok kikerülnek az erdőből, teljesen megdőlt ez a gondolat.
Elliott egy olyan srác, akit a többiek cikiznek, viszont a szíve nagyon értékes és tiszta. Testi adottságait tekintve nem tűnik kiemelkedőnek, de a látszat néha csal. Az erdőben megismerkedik Valamivel, vagyis Nyr karakterével, aki ápolja őt és vigyáz rá a Sötéttel szemben a holdtalan éjszakákon. Nyr izgalmas szereplő, mivel nem tud meghalni, nem emberi, de valahogy Elliott mellett mégis nagyon az.
Tetszett a regényt körülölelő misztikum és a legenda, a könyv végén pedig összeérnek a szálak. Szeretem a természetfelettiről szóló legendákat, és ahogy ez beépült a történetbe, azért külön köszönet. A karakterek külön-külön is szerethetők, együtt pedig még jobban. Az a mélyről jövő tiszta szeretet, ahogy két lény egymáshoz viszonyul, egyszerűen hihetetlen. Nagyon szépen leírta az írónő. El is gondolkodtam, hogy ilyen létezik-e férfi és nő között. Merem hinni, hogy igen, de Elliott és Nyr kapcsolata nagyon különleges és tiszta volt.
Kedvenc karakterem a főszereplőket kivéve dr. Hestion, aki hasonló cipőbe került, mint a fiatalok, mégis az ő története jóval szomorúbb. Nagyon tetszett, ahogy kiállt mellettük. Ő tényleg egyfajta megbízható apafigura.
Arról is szoktam írni, ami kevésbé nyerte el a tetszésemet. Ilyet tényleg nagyítóval kellett keresnem. Talán kicsit az volt, hogy minden pozitív szereplő LMBTQ karakter volt. Spoiler veszély! Bár értem az összefüggést, miért kellett a doktornak is annak lennie, de számomra ő valahogy mégsem volt az. A másik a testrészek kicserélése lett volna, de annyira illett a történetbe, és nem sikerült túl brutálisan leírnia az írónőnek, hogy ezek a részek is inkább tetszettek – főleg a szíves. Annak pedig nagyon örülök, hogy nem ment rá a regény a szexuális viszonyra (a túl részletes szexuális aktusok leírását más regényekben sem szeretem).
Összefoglalva az Éjfekete egy nagyon izgalmas LMBTQ fantasy regény, ami tele van mítoszokkal és legendákkal, kérdésekkel, amikre csak a végén kapunk választ. Megkedveltem a szereplőket és a köztük lévő erős, tiszta érzéseket. A Sötét karaktere, és maga az erdő a saját szabályaival is nagyon érdekes motívum volt. Végigizgultam a cselekményt, és a viszonylag rózsaszínre sikerült befejezés is tetszett. Bátran olvassátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése