2022. június 19., vasárnap

Fantasy világok a magyar irodalomban - Kemendy Júlia Csenge írónővel készült interjú ("Én az egyedi hangban hiszek.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozat keretein belül most Kemendy Júlia Csenge írónőt kérdezem az írásról és a világteremtésről.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról!

 


Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben vagy mind ugyanolyan?

Gyakorlatilag bármilyen könyvet ír az ember (kivéve persze az életrajzi és tudományos köteteket), világot teremt. Amint megteremtettél egy karaktert, megteremtettél egy egész világot. Igaz, a fantasy ennél sokkal messzebb megy, és talán ez a legjobb és a legnehezebb része is: nem számít, hogy mágiát vagy éppen elképzelt társadalmat kreálsz, szabályrendszert alkotni, átgondolni az összes lehetséges problémát és következményt nem könnyű.

Ugyanakkor véleményem szerint egyik zsánerben sem könnyebb vagy nehezebb írni – mindenki a hozzá közel állót választja, függetlenül a felmerülő nehézségektől.

Számomra azért érdekes, mert sokszor közel áll a mesék világához, én pedig elsősorban gyermekirodalommal foglalkozom. Viszont van egy sötétebb oldala is – például a disztópiák –, ami szintén nagyon izgatja a fantáziámat, de biztos vagyok benne, hogy én sosem tudnék ilyesmit írni.

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?

Az időlátók balladája az első fantasy regényem, szóval nem tudom azt mondani, hogy bármiféle szokásom lenne. A világ nem bonyolult, nincsenek mágikus eszközök és lények, gyakorlatilag „csak” az időutazás az, amit fantasy elemnek neveznék benne. És ezt bizony eléggé a végére hagytam, mert még a szerkesztés közben is merültek fel a szerkesztőimben – szerencsére! – olyan kérdések az időutazás szabályaival kapcsolatban, amik nekem sosem jutottak volna eszembe. Nem vagyok túlságosan tudatos író, na. 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Azt hiszem, sosem hagyom abba a világépítést, nincs egy konkrét pont, amikor azt mondom, vége. Ez is a tudatosság teljes hiányát mutatja nyilván. De Az időlátók balladájának a világát még mindig építgetem, és nem is fogom abbahagyni, míg be nem fejeztem a második részt, ami terveim szerint az utolsó is.

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Persze, szerintem mindenki. Minden könyvem más ilyen szempontból. Hogy Az időlátók balladájánál maradjunk: Pápán, a szülővárosomban játszódik, ezért minden épület és utca, várostörténeti érdekesség képes ihletet adni. Szeretek a belvárosban sétálni, és a karaktereimen gondolkodni, valószínűleg ezt fogom csinálni a nyári szünet alatt – meg kellene írni a második részt. 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

Ugyanaz a legkönnyebb és a legnehezebb: a tiéd, bármit megtehetsz. Ami elsőre jónak tűnik, de ha nincs logika és nincs egy keret, amiben mozoghatsz, az nagyon meg tudja nehezíteni a dolgokat. Magadnak kell határokat szabnod, hogy ne legyen a világod egy túltolt, átgondolatlan, értelmetlen massza.

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Én az egyedi hangban hiszek. Azt nem tudom, lehet-e még újat alkotni, talán igen, de én nem erre fektetem a hangsúlyt, mikor írok. Jobban szeretem egyedivé, különlegessé tenni a történetet a nyelv segítségével: szeretek erőteljes képeket, humoros párbeszédeket használni. Ez persze nem jelenti azt, hogy mások ötleteit lopkodom. :D

A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?

Igazából mindig az írásért kezdek írni. Mert jól esik, szórakoztat és feltölt. Hogy aztán milyen irányba fordul a történet, és milyen üzenetet közvetít, az sok mindenen múlik, főleg a karaktereken. Társadalomkritikát – szerintem, de mindenki azt lát bele, amit akar – még nem szőttem bele egy regényembe sem, sokkal inkább... nem is tudom, tanácsokat? Mint például: ha szeretnél valamit, meg kell dolgoznod érte. Talán az üzenet a legjobb szó rá.

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Szerintem elég vegyes a kínálat – de egyébként valószínűleg a külföldi szerzőkkel ugyanez a helyzet, csak a legtöbben fordításban olvassuk a műveiket. Nyilván a kiadók csak azokat veszik meg, amik tényleg jók. Így könnyű „jobbnak tűnni”, hiszen van egy szűrő, amin át kell mennie a könyveknek, mielőtt fordításra kerülnek. De olvastam már jó magyar fantasyt, a Mesteralvók duológia például szerintem simán világszínvonal, ugyanígy Moskát Anita művei is, hogy csak néhányat említsek.

Az írónő szerzői oldala

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése