2020. május 31., vasárnap

Gazi Béla - Pillanatok


Még május elején elindítottunk egy játékot, miszerint könyveket értékelünk és majd az ország bármely pontján elhagyjuk. Sok kedves és lelkes író jelentkezett, amiért én és a Magyar Szerzők Könyvei Magazin munkatársai nagyon hálásak. Köszönjük a lelkesedést és a bizalmat. Az egyike volt eme kötet is, amit most hoztam számotokra. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel!

Gazi Béla - Pillanatok



Tartalom:

Pillanatok. Mindannyiunk életében több ezer, sőt több millió van belőlük. Vannak szépek és kevésbé szépek, rosszak és jók, könnyűek és nehezek. Kedves Olvasó! Fogadd hát szeretettel az én saját valós és kitalált pillanataimat!

Véleményem:
5/5

Első pillanatra megtetszett ez a kis kötet, hiszen borítóját tekintve egy letisztult, de nagyon elegáns külsőt kapott. Szeretem mikor a borító giccs mentesen képes egy kis ízelítővel szolgálni és eléri, hogy az olvasó már alig várja, hogy kézbe vehesse. Én pont így jártam.

A kötet csupán 92 oldal, mégis egy fiatal író lélek esszenciája benne van.

Különlegessége nem a formátum, hisz verset sokan írtak már, sőt haiku is bőven készült már, hanem ahogy tálalva lett, és amiről szól.
A könyv három fő részre osztható.
Ha a részeket szétszedem, akkor látni fogjátok, hogy bár elkülönül mégis egy egységet képezve felölel több tematikát is.
Az első rész egy kisebb csokor vers, mely a 7. oldaltól a 38. oldalig tart.
Nem kevés témát ölel fel, de a kedvenceim: számomra fontosabbak, amiket nem csak olvastam, de hosszan gondolkodtam, velem voltak napközben, mikor mással kellett foglalkozzak és még azon kevés órában is, mikor aludtam. Ezen költemények egy kritikus lélek megnyilvánulásai, megkérdőjelezve a mai világképet, a társadalmi normákat. Mégis nem a megszokott elfolytot agresszió érződik soraiból, hanem a szeretetteljes kétségbeesés.
Érződik, hogy nem csak papírra vetette gondolatait az alkotó, hanem mélyebb gondolatokkal, hosszabb töprengésekből íródtak az adott művek.
Én csak egyet emelnék ki, de számomra ez a kedvenc:

„Szemét a por lepi,
Nem tudja hová megy.
Testét a kor töri,
Nem pedig női kegy.


Ködbe s homályba vész,
Órája lassan jár.
Az örvény egyre húzza,
És sodorja az ár.

Csak megy a világba,
Lelke kihalt s üres.
Rég volt már szíve
Erős, bátor, tüzes.

Nincs hazája s élete,
Vándorol a földön.
Nincsen rég, ki szerette,
Nincs helye a földön.”

A második rész, a haiku sorainak adott helyett. Bár terjedelmileg nem sok, hiszen a 41. oldaltól a 48. oldalig élvezhettem eme pár soros bölcsességeket, élet pillanatokat, és bár kevesellem csak a saját önzésem miatt, mert nagyon szeretem ezt a műfajt. Azon alkotók, akik tudnak játszani a szavakkal, bizony az én lelkem húrjait is megpendítik.
Nézzétek csak:
Elgondolkodom
Néha: Miért jut ott több
Máshol meg kevés?

A harmadik rész egy újabb csokor vers, mely a 49. oldaltól az utolsó oldalig foglalja el a maga megérdemelt helyét.
Ezen költemények már egy érettebb lélek megnyilvánulásai.
Itt már a szerelem és egy bizonyos társ is előkerül. Szerelemről, vágyódásról, megértésről és a meg nem élt pillanatokról kapunk különleges sorokat.
És bizony olyan témák is előkerülnek, mint a vallás és más letűnt korok alkotói.
Hogy csak a kedvencemet idézhessem:
„Életed már homályba vész,
De tovább él a szellemed.
Ott pihen a verseidben
Zűrzavaros életed.
Mennyi szó rekedt benn,
Megannyi gondolat.
Ott maradt a kezedben,
Nem díszíti papírodat.

Ha élhettél volna még,
Csupán néhány évet,
Hány verset írtál volna?
Mennyi cifrát, s szépet?!”

Ezen rész, már sokkal érettebb, kicsit nyitottabbá válik az olvasó felé.
Érződik, hogy az alkotó beérett az írásra, és bár pontosan nem tudtam meg, hogy mennyi idő telt el az első alkotás és a második részben összegyűjtöttek között, mégis egyértelmű, hogy más stílusú.
A művekben a ritmikusság a jellemző, csak néha van egy-egy metafora és néhol érződik egy kis kilengés.
Többnyire, ha ráéreztem az adott ritmusra könnyen befogadóvá váltam a leírtakkal kapcsolatban és csak faltam a sorokat.
Alapvetően kerülöm a túlzott vallással kapcsolatos írásokat, itt is több vers szól egy magasztosabb személynek, de annyira mély érzelmekből, őszinte, tiszta gondolatokkal találtam magam szembe, hogy még az én kemény lelkemet is bizony megolvasztotta és meghatódtam.
Az, hogy mit képviselek teljesen mindegy e tekintetben, de azt mindig elismerem, ha olyan lélekesszenciával találkozom, mely hiteles. Ezt pedig egy alkotó: a munkáján át tudja bizonyítani.
Érződik ki mesterkélt és ki valódi hittel létezik és alkot.
Nem gondoltam volna, hogy ezt írom, de ilyenkor az én lelkem is feltöltődik és ezt külön meg szerettem volna köszönni.
Kedves Gazi Béla!
Köszönöm, hogy írsz, és ilyen tisztán nézel a világba.
Nem vagyunk egyformák és pont ezért, engem nagyon nehéz meghatni.
Neked sikerült. Köszönöm.
És, hogy lásd miről is írok itt neked: ezt a könyvet a játékszabályoknak megfelelően „elhagyom” a fővárosban. Én pedig egy saját példányt veszek, mert nem egyszeri olvasás volt a számomra és kell a polcomra!
Üdvözöl: egy új lelkes olvasód!
Bárki is találja meg eme kis könyvet, bízom benne, hogy olvasás után hasonló érzésekkel csukja be az utolsó oldalt. Számomra kedvenc lett!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése