2020. február 8., szombat

Interjú Papp Diána írónővel

„Nagyon szeretem a munkámat, szeretem kitalálni, hogy mi legyen az üres oldalakon…”

Papp Diána írónőt kérdezgettem az írásról és a hamarosan megjelenő új kötetéről.


1. Mit érdemes tudni rólad azoknak, akik esetleg nem ismernek még?

Újságíró-szerkesztőként dolgozom most már több mint húsz éve női magazinoknál. Nagyon szeretem a munkámat, szeretem kitalálni, hogy mi legyen az üres oldalakon, aztán végigkísérni a folyamatot és megtölteni a lapokat, hogy azok végül egy tartalmas, szórakoztató magazinná álljanak össze.


2. Szerinted eldönthető az, hogy valakiből író lesz? Nálad ez döntés kérdése volt, vagy csak jött a dolog magától?

Döntés kérdése abból a szempontból lehet, hogy például fegyelmezetté, tudatossá válsz, hiszen az írás folyamata hosszú. Türelem kell hozzá, alázat, egy regény nem tud egy hét alatt elkészülni. Íróvá válni pedig még hosszabb idő, mint az első regényt megírni.

És abból a szempontból jön magától, hogy az ember azért érzi magában a vágyat az írásra, a készséggé alakítható képességet, szerencsés esetben objektíven a tehetséget is. 

Én az első regényt kiadói felkérésre írtam, de az asztalfiókban (számítógépen) természetesen ott lapult néhány kezdemény.


3. Mit üzennél azoknak, akik az írással szeretnének foglalkozni komolyabban?

Olvass sokat mindenféle műfajban. Írjál sokat. Inspirálódj, ahol csak tudsz. Legyél türelmes magaddal, a kéziratoddal szemben.


4. Szerinted mi a legnehezebb az írói létben?

A magánya. De csak addig, amíg a szereplők nem kezdenek élni, egymással kölcsönhatásba kerülni és nem kezdjük el felváltva vezetgetni egymást a történetben.


5. Több író is nyilatkozott már arról, hogy a zene és a filmek nagyon inspirálóan tudnak hatni rájuk. Téged mi szokott megihletni írás közben?

Bármi. Akár egy jelenet a piacon szombat reggel. Sosem tudhatom, hogy mi működik. Nyitott szemmel járok, úgy hiszem, érzékenyen reagálok, így észreveszem azt, ami meg kell, találjon. Igaz, sokszor előfordul, hogy amit ihletnek, inspirációnak hiszek, későbbiekben nem működik, amikor írásra kerül a sor.


6. Melyik karaktered áll a szívedhez a legközelebb?

A Bodza bisztróból Young az életigenléséért. És Zoli a Most élszből. Ő pont az ellentéte Youngnak. Esetlen, kicsit teszetosza figura, de nagyon is igazi. Pont azért nyújthat reményt, mert végül kezébe próbálja venni a sorsát.

7. Hogyan ülsz neki a regényeidnek? Milyen szokásaid vannak?

Egy-két napig szinte meg sem szólalok, elcsendesedem, gondolkodom, pakolászom. Aztán eljön a pillanat, amikor azt érzem, most már leülhetek a laptop elé. És írok, amíg azt nem érzem, hogy most kell egy kisebb-nagyobb szünetet tartanom.


8. Milyen érzés a könyvesboltokban látni a “gyermekedet”?

Nagyon boldoggá tesz természetesen. Még mindig meg vagyok illetődve, ezt nem lehet megszokni. Ahogy a visszajelzéseket sem. Hogy olvasóim vannak, akik pénzt áldoznak a könyveimre. És aztán megírják nekem, hogy mennyire szerették egyik vagy másik regényt. Ha éppen múzsamentes időszakom van, vagy nem olyan rózsás a hangulatom, ebből sok erőt tudok meríteni.

9. Kiknek ajánlanád a regényeidet?

Azoknak, akik ki szeretnének kapcsolódni, maguk mögött hagyni kicsit a szürke hétköznapokat. Akik szívesen olvasnak hétköznapi emberekről, akiknek a története szórakoztatja, ám inspirálja is őket. Esetleg választ ad valamilyen az olvasó életében is felmerülő dilemmára, kérdésre.



10. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Írom a következő regényt, A vasárnap délutánok lélektanát. Tavasszal jelenik meg, most erre koncentrálok, és élvezettel figyelem, hogy lesz egyre szorosabb a kapcsolatom a szereplőkkel.


Köszönöm szépen Papp Diánának, hogy válaszolt a kérdéseimre. További sok sikert kívánok az íráshoz, és remélem, hogy még sok történetét olvashatjuk a jövőben.


Az írónő könyveit itt tudjátok beszerezni :


Az írónő hivatalos írói oldala:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése