"Nem tudom elképzelni, hogy olyan regényt írjak, amiben nincs legalább egy pici romantika, és azt sem, hogy teljesen hiányozzon belőle a rejtély, a nyomozás" - Interjú Megyeri Judit írónővel

Megyeri Judit munkásságát a Rózsakő – Kezdetek című művével ismertem meg. Véleményem szerint a novellák szépen felépítettek, és sok lehetőséget rejtenek magukban, ezért felkerestem az írónőt egy interjú erejéig. Ez következik most, fogadjátok szeretettel!

Bella: Mi vonzott az írás világába? Hogyan kezdődött a pályafutásod?

M.J.: Már gyerekként is történeteket meséltem magamnak. Általában olyankor, amikor unatkoztam. Közben cikkeket készítettem az iskolaújságba, és imádtam a suliban fogalmazásokat írni. Néha leírtam pár rövidebb történetemet, de nem foglalkoztam komolyabban az írással.

Sok év múlva aztán megkaptam a Harry Potter sorozatot, amit gyorsan ki is olvastam, de annyira hiányozni kezdett a Potter-univerzum, hogy elkezdtem a neten keresgélni, és rátaláltam a fanfictionökre. Ez volt a vízválasztó. Belevetettem magam ebbe a világba, és rengeteg történetet írtam. Szerintem a fanfiction remek gyakorlóterep. Az adott karakterek és az adott háttérvilág segít abban, hogy kizárólag a cselekményre fókuszáljunk, és így jól meg lehet tanulni a történetvezetést.

Hosszú évekig írtam fanfictionöket, mire körvonalazódni kezdett egy saját történet ötlete a fejemben. Ez volt A múlt bűnei. Pályáztam vele az Aranymosáson és a Bekezdésen is. A kapott kritikák alapján újra és újra átírtam, közben írástechnikai cikkeket böngésztem, és részt vettem íróiskolai kurzusokon.

Pár hónapja néhány írótársammal együtt létrehoztuk a PISZKE írócsoportot a Facebookon. Ez egy olyan csoport, ahol kezdő és gyakorlott írók nyugodt, inspiráló körülmények között kitárgyalhatnak bármilyen témát az író-életről, közben pedig részt vehetnek különböző kihívásokon. Az egyik ilyen írós kihívásra érkezett történeteket meg is jelentettük egy ebookos antológiában, és már a második is folyamatban van.

Valahogy így kezdődött minden. Az utóbbi időben nagyon felgyorsultak az események, de minden percét élvezem.

 

Bella: A tanulmányaid során volt olyan magyar szerző, akire felnéztél, aki inspirált téged?

M.J.: Az az igazság, hogy az olvasmányaim nagy része még mindig külföldi szerző műve, de nagyon igyekszem ezen változtatni. A magyar szerzők közül Vavyan Fable korai regényeit (Halkirálynő, Vis Major sorozat) szeretem nagyon, de azt nem tudom, mennyire inspiráltak. Fable-nek van egy jellegzetes stílusa, amit szerintem nem lenne szerencsés utánozni, az viszont követendő példa, hogy ragaszkodott a saját ötleteihez, a saját ízléséhez, hiába mondták neki kezdetben, hogy máshogy írjon.

Nagy kedvencem még Szabó Magdától az Abigél, össze sem tudom számolni, hányszor olvastam. Abból a regényből szerintem remekül meg lehet tanulni az információadagolást, annyira jó helyen derülnek ki a titkok, és még a legutolsó mellékszereplő is nagyon árnyalt, élő karakter.

De szerintem minden elolvasott könyvből lehet tanulni, inspirálódni, még azokból is, amik annyira nem tetszettek.

Bella: Romantikus-krimi zsánerében alkotsz. Van oka annak, hogy ezt a műfajt érzed magadhoz a legközelebb?

M.J.: A romantikus-krimi zsáner pont azokat az elemeket ötvözi, amiket legjobban szeretek egy könyvben: az érzelmeket és az izgalmat. Nem tudom elképzelni, hogy olyan regényt írjak, amiben nincs legalább egy pici romantika, és azt sem, hogy teljesen hiányozzon belőle a rejtély, a nyomozás. Igazából ennél jobban képtelen vagyok megindokolni, miért ez vonz, egyszerűen azt érzem, hogy ez az én terepem.

Bella: Mit jelent számodra az írás, mint tevékenység? Melyik a legkönnyebb és legnehezebb része az egész folyamatnak?

M.J.: Az írás nekem szenvedély. Ha pár napig nem írok, ha nem merülök bele a karaktereim életébe, akkor elvonási tüneteim vannak. Ha pedig már nagyon a végén járok egy történetnek, akkor nem is tudok másra koncentrálni, egyszerűen írnom kell. Ez néha kicsit ijesztő, mert van, hogy elfeledkezek az evésről, az alvásról és mindenről magam körül, annyira visz magával a történet.

Legkönnyebb számomra az ötletelés és az első verzió megírása. A legnehezebb az átírás. Mert bizony kisebb-nagyobb átírásra mindig szükség van, és ezt sokszor nehezemre esik beismerni.

Ami még kemény, az a regény és a karaktereim kezének az elengedése. Nem könnyű azt mondani, hogy befejeztem, mert onnantól kezdve rajtam már semmi nem múlik, csak az olvasókon.

Bella: Első könyved A múlt bűnei címet kapta, mely hamarosan megjelenik elektronikusan a NewLine Kiadónál. Hogyan emlékszel vissza arra a pillanatra, mikor először a kezedbe vetted a saját nyomtatott regényedet?

M.J.: Ez tavaly májusban volt. Emlékszem, hogy késtek a tiszteletpéldányaim, és miközben jártam a várost, folyamatosan megálltam minden postánál és újságosnál, hátha végre megpillanthatom a könyvemet, de így is hetekig tartott, mire ráakadtam. Majd kiugrott a szívem a helyéről, amikor végül megláttam a regényt egy állványon. Ráadásul hibás volt, mert szállítás közben elázott és felhullámosodott néhány oldal széle, de ez volt az utolsó példány, és én persze megvettem. Még aznap este el is olvastam. Hihetetlen érzés volt a saját mondataimat egy könyv lapjain olvasni!

Bella: Bár én még nem olvastam, de nagyon érdekel, milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóidtól?

M.J.: Sokan mondták, hogy hamar beszippantotta őket a történet, a hangulat, és alig tudták letenni a könyvet. A szereplőket is szokták dicsérni, hogy reálisak, élők. Bevallom, hogy nekem ez a kettő a legnagyobb dicséret, mert a saját olvasmányaimban is ezeket értékelem leginkább. Persze akadtak negatívabb vélemények is, de azokat sem bánom. Tisztában vagyok vele, hogy nem létezik olyan könyv, ami mindenkinek egyformán tetszik.

Bella: Éppen a második regényeden dolgozol, és ehhez kapcsolódik az a novella is, amit fentebb említettem. Mivel a munkálatok még folyamatban vannak, nem szeretnék olyat kérdezni, ami esetleg még titok, de arra kérlek, árulj el pár olyan dolgot ezzel kapcsolatban, ami nem titkos.

M.J.: Épp a napokban adtam le a kézirat végső verzióját, hamarosan megy is a nyomdába. Nagyon izgalmas időszak ez számomra, mert a Rózsakői rejtélyek eddig a legkedvesebb regényem. Igazi szerelem-projekt.

Tavalyelőtt nyáron alig két hónap alatt írtam meg, szinte kiömlöttek belőlem a szavak. A szereplők tulajdonképpen nem is csupán karakterek, hanem már-már a barátaim, a helyszín, Rózsakő pedig ugyan kitalált, de egy létező kisvárosról mintáztam. Egy olyan helyről, ami mindig is a szívem csücske lesz.

A könyv kisvárosi, romantikus-krimi. Dominánsabbak benne az érzelmek, mint A múlt bűneiben, akciódúsabb is, és a szálakat igyekeztem úgy csavarni, hogy sok meglepetést okozzak az olvasóknak.

A regény egyébként a Holttest az Ambróziában címet viseli, a Rózsakői rejtélyek a sorozat neve. Több kötetet is tervezek ugyanezekkel a szereplőkkel, de mindegyik egy kerek, egész történet lesz, idegőrlő függővég nélkül. Az, amit te is olvastál a Rózsakő – A kezdetek előzménykötet, ami két novellát tartalmaz. Leginkább azt a célt szolgálja, hogy megismertessem a két főszereplőt az olvasókkal, és persze szeretnék kedvet csinálni a regényhez velük.

A Holttest az Ambróziában március huszadikán jelenik meg, és huszonegyedikén Budapesten egy könyvbemutató keretein belül be lehet szerezni és közben velem is lehet találkozni.

Bella: Milyen a közös munka a NewLine Kiadóval? Hogy érzed magad náluk?

M.J.: Írói pályafutásom egyik legjobb döntése volt, hogy beküldtem a kéziratot a NewLine kiadónak. Nagyon jól érzem magam náluk, mert egyszerre családias és profi a hangulat. Figyelnek a szerzőkre, mindig mindenféle kérdéssel lehet hozzájuk fordulni, a kéziratokból pedig csodás könyveket varázsolnak. Ami szintén ritka, hogy a marketing és reklám feladatokkal sem hagyják magukra az írókat, hanem ők is kiveszik a részüket a könyvek és a szerzők népszerűsítéséből.

Bella: Hogyan tudod eljuttatni az írásaid az olvasókhoz és milyen kapcsolatot ápolsz velük?

M.J.:Kicsit több, mint egy éve indítottam el a Facebook oldalamat, azon keresztül tartom a kapcsolatot az olvasókkal. Egyre többen kedvelik az oldalt, és sokan nem csupán csendes megfigyelőként, hanem aktívan is jelen vannak. Nagyon örülök minden kommentnek és hozzászólásnak, amit kapok tőlük, és mindig szívesen beszélgetek velük. Instagram fiókom is van, de ott inkább személyes jellegű, nem az íráshoz kapcsolódó képeket szoktam megosztani.

Bella: És egy utolsó kérdés, mik a terveid az idei évre?

M.J.: Jelenleg a Lowdeni boszorkányhajsza című regényemet írom. Gondolom, nem okozok meglepetést azzal, hogy ez is romantikus-krimi, ám ez Skóciában játszódik, és sötétebb tónusú, mint a korábbi regényeim. Nagyon élvezem írni, mert annyira más, mint az eddigiek. A dinamika a két főszereplőm között jóval húsbavágóbb, jóval inkább pengeélen táncolnak. Lassanként a végére érek, utána jönnek az utómunkák, és szeretném, ha ez lenne a harmadik regényem, ami nyomtatásban megjelenik.

Utána a Rózsakői rejtélyek második kötetét tervezem befejezni. Ott már megvan a cselekmény váza, és a történet harmadát is megírtam, csak be kell fejezni. Már alig várom, hogy újra elmerülhessek Rózsakő életében!

Idén először kint leszek a Könyvfesztiválon, ami biztosan hihetetlen élmény lesz, ahogy a márciusi könyvbemutató is. Jó lesz személyesen találkozni az olvasókkal és az írótársaimmal.

Ezúton szeretném megköszönni az írónőnek a közreműködést, és a magazin nevében további sok sikert kívánok! 

Judit hivatalos írói oldala:
Facebook

Könyveit itt tudjátok beszerezni:
NewLine Kiadó