2019. október 9., szerda

Interjú Juhász Magdával

"Az ihlet egy belső remegéssel járó érzés, állítólag nem mindenki érzi ezt"



Juhász Magda költőnőt kérdeztem az írói pályáról és az irodalom szeretetéről.





A szerzőnek eddig negyvennégy művei jelent meg, melyek között verseskötet is található. Még nem olvastam tőle, ám mindenképpen szeretnék. A napokban találtam rá a költőnőre, korábban nem hallottam róla, majd ráírtam. Felkeltette az érdeklődésem, ki lehet ő. 


Köszönöm a beszélgetést a szerzőnek! :)


Eszter: - Mikor kezdett el az írással foglalkozni? 

Juhász Magda: - Már gyerekkoromban megfogott a versek varázsa, az iskola lelkes szavalója voltam. De nemcsak a versek, hanem az irodalom és a történelem érdekelt mindig a legjobban. Már általános iskolás koromban lelkesedtem Jókaiért, aki állítólag úgy leírta a Vaskapu-szorost, hogy soha nem járt ott. Erős volt bennem a hazaszeretet, ami mind a mai napig megmaradt. Életvidám gyerek voltam, szerettem a közösségeket, ugyanakkor kerestem a magányt is. Könyveimmel, gondolataimmal és kivágott papírbabáim öltöztetésével mindig jól elfoglaltam magam. Az emberi szenvedésekre érzékenyen reagáltam és egy idő után az első, gyerekként megírt verseimben is ez, és a haza szeretete jelent meg. Tehát már gyerekként elkezdtem verseket írni és fantáziadús fogalmazásaimmal is megleptem tanáraimat.


Ha Jókai megírhatta úgy a Vaskapu–szorost, hogy nem is látta, akkor – gondoltam – én megírom Erdélyt. Így került sor egy dolgozatomra, melynek a tanár által adott címe ez volt: Gondolataim a földrajzórán. Ekkor Erdélyről írtam, a zúgó fenyvesekről, hegyekről, bányákról és belekerült az a megállapításom is, hogy „idegen kezek elrabolták tőlünk”. Ez a rész kiütötte a biztosítékot a tanáraimnál és legnagyobb ijedelmemre bekérették az iskolába anyukámat. Ott arról kérdezték szegényt, hogy hol tanulta ezt a gyerek, mert az iskolában biztos, hogy nem. Anyám tiltakozott a feltételezés ellen, hogy esetleg otthon tanítottak ilyesmire, mondva, hogy ezt valahol olvashatta, hisz folyton a könyveket bújja. Végül annak ellenére, hogy egyéb tekintetben nagyon jól sikerült – a dolgozat nem maradhatott a beadandó füzetemben, kitépték, nehogy a tanfelügyelő meglássa. (Így írja meg az ember az igazat!) Verseimet nem őriztem meg, csak egy kis részletére emlékszem, ami a hazámról szólt: „Nem terem itt nálunk, datolya, pálma, / mégis ez a világ legszebbik országa.” 



- Ennyit a gyerekkori irodalmi munkásságomról, ami a fentieket leszámítva töretlenül folytatódott a középiskolában is. Ott szavalóversenyt és fogalmazási versenyt nyertem. Könyvjutalmat kaptam, melyekbe ezt be is írták, és ezeket csodálatos módon meg is őriztem. Később, egyéb tanulmányaim és munkaköreim miatt, a versek írása félbemaradt, de a szavalás folytatódott. Időközben esti kurzusra beiratkoztam a Csepeli Zeneiskolába, ahol 2 évig hangképzést tanultam. Jó fogalmazási készségemet a munkahelyemen is hamar felfedezték, és a munkaköröm mellett így lettem az akkoriban induló munkahelyi újság főszerkesztője. Ehhez el kellett végeznem egy újságírói tanfolyamot és befejezésekor megkaptam az újságírói igazolványt. Számítástechnikai intézmény lévén, az újságnak ezt a címet adtam: Memória. Fedőlapon a komputer fotói. 



- 1977-ben kezdtem ismét verseket írni. Első verseim személyes jellegűek voltak, általában az elhunyt családtagokról, szüleimről, kedvenc nagyimról és Istenbe vetett hitemről. Aztán a gyerekek felé fordulva, az unokáimnak kezdtem írni. Miután azt mondták rá, hogy „Mama, ez tök jó!” elküldtem néhányat a Dörmögő Dömötör gyermekújságnak, majd évekig nekik írtam. Ekkor jöttem rá, hogy nekem a gyerekeknek kell írni, hisz a régi gyerekből valami bennem is megmaradt. Hozzájuk húzott a szívem. 

- Első novellám 1994-ben jelent meg, A legszebb karácsony címmel. A történet szülőhelyemen, a Wekerlén játszódik a második világháború első évének karácsonyán. Egy pályázatra küldtem be, ahol elfogadták. Időközben kiadóknál is jelentkeztem a gyerekverseimmel, és így indult el a bennem lévő, évekig szunnyadó mesevilág. 

Eszter: - Felmenők között voltak irodalomkedvelő, írói vénával megáldott rokonok? 

JM: - Szüleim egyszerű, dolgos emberek voltak, de gondolom, a génekben benne volt a ritmus, mivel édesapám autodidakta módon, tizenkét éves parasztgyerekként megtanult tangóharmonikázni. Nagyanyám mesélte, hogy már az első nap eljátszotta a Szánt a babám kezdetű népdalt. 

Eszter: - Mi ihlette meg egy-egy vers megírásakor? Használ valamilyen rímképet, vagy szabadon alkot? 

JM: - Kezdetben a versek ihlet hatására jöttek, szinte váratlanul és gyorsan le kellett írnom, hogy el ne szálljanak. Ez érdekes belső remegéssel járó érzés, állítólag nem mindenki érzi ezt. Weöres Sándor életrajzában olvastam, hogy Ő érezte ezt az ihletet. Csodálatos érzés, bár eleinte azt hittem, hogy megbomlott az agyam. Ezek az érzések egyszerűen nem hagytak nyugodni, volt, hogy éjjel is írnom kellett. Akkor már felnőtt verseket is, szerelemről, emberségről, Istenről. Mivel ezt az érzést mindenképpen Istennek tulajdonítottam, neki köszöntem meg. Azóta is így hiszem, annak ellenére, hogy ez a különös sürgető érzés elmaradt. Megijedtem, de ekkor már ihlet nélkül kellett, és tudtam is írni. Szabadon alkotok, nincs rímképlet, a vers témájától függően. 

Eszter: - Könyvfesztiválokra, irodalmi vagy felolvasóestekre szokott menni, mint fellépő, vendég? 

JM: Sok írói estem volt, fesztiválok, pl. helyi és vidéki versfesztiválok, dedikálások a budapesti Könyvhéten, Könyvfesztiválon évekig. Győrben fellépések, megzenésített versek előadásakor voltam sztárvendég, ahol felolvastam felnőtt verseimet, a Művészetek Palotájában meghallgathattam saját versem zenéit, Eger, Mátészalka stb. Ezeket még fel kell dolgoznom és a felnőtt verseim sorsát is, mert időközben azok is megjelentek vagy megzenésítésre kerültek. Túl sok minden történt velem, TV1-ben a Balatoni nyár c. műsorban, újságcikkek. Ja és sok mesekönyvet is írtam. Facebookon Mesék hetedhét országból címmel megtekinthetők meséim. Ezek kis történetek, de vannak meseregényeim is. Verses és próza egyaránt. Átdolgoztam fordításokat is, pl. Teddy mackó a hóember vagy A bátor Félix. 


Eszter: - Készül újabb művel a közeljövőben? 



JM: - Túl hosszú az életút, amit bejártam, és még vége sincs. Várható újabb verseskönyv is, kisiskolásoknak szóló ritmusos versekkel, októberben, Száll a papírsárkány címmel, könyvbemutatóval.

Juhász Magda könyveit  többek között a Bookline oldalán tudjátok beszerezni! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése