2020. február 18., kedd

Interjú Huszár Ádámmal, aki Soulwave együttesben gitározik és könyvet is írt.

Köszönöm Huszár Ádámnak, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a Magyar Szerzők Könyvei Magazin számára. Nemrégiben figyeltem fel rá a  NewLine Kiadó oldalán, hogy új szerző debütál, és új könyv érkezik Amy címmel.. Ahogy elolvastam a fülszöveget, már akkor tudtam, kell nekem ez a könyv. S természetesen interjút is szerettem volna készíteni az írójával. Tudni kell Huszár Ádámról, hogy Soulwave együttesben zenél gitárosként. Nagyon megörültem, hogy kedvenc együttesem egyik tagjával készíthetek interjút.


1.
Mikor kezdtél el írni és honnan jött az ötlet, hogy történetet írj?

Talán a könyvrajongásomnak köszönhetem, hogy érdekel az írás. Imádom a könyvet a kezembe venni, megfogni, és főleg megszagolni az új könyvek illatát.
Egészen régóta írogattam, de eddig csak novellákat. Ezek közül jelent is meg pár az Irodalmi Jelenben és az Ezredvég folyóiratban. Viszont az, hogy egy teljes könyvnek neki álljak az tavaly év elején érkezett el. Az ötlet alapvetően onnan jött, hogy amióta írok, azóta szerettem volna teljes történeteket írni, viszont most jött az az ihlet és bátorság, hogy neki álljak.

2.
Mennyi ideig tartott megírni Amy történetét, mennyire volt nehéz a karakterét vagy az életét lejegyezni?

Nem teljesen egy évbe telt. Azt nem tudom, hogy ez soknak vagy kevésnek számít-e, mindenesetre az biztos, - s ezt tapasztaltam is a saját bőrömön -, hogy ha túl sokáig hagyjuk állni a történetet, akkor a szereplők és a sztori is megszürkülhet. Erőltetett lesz és izzadságszagú. Szóval, ha éjjel kettőkor pattan valami be az ember fejébe, akkor nincs mese, fel kell nyitni a laptopot, vagy kézbe venni a tollat és írni, írni, írni, addig, amíg forró. Tény, hogy egy női lélekről van szó és sokszor jelentett kihívást belebújni az Amy lelkébe, illetve gondolataiba, viszont az is tény, hogy sokszor mikor eltévedtem, akkor valahogy mindig segített nekem. Mintha saját magát alakította, formálta volna napról-napra, miközben írtam. Visszatérve az előző gondolatra, hogy addig kell írni, amíg forró a sztori… nyilván nem egyszer elakadtam, de észre vettem, hogy sokkal többre megyek azzal, ha csak elkezdek gépelni valamit, mintha nézek csak ki a fejemből és bámulom a képernyőt. Amy teljes egészében felépítette saját magát és ily módon mondhatni könnyű volt vele dolgozni…

3.
Kiknek ajánlanád az Amy-t? Van kedvenc karaktered, esetleg jeleneted?

A könyv erotikus pszichothriller kategóriába lett besorolva, szóval biztos rajta lesz a 18-as karika, de ettől függetlenül, mindenkinek ajánlom, aki szereti az izgalmas szerelmes regényeket megfűszerezve egy kis borzongással, s erotikával. Alapvetően Amy és Lisa köré épül a történet, szóval nyilván ők számomra a fontos karakterek, de az egyik kedvencem Charlie, akinek pizzériája van és sokszor tér be hozzá a két főhős. Nem sokat szerepel, de kövér alkata és pirospozsgás arca miatt vicces és szerethető karakter. Jelenetet, nem árulok még el J

4.
Milyen érzés tudni, hogy hamarosan kézzel foghatóvá válik az álmod?

Ezt egyszóval írnám le: fantasztikus!

5.
Mit szóltak a barátaid, családtagjaid, hogy írtál egy könyvet és meg is, jelenik?

Természetesen örülnek. Egyébként jó ideig nem vertem nagydobra, csak, mikor már láttam, hogy lesz valami belőle.

6.
Hogyan akadtál rá a NewLine Kiadóra? Milyen velük a kapcsolatod?

Sok kiadónak elküldtem a kéziratot, és 5-6-al tárgyaltam is, de a NewLine tudott olyan feltételeket adni, amik megfeleltek nekem. Interneten találtam meg, kikerestem az elérhetőségét és elküldtem nekik is. Egyébként, ha jól emlékszem elég hamar válaszoltak is, sőt gyorsan olvasták el a kéziratot, ami a kiadók esetében elég szokatlan. Rengeteg olyan kézirat marad a fiókokban, amik boltok polcaira valók lennének, csak azért, mert a legtöbb kiadó beszűkült látásmóddal dolgozik és csak is a befutott, óriási nevekkel dolgoznak. A NewLine nyitott ilyen szempontból (is). Egyébként a kapcsolatom teljesen jó velük, mindenben segítenek, és ha kell, napi szinten beszélünk a nap bármely szakában, ha kérdésem van.

7.
Szoktál zenét hallgatni írás közben? Hogyan állsz neki, van, bevált rutinod?

Zenét hallgatok, de inkább úgy mondanám, hogy zene hallgatáskor ugrik be egy kép vagy jelenet, amit majd aztán leírok. Aztán persze van, hogy hallgatok zenét is, de egy biztos, nekem a külvilág teljes kizárása kell ahhoz, hogy írjak. Vagy hangos zene, hogy semmi másra ne tudjak koncentrálni vagy teljes csend. Az írás, mint művelet magányos, de mint fogalom nem. A történetünk velünk együtt lélegzik napról-napra. Be kell csukni ennek a világnak az ajtaját és be kell lépni oda, amit megálmodtunk. Ehhez pedig kell egy „csukott ajtó”.

Forrás: NewLine Kiadó

8.
                                        Az írás, zenén kívül van különleges hobbid?

Különlegesnek nem mondanám, de például, imádok úszni. Van egy folyó a városomban, ahol élek és tavasszal illetve nyáron minden nap szinte lejárok. Van, hogy így indítom a napomat. Szóval várom már a tavaszt, hogy tudjak menni a természetbe és nem utolsó sorban azért, mert április 15-én jelenik meg a könyv!


A könyvet itt lehet beszerezni:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése