Grecsó Krisztián: Vera

Grecsó Krisztiántól eddig még nem olvastam semmit, ritkán kerül a kezembe mostanában kortárs szépirodalom, mégis az, hogy sokan ódákat zengtek a legújabb könyvéről, nagyon kíváncsivá tett. Annak ellenére, hogy fenntartással kezeltem, nem szépítem, előítéleteim voltak vele szemben, megvett magának a kötet. Nagyszerű korrajz, a múlt egy darabkáját mutatja be érzéssel, átéléssel.

Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.

Ha pontozással is értékelni szeretném, így nézne ki: 

5 pontból - 4.5

1980. Abban az évben nem történt semmi kiemelkedő esemény, nem volt háború, mégis érdekes volt visszautazni a múltba, átvenni annak a kornak az atmoszféráját, az emberek gondolatvilágát, az akkori gondokat, előnyöket, a világ alakulását.

Vera, a főszereplő egy 11 éves kislány.  Az ő felnőtté válásának kezdetét írta meg történetében Grecsó, rendkívül jó jellemrajzzal, ami az írási képességei nagyszerűségéről tanúskodik. 

Hogyan tud egy férfi egy 11 éves kislány karakterébe ilyen nagyszerűen belelátni, beleérezni, ismerni, tudni mit gondolhat, érezhet, mitől fél és milyen kétségei akadhatnak, milyen dolgokkal küzdhet?

Pár oldal olvasása után beszippantott a könyv, berántott és teljesen a bűvkörébe kerültem. Ha azt mondom, hogy 4 óra alatt kiolvastam, teljesen elfeledkezve mindenről, akkor elhiszed? 

Pedig így volt! A szépirodalmi, kortárs könyvekkel legtöbbször nem is vagyok jóban.

Hogy mitől volt annyira jó? Nem tudnám pontosan megfogalmazni. A nagyszerű kor és jellemábrázolásán kívül nem volt kiemelkedően izgalmas vagy egyedi a történet. Nem volt min tövig rágnom a körmöm. Egy egyszerű családot mutat be a nem is oly régmúltban. Nem voltak se különösek, se gazdagok, nem voltak befolyásosak vagy híresek, se drámai események elszenvedői, csak egy végtelenül egyszerű família. A társas kapcsolatok, a család egymás iránti szeretete, pár kisebb-nagyobb titok, a kislány első szerelme, ezek voltak a történet legnagyobb erősségei és az egyszerűsége, átlagossága. Mintha a nagyszüleim meséltek volna egy évtizeted történetet.

Van, ami évtizedek, évszázadok alatt sem változik. A felnőtté válás nehézsége, az útkeresés, az ember értékeinek feltárása, a világban elfoglalt helye, a család, a szerelem, a baráti kapcsolatok, az iskolai konfliktusok ugyanúgy megállják helyüket most és akkor is. Ha a jelenbe tennénk a könyv történéseit apró változtatásokkal, most is működne a cselekménye, de még több értéket ad a történethez a múlt.

Vera nagyszerű kislány. Nem gonosz, nem önmutogató. Szófogadó, rendes lányka, aki mindig helyesen cselekszik. Amit mondanak neki, azt úgy csinálja és akkor, amikor kérik. Sosem hibázik, sosem ront. Az elvárásoknak megfelelően él, létezik. Ám belül mégsem boldog. Szeretethiányos és a titkok hálójában vergődik. A bekövetkező dolgok, a megváltozott körülmények alakítják őt, már nem másoknak akar megfelelni, hanem önmagának. Csak boldog akar lenni, amihez feltétlenül szüksége van arra, hogy tudja honnan jött, ki is ő, mi teszi boldoggá és mi nem. Megismeri önmagát és ez jó dolog. Könnyen azonosulhatunk vele, szerethető a karaktere, egyszerűsége, lelkivilága miatt.

A többi szereplő érdekesen árnyalt, ám kevéssé kidolgozott. 

A történet nagy részét Vera karakterének kibontása, fejlődése viszi el. Kicsit hiányoltam, hogy a többi szereplő nem kapott tudatot, gondolatvilágot, erősebb kifejtést, bár lehet, hogy így jó, elvitték volna a fókuszt a főszereplőről.

A történet nagy csavarja sejthető, érezhető a fél szavakból, a kibukó mondatok sokaságából. Nem ért meglepetés. Ha nem lett volna benne a könyvben, az sem zavart volna.

Szerettem a történetet apró hibái ellenére, amik megbocsáthatóak, felejthetőek. Néhány tévedés, egy-két kusza mondat, de nem zavart.

Grecsó Krisztián sajátos írásmódja megfogott, a közeljövőben biztosan fogok még olvasni tőle.

Magvető kiadó
336 oldal,
keménytáblás
ISBN: 9789631438291