2020. május 20., szerda

Miller-Ferjentsik Viola - Nulla hulladék


Az ember és a természet témaköre a XXI. század egyik legnagyobb divatjává nőtte ki magát.
A természet változása: kezdve a jéghegyek olvadásával egészen a tengerek és óceánok szennyezettségéig, számos oldalon; térben és időben foglalkoztatják a környezetvédőket és most már szerencsére egyre nagyobb számba az átlag lakosokat is. Mert nem mindegy, hogy hol és miképpen élünk! Nagy örömömre a mostani gyermekkönyv is egy jó példa arra, hogy nem lehet elég korán kezdeni a tanulást. Főleg ha a család is kiveszi ebben a részét. Összekötve a kellemest a hasznossal. Erről hoztam nektek egy értékelést! Figyeljetek csak!

Miller-Ferjentsik Viola - Nulla hulladék



Tartalom:


SzóKiMondó Ökomesék mesesorozatunk korunk környezeti problémáit veszi sorra: hulladék, fogyasztás, közlekedés, energia, zöld felületek. Minden kötetben játékosan ismerkedünk a témával és mindig a megoldásokra koncentrálunk. Így a gyerekek emészthető módon szembesülnek a problémával és azonnal megtanulják a megoldásokat is.


Vélemény:
5/5



SzóKimondó Ökomesék-Nulla hulladék: hirdeti a cím, ebből már következtethetünk a könyv tematikájára.

Napjainkra elértük, hogy a Föld, melyet otthonunknak tekintünk, veszélyben forog.
Az emberi nemtörődömség odáig vezetett, hogy már az időjárás teljesen elvesztette régi voltát, lassan nincsen tavasz és ősz, csak nyár és tél.
Az előbbinél az árnyékban is fullasztó hőséget tapasztalunk, és csak kevés eső éri a talajt. Az utóbbinál pedig: zord, hideg telünk van, -de már csak a fagy ér el minket-, mert hó alig esik. Ezen időjárási jelenségek voltak jellemzőek az elmúlt évekre és nem tudjuk milyen változásokra számíthatunk még.
Én a fővárosban élek, de mindig megdöbbenek, hogy egy péntek, szombat átbulizott este után, melyen az emberek végig söpörnek, mint a tornádó, hogy utánuk mennyi szemét és piszok mocskolja be a betont.
A Margit-sziget, mint olyan lassan egy szeméthalomra hasonlít.
Bár gyönyörűek a fák, sok a zöld terület és a Duna nagyon kellemes idilli érzést nyújt az arra sétálóknak és az időszerű edzésüket végző futóknak, a fent említett akadály miatt ez egyre inkább megszűnik. Az elhullajtott szemetet kerülgetni kell ilyen napok után, nem beszélve a széttört üvegekről, melyek nem csak károsak, de veszélyesek is. A kukák tömve vannak, de legalább annyi mocsok van a kihelyezett tároló mellett, mint benne.
És ami még szörnyűbb, rendszeresen halom, hogy az emberek tisztaságmániásnak tartják magukat, de mikor megkérdezem, és hogyan gyűjtik a szemetet, csak néznek rám értetlenül. Kidobják a kukába. De szétválogatod? Valaki igennel felel, de többen csak rázzák a fejüket.  Ilyenkor eszembe jut, hogy a lakásunkat meg tudjuk mutatni másnak, és büszkék lehetünk rá, de az utcák már nem az egyén gondja tisztántartani. Viszont környezetbarát módon élni és szétválogatni a felgyűlt hulladékot már egy nagy cselekedet. Azon személyek, akik pedig csak rázzák a fejüket: picit gondoljanak bele, hogy egy idő után nem lesz elég, hogy a lakásuk olyan, mint a patyolat, de közben a körülöttük lévő környezet lassan tönkremegy.
A szelektív hulladékgyűjtés: a fővárosban és a nagyobb városokban már kötelező, a vidéki városokban is, de teljesen másképpen, mint ahogy itt megszokhattuk. Míg a városiak külön kukákban helyezik el a kidobandó hulladékot, addig a kisebb településeken egy kuka van és egy zsák, melyben a műanyag üvegeket viszik el. De kérdem én: a papírral, üvegekkel mi lesz?
Ahol élek, a házban két-két kuka van szelektív gyűjtésre, de rendszeresen csalódott vagyok, mert ürítés után egyesek egészben rakják bele a dobozokat, ezzel másoknak kellemetlenséget okozva, és bizony nem sok embernek van kedve más hulladékát megfelelően átválogatni, vagy összehajtani, hogy más is lehozhassa a maga szelektív hulladékát.
Ami pedig szintén felnyitotta a szememet, hogy sokszor látok ételmaradékot a tárolókban, mikor nem odavaló, de tulajdonképpen a legtöbbünknek –azon kívül természetesen, hogy figyelmen kívül hagyják a szabályokat-, senki nem mutatta meg, hogyan kell hulladékot előkészíteni és a megfelelő tárolóba elhelyezni.
Mivel viszonylag újkeletű: fontosnak tartom, hogy legyenek ilyen könyvek, videók, melyek részletesen elmagyarázzák a szelektív gyűjtés fontosságát és megoldási javaslatokkal ellátva; akár ingyen is elérhetőek legyenek.
Ez a kötet egyike azon kezdeményezéseknek, amelyek már a fiatal korosztályt célozzák meg, időben rászoktatás és tanítás célzattal. De állítom, hogy idősebbeknek is legalább annyira tanulságos és szórakoztató forgatni.

Ez a mese egy jó kezdése mindannak, amit nekünk felnőtteknek is tudnunk kellene, és tanítanunk illene a gyermekeinknek, a fiatalabb korosztálynak.
A kötet nagyon érdekesen van felépítve.
Ugyanis, amikor kinyitod a könyvecske első lapján egy borítéknak megfelelő kis mélyedést találsz, ahol szókártyák sokasága bújik meg.
Én kezdetekben nem értettem, hogy mire is jók, míg később megvilágosodott előttem, hogy a szavak megtanulásához, kép formájában segíti a gyermekeket.
Ezt nagyon jó ötletnek találom, ellenben a kivitelezés kissé hiányosnak érzem: ugyanis attól, hogy látja a gyermek, még nem feltétlen fogja a történet alakulásával összekötni. Ha lenne például egy tépőzár, melyre ráragaszthatjuk az adott képet, máris könnyebben menne a tanulás. És a kötet végeztével kényelmesen leszedhető és visszarakható a borítékba, hogy mikor újra kedvünk van elővenni, újabb élményt nyújt az olvasónak.
Ezt leszámítva tetszett, hogy miképpen ismerteti a környezeti szennyeződések kialakulásának forrását, majd azt is megmutatja, hogyan lehet újra hasznosítani, akár megelőzni a sok szemét létrejöttét.
Külön felhívja a figyelmet, hogy a házikomposztáló mennyire fontos lenne, de sajnos egyelőre elenyésző háztartásban lelhető fel, köztük nálam sincsen. Emiatt ég is az arcom és tudatosult bennem, hogy még messze se vagyok igazán környezetvédő, sok hibát követek el, ami kicsit nagyobb odafigyeléssel elkerülhető.

Számomra ez a könyv egy kellemes meglepetés volt, és amire én külön figyelek, hogy mennyire hiteles egy adott szervezet, író vagy könyv. Megnéztem és nagyon megörültem, mert bizony újrahasznosított papírra nyomtatták a történetet.
Jó szívvel ajánlom kicsiknek és nagyoknak! És kérlek: olvass, tájékozódj és segíts, hogy ez a Föld még élhető legyen a gyerekeink számára is!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése