Magyar polcra magyar Lovecraft-et?

Annak idején azért vettem le az Odakint sötétebb-et a könyvesbolt polcáról, mert internet szerte azt ígérték, végre, eljött a magyar Lovecraft, a weird fiction és a lovecraftian irodalom érája. Ennek ellenére még elégedettebben tettem le az utolsó oldal után a könyvet, azzal az érzéssel, hogy csápok és szorongás ide vagy oda, Veres Attila jóval több egy Lovecraft fanfiction írónál és teljességgel megáll a saját lábán is stílusilag.

Azonban volt egy olyan érzetem, hogy talán novellák formájában még inkább élvezhető volna számomra ez a stílus, legalábbis mindenképpen töményebbé válna, így hát egy percig sem haboztam, mikor megláttam az Éjféli iskolák című novelláskötetét.

Előrebocsátanám, hogy nem ajánlom mindenkinek a kötetet, nem azért, mert olyannyira polgárpukkasztó lenne, hanem mert – mondom ezt a könyv iránti legnagyobb szeretettel - nem kifejezetten jó élmény az olvasása. Ahogyan a szerző is nyilatkozta, ezen novellák megírása egyfajta terápiaként szolgált neki, és én magam is akkor veszem le újra és újra a polcról, mikor valami utat feltétlen találni kell a bennem bujkáló feszültségnek vagy szorongásnak. Ez utóbbi szócskát azért ismételgetem ilyen gyakran, mert a cosmic horror, amelynek szellemiségében Lovecraft és Veres Attila is alkotott illetve alkot, erre helyezi a fő hangsúlyt; az ismeretlentől, megfoghatatlantól való félelemre, mely ezáltal nem is hagyományos értelemben vett félelem, hiszen nincs tárgya. Nem lehet leírni, szimbolizálni is csak igen nehezen, emberi korlátokon belül, ezáltal pedig legyőzni is közel lehetetlen. H.P. Lovecraft esetében ennek a szorongásnak a megtestesülései voltak az Elder Gods, Veres Attilánál pedig számos egyéb díszlet között ütheti fel a fejét, legyen az egy panelház egy túlságosan forró nyáron, egy aprócska magyar falu, vagy akár egy társas utazás.

Azonban az Éjféli iskolák közül nem sok akad, ami köznyelven szólva ténylegesen kiveri a biztosítékot hangulatával, tartalmával, vagy akár politikai hátterével. Az, hogy ez mellette szól-e avagy ellene, természetesen attól függ, ki milyen reményeket fűzött hozzá.; én nem szeretek annyira megbotránkozni az olvasott könyvön, hogy többet ne is legyen kedvem hozzányúlni, továbbá nem szeretem, ha egy horror könyv szimplán a gyomorforgatásra helyezi a hangsúlyt, így én semmiképp sem csalódtam a kötetben. Akadnak benne természetesen igen naturalista leírások, mert az úgynevezett body horror csaknem elidegeníthetetlen a lovecraftian címkétől, ennek alapja pedig az általunk ismert és uralt test felismerhetetlenségig való megváltozása, illetve az ebből adódó kontrollvesztés.  Mivel nem egy tematikus horror magazin számára írom a cikket, ahol az olvasó eleve felkészülhet az esetlegesen erőszakos vagy durva tartalomra, ezért a felelősség megkívánja, hogy jelezzem; igen, az Éjféli iskolákban van pornó, van szexualitás, vér, és alapvetően minden feltűnik, amit egy emberi testtel lehet vagy éppen nem lehet(ne) csinálni. Ettől függetlenül úgy gondolom, ezek sokkal inkább eszközei annak, amit a szerző sugallni szeretne (szándékosan nem használom a mondanivaló szót, mert megérzésem szerint a kötetben szereplő novellák közül csak néhánynak volt előre kigondolt üzenete), nem viszik el a hátukon a cselekményt és nem helyettesítik azt olcsó módon.

Az Éjféli iskolákat szívből ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a műfaj iránt, szerette az Odakint sötétebb-et, vagy már sokat kacsintgatott Lovecraft műveire, azonban mindenképp hangsúlyoznám, Veres Attila önmagában értékelendő szerző és nem szabad(na) rányomni az amúgy nagyon is elismerő magyarlovecraft stigmát.