Interjú Szaszkó Gabriellával

„Azt hiszem, nagy szerencsém volt a Pennington-testvérek trilógiával, ugyanis mondhatjuk, hogy szinte csak szeretetet kaptam ettől a három könyvtől. ”

Szaszkó Gabriella eddig három kötetével boldogította az olvasótáborát, a sokak által szeretett Pennington-testvérek trilógiával. Az írónő olvasói számára most van egy jó hír idén ősszel jelenik meg  Kora Február című kötete.

Cinti: - Mesélj magadról egy kicsit, mit lehet tudni rólad?

Szaszkó Gabriella : - Angliában élek a férjemmel, szabadúszó műfordítóként, szerkesztőként és íróként dolgozom. Szeretek utazni, jógázni és az időm nagy részét történetekkel töltöm.

Cinti: - Mióta írsz? Mikor döntötted el, hogy író leszel?

SzG: - Igazából gyerekkorom óta történeteket találok ki, de felsős általános iskolás korom óta írok is folyamatosan. Érdekes, de ennek ellenére egészen huszonhárom éves koromig nem gondoltam rá komolyan, hogy író legyek. Utána kezdtem el igazán novellapályázatokra jelentkezni, és megírtam az első regényemet is. Huszonöt éves koromtól már nagyon komolyan dolgoztam, hogy ezen a területen helyezkedjek el. Kicsit későn jöttem rá, hogy ez az én utam, ezért jó keményen kellett dolgoznom, hogy teljesen áttereljem erre a pályára magam. 

Cinti: - Hogyan szoktál inspirálódni? Szoktál mondjuk filmekből, könyvekből vagy esetleg valamilyen zenétől ihletet kapni?

SzG: - Húha, sok mindenből. Zenék, videoklipek, sorozatok, filmek, könyvek, akár hírek, a körülöttem zajló történések, tájak és ehhez hasonlók. Bármiből képes vagyok ihletet meríteni, ha éppen úgy adódik. 

Cinti: - Hogyan szoktál írni? Hogy történik nálad az írás folyamata? Hallgatsz-e közben zenét, vagy teljes csöndre van szükséged?

SzG: - Általában rá kell hangolódnom az írásra. A legtöbb esetben gyertyát gyújtok, zenét hallgatok fülhallgatóval, kávét iszok. És fontos, hogy egyedül legyek, vagy egy kis kuckóban. Sokszor képeket nézegetek írás közben, esetleg videókat előtte, de van, hogy a Google-t bújom teljesen jelentéktelen információkért. Jobb esetben írás közben mindent kizárok, és nem nézek rá a telefonomra vagy az internetre, hogy chatelgessek közben.

Cinti: -  Te magad szeretsz e olvasni, ha igen milyen jellegű könyveket olvasol szívesen?

SZG: - Jaj, olvasásból áll az életem. Mondhatjuk, hogy mindenfélét olvasok, a munkámból adódóan is. De ha magam kell választanom, szeretem a memoárokat, a thrillereket, a horrort, az ifjúsági könyveket. Általában a realistább könyvek közelebb állnak hozzám, ritkán olvasok magamtól hard sci-fit vagy fantasy-t.

Cinti: - Mit szól a családod ahhoz, hogy írsz, hogy író lett belőled?

SZG: - Jó kérdés.Most már mindenképpen büszkék rám és az eredményeimre. Az elején mondhatjuk, hogy féltettek ettől a pályától, amikor még minden annyira bizonytalan volt. Főleg, hogy abból sem akartam lentebb adni, hogy a fő foglalkozásom is ehhez kapcsolódjon. Mivel egyetemistaként teljesen másra készültem – pszichológus vagyok a diplomám szerint –, ezért az elején nehezebben ment az elfogadás, azt hiszem. De szerencsém van, mert nagyon támogató a környezetem.

Cinti: - A regényeidben megjelenő karaktereket valakiről mintázod, vagy szimplán csak a fantáziád szüleménye?

SZG: - Nem igazán szoktam létező emberekről karaktereket mintázni, bár később észreveszem, hogy egy-egy ember visszaköszön a lapokról. Színészek szoktak segíteni abban, hogy jobban megformáljak egy-egy karaktert, de róluk is inkább videókat nézek, így csak formálják a szereplőmet, nem egy az egyben róluk veszem a mintát.

Cinti: - Milyen visszajelzéseket kapsz, és ezeket hogyan kezeled?

SZG: - Azt hiszem, nagy szerencsém volt a Pennington-testvérek trilógiával, ugyanis mondhatjuk, hogy szinte csak szeretetet kaptam ettől a három könyvtől. Persze, voltak kritikák, egy-egy rosszabb értékelés, de ezeket a könyveket alapvetően szinte mindenki szerette. Egyébként szoktam negatív megjegyzéseket is kapni, főleg szerkesztő-fordítói munkákra. Igyekszem belőlük tanulni, és megfogadni a tanácsokat. Mindig törekszem arra, hogy jobb legyek szakmailag.

Cinti: - Mesélj egy kicsit a Kora Február című kötetedről, kinek ajánlod?

SZG: - A Kora február kicsit könnyedebb könyv lesz, mint a Pennington-testvérek trilógia. Én tipikus NA-könyvként szoktam emlegetni. A fő témája az útkeresés, a párkapcsolatok, az elköteleződés, a húszas évek döntéseinek hatása a későbbi életre. Itt is egy szerelmi háromszög áll a középpontban. Ezek is komoly témák, csak talán kicsit könnyedebb köntösbe bújtatva, mint a Pennington-testvéreknél. Azt remélem, hogy ezzel a könyvvel sikerül majd olyan olvasókat is megszólítom, akiknek a Pennington könyvek kicsit túl kemények voltak. Igazából bárkinek ajánlom, aki keresi az útját az életben. Főleg egyetemistaként vagy azután, de szerintem fiatalabbaknak is élvezhető lesz.

Cinti: - Milyen terveid vannak a jövőre tekintve? Min dolgozol éppen most?

SZG: - Húha, mint mindig, rengeteg tervem van. A Kora február második részét már elfogadta a Maxim kiadó, szóval az biztosan érkezik jövőre. Eközben már náluk van még egy kéziratom és a Pennington-testvérek előzménykötete is. Most egyébként épp ingadozom az írás terén, tavasszal belekezdtem egy regénybe, nyáron pedig még kettőbe, úgyhogy épp az elköteleződés fázisában vagyok.

  

Az írónő könyveit a Maxim kiadó oldalán tudjátok beszerezni !