A
műfordítás alapjait kezdjük ott, ahol a leglogikusabb, pontosabban, amelyik
területéről nekem a legfrissebbek a tapasztalataim.; honnan induljunk el?
Az
előző, bevezető cikkben megegyeztünk abban az általános igazságban, hogy
műfordítói végzettség, iskola, diploma, nem létezik. Itt
egyből átkerültünk arra az ingoványos talajra, hogy mitől is lesz valaki az,
ami, professzionális értelemben. Az vagy, amit szeretsz csinálni, vagy amiből
pénzt keresel? Vagy az, amiről papírod van? Ha több állásod is van egyszerre,
akkor az, amiből a legtöbb összeg érkezik hozzád? Számtalan szempontból
közelíthetjük meg a kérdést, hiszen az identitásunk felépítésében, különösen
fiatalon, pályakezdőként, kulcsfontosságú szerepet játszik, hogy mit dolgozunk. Nem ritka, hogy ez később sem
változik meg; akik elvesztik a munkahelyüket, legtöbbször úgy érzik, a
személyiségük egy bizonyos szegmense is elveszett vagy éppen kudarcot vallott, ez
tehát olyan kérdéskör, amire érdemes egy pillantást vetni. Hadd meséljek a
saját tapasztalataimról, megválaszolva ezzel a leggyakrabban feltett kérdéseket.
Piszkos anyagiak következnek!
●
Főállású műfordító nem
igazán létezik
A magyar kiadókkal
szerzett tapasztalataim alapján merem általánosítani azt, hogy
legtöbbször külsős fordítót keresnek. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel
home office-ban fogsz dolgozni. Ez
lehet hatalmas előny is, hiszen határidőn belül Te osztod be az idődet, sokkal kényelmesebb, mint a napi 8 órás széken ülés az
irodában, viszont tudnod kell, hogy nem jár
hozzá semmilyen olyan egyéb juttatás, mint az alkalmazotti pozíciónál. Ha már
nem vagy diák, vagy passzív féléven vagy, járj utána a TB fizetés módjainak,
érdeklődd meg, biztosított vagy-e még/már az egyetem által, ha pedig nem, neked kell
befizetni.
Nekem ennél a pontnál a
kezdeti örömet már rögtön hamar felváltotta az identitás-krízis arról, hogy akkor
ezek szerint én nevezhetem e magam műfordítónak, avagy sem, ez a pedig kétkedés
csak akkor csitult el bennem, mikor a kezembe került az első kiadott könyv. A
nálam bátrabb és kevésbé túlgondoló embereknek azt
javasolnám ebben a helyzetben, hogy nagyon
igyekezzenek figyelni a munkáikra visszajelzésként érkező, szerkesztői,
lektori véleményekre, mert ezek gyors és piacképesség
szempontjából is értékes megerősítések, vagy esetleg építő jellegű kritikák.
●
Ki mennyit fizet és
miért?
A magyar kiadók általában ívenként 20.-25.
ezer forintot fizetnek. Egy ív pontosan 40 ezer leütött karaktert takar, ám szerencsére
nem kell összeszámolnunk a betűket és a szóközöket, ezt a Word mutatni fogja
nekünk. Az, hogy ez hány oldalt jelent, értelemszerűen elég eltérő lehet, de
eddigi munkáimnál osztva-szorozva, nagyjából 100ft/oldal-ra jött ki az összeg.
Ehhez az kell, hogy a kiadó is olyan helyzetben
legyen, hogy ezt megengedhesse magának, és a Te fordításod minősége is,
különösen az elején meglehetősen variálódhat.; Ne bántódj meg, ha az
első munkádnál 20 ezret ajánlanak fel ívenként, nem pedig 25-öt.
Ennél sokkal fontosabb, hogy bármilyen
összegben egyeztek meg, kössetek mihamarabb szerződést, amelyben ezt
rögzítitek, hiszen attól, hogy nem vagy alkalmazott – sőt, különösen azért –
védhetőnek kell lenned.
Megesik,
hogy egy kiadón belül akkora a hajtás, hogy a szerződés nem jut először
eszükbe, különösen akkor, ha csak e-mailen keresztül tartjátok a kapcsolatot, nem
botlotok minden nap egymásba egy helységben. Ilyenkor ne habozz egy udvarias
emlékeztetőt írni az illetékesnek; valószínűleg csak elfelejtette, minden rossz
szándék híján. Ne gyanakodj rögtön.
●
Mi a helyzet a
gyakornoki munkákkal?
Műfordítóként
a referenciáid, azaz a lefordított könyveid beszélnek helyetted papír híján. Amennyiben
megengedheted magadnak, bátran vállalj el gyakornoki fordítást, hiszen rengeteg
szakmabéli ismerősre, barátra tehetsz
szert, ezenkívül Te is kipróbálhatod, mennyire tetszik neked élesben a szakma.
Titoktartási vagy szerzői jogokra vonatkozó papírokat valószínűleg alá fogtok
írni, ami nagyon jól jöhet, hiszen ezen a ponton a fő, hogy a neved rajta
legyen a könyvön. A legtöbb munkahelyen ma már általában mind próbaidővel
kezdenek; ha valóban ez a szenvedélyed, azt
javaslom, adj magadnak 2-3 hónap időt arra, hogy szerezz egy minőségi
referenciát, csiszold a tudásod és kapcsolatokat építs! Nem sokszor fogod ezt
hallani munkaerőpiac témájának kapcsán, de fontos, hogy nyitott, barátságos és
kompromisszum kész legyél.
●
Mikor leszek műfordító?
Egy
professzorom azt mondta nekem kreatív írás kurzuson, az
egyetemen, hogy ha írsz, író vagy. Minden tiszteletemmel a professzor úr iránt,
én ezt mindig kissé utópisztikusnak éreztem, elvégre főzni is szinte naponta
főzök, mégsem vagyok szakács. Az én, teljességgel egyéni definícióm arra, hogy
ki mitől az ami, szakmai értelemben, ott kezdődik, hogy
a.) fejleszti-e
magát az illető, kellő mennyiségű időt és energiát rááldozva
b.)
legalább egy szinten kap-e elfogadó
visszajelzést, legyen az dicséret vagy fizetség formájában.
Utóbbival lehet, sokan
nem fognak egyetérteni, de hangsúlyoznám, nem arról az esetről beszélek, mikor
valaki életében két-három emberrel osztotta meg a műveit és azoknak éppen
véletlenül nem tetszett. Akármilyen nyárspolgárian is hangzik, muszáj
piacképesnek lenni ahhoz, hogy valaki szakmabélinek mondhassa magát, nem csak a
saját igényeidet kell kielégíteni. Mindenképpen azt javaslom, hogyha valaki
belevág, várja meg az első, professzionális visszajelzéseket, semmiképpen ne
csüggedjen, vagy éppen szálljon fejébe a dicsőség tőlük. A műfordítás érzékeny
terület, mert nagyrészt jelen van benne a
saját alkotásod, kreativitásod, másfelől azonban
egy eladható terméket szeretnétek a kiadóval közösen létrehozni, így nem
engedheted meg magadnak, hogy ne figyelj a kritikákra. Ha ezt elfogadtad és
elkezdtél dolgozni a saját hiányosságaidon a jobb eredmény érdekében, már remek
úton vagy afelé, hogy műfordító legyél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése