L. J. Wesley: Hetedhét birodalom

Egy mesés, kalandos fantasy regényt olvastam L. J. Wesley tollából Hetedhét birodalom címen. Köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla.

Fülszöveg:

És boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A mesék mindig így érnek véget, de a happy end csak addig tart, amíg a függöny össze nem zárul. Ideje megtudni, mi történt Hófehérkével a boldogító igen után. Beleszerethetett a hercegbe első látásra, vagy csak a hála vezérelte? Mi történt a saját országával? És persze, mi van a többi hercegnővel, akikkel egykor osztozott a mesekönyvek lapjain?

Íme egy könyv, ami pontosan ott kezdődik, ahol a mesék véget értek.

Egy komor, sötét történet, ami nem a szende kislányoknak íródott.

Vélemény:

5/4,5

Meg kell hagyni, nagyon tetszett a témaválasztás, mivel jómagam is ezeken a meséken nőttem fel, amiket az író megszólaltat és életre hív regényében. Tetszett, hogy a habos-babos happy end után kezdődik csak igazán a történések sora, és a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” rész, hogy úgy mondjam, elmaradt. De nézzük is, kik a szereplők és mi az alapkoncepció!

Hófehérke házassága bizony félresikerül, és hamar benyújtja trónigényét birodalmában, ami szembemegy férje terveivel. Kilétét igazoló dokumentumokat kell szereznie a többi hercegnőtől ahhoz, hogy elfoglalhassa méltó helyét, és uralkodóvá váljon. Nekem Hófehérke alapból nem a kedvenc hercegnőm, de ettől elvonatkoztatva valahogy úgy éreztem, hogy érződik a mögötte megbúvó férfi író. Nem tudok példákat mondani rá, mivel az összhatás volt számomra olyan, hogy úgy éreztem, Hófehérke lelke inkább férfié, mint nőé.

Útja során találkozunk a tajtékká vált Ariellel – jobban mondva testvéreivel –, a tisztaságmániás Hamupipőkével, az ápolatlan Aranyhajjal, miközben jobbnál jobb kalandokat élünk át Hófehérke oldalán. Nagyon tetszett, hogy minden szereplőnek volt valamifajta dilije, ami kicsit rombol a hercegnői státuszán, mégis szerethetők maradnak.

Engem Zin karaktere nagyon elbűvölt, ő volt a kedvencem, és ez nem a kellemes megjelenésének tudható be, hanem maga a személyisége volt úgy felépítve, hogy szerethetővé váljon. Sajnáltam, hogy az lett a sorsa, ami. A herceg ellenben pökhendi, másokon uralkodó, és élősködő férfi, akit egyedül az öröklés érdekel.

Tetszett, hogy a gonosz mostoha is előkerül a regényben, és azok a részek is elnyerték tetszésemet, amikben „megszállta” Hófehérkét. Szerintem ezek az oldalak voltak igazán azok, amik kiérdemelték a +18-as besorolást.

És ha már ez szóba került, akkor ejtek pár szót arról, hogy mi az, ami nem nyerte el a tetszésemet, persze Hófehérke férfias lelkén kívül. Mivel +18-as könyvről van szó, számítottam arra, hogy feszegetni fogja az ízlésem határait, és vártam, hogy sokkal „betegebb” témák is előkerüljenek, akár az északi népmesékben, vagy akár az eredeti Grimm mesékben, de ez elmaradt. Több +18-as jelentere számítottam, amik nem feltétlenül szexualitást vontak volna maguk után, hanem úgymond véresebb témákat, amikből az említett mesékben akad azért bőven.

Mindezt leszámítva, a Hetedhét Birodalom elnyerte tetszésemet. Összességében egy olyan szórakoztató olvasmány, ami fiatal felnőttek kezébe is bátran adható, ami más megvilágításba helyezi a mese jellemzőit, mint a „boldogan éltek, míg meg nem…”, és ami kalandos utazásra szólítja fel olvasóit. Csak ajánlani tudom!

Az író elérhetősége

Moly