2020. május 21., csütörtök

Sam Wilberry - Tira Nael - Betty Forester - Lélekcseppek


Mitől is különleges, hogy olyan sokfélék vagyunk? Miért keresi legtöbbünk az egyediséget, amitől kitűnhetünk a tömegből? Miért érezzük, hogy a szürke hétköznapok maguk alá temetnek, de mi csak sodródunk az árral és nem teszünk semmit? Ezen és ezekhez nagyon hasonló kérdéseket teszek fel magamnak, mikor látom az emberekben az igényt a változásra, de nem mernek változtatni, színt vinni az életükbe. Mert mit szólnak mások? Mivel divattervezőként mindig az újdonságot keresem és a merészet, ez jellemző lett az olvasásaimra is. Ezért választottam a Szivárványálom Könyvek köteteit, mert valami frissre, valami katarzisra vártam. És bizony meg is kaptam! Figyeljétek csak!


Sam Wilberry - Tira Nael - Betty Forester 
 Lélekcseppek


Tartalom:

Kedves Olvasó!

A Szivárványálom könyvek sorozat első kötetét tartod a kezedben.
Ezt a verses- és novelláskötetet azért találtuk ki, hogy egy kicsit megismerkedhess szerzőinkkel, és az első regényeiket úgy tudd a kezedbe venni, hogy már találkoztál a nevükkel és a stílusukba is betekintést nyertél.
Reméljük, elnyeri a tetszésed ez a kis kedvcsináló, és a továbbiakban is bizalmat szavazol a kiadványainknak.  A kötetben olvashattok egy bónusznovellát Hajnal Kittitől is.

Vélemény:
5/5


Mint már fent említettem: valami frissre vágytam és így fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy új kiadókkal ismerkedjek meg.  Ezért is esett a választásom, a Szivárványálom Könyvek köteteire. Szeretnék elmerülni ebben a világban, és felfedezni mindazt, melyet ezen írók tartogatnak leendő olvasójuk számára.
Úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha kronológiai sorrendben haladok a könyvek olvasásával, így a kezdeti botladozásokról képet kapva, láthatok egy fejlődésváltozást, amit nagyon szeretek. Ne ítéljetek el kérlek, de rögeszmém a fejlődések értékelése, és nagyon becsülöm azon alkotókat, akik eme rögös útra lépnek és töretlen lelkesedéssel alkotnak!
Ezért lett ez a kis „kedvcsináló”, az első választásom.

A cím nagyon kellemes érzéssel töltött el, hiszen a Lélekcseppek egy aprónyi eszencia az alkotók lelkivilágából, pont annyi, amivel megadhatja számomra a kezdőlökést, de akár el is veheti a kedvem.
A kötet négy író munkásságából merítkezik, mert bár három alkotó adja a tartalom háromnegyedét, és meglepetésként egy negyedik is feltűnik, mégis meg kell, hogy jegyezzem mindenki kellett ahhoz, hogy a kialakult véleményem létrejöhessen. De erről kicsit később.
Szerkezetileg az írók külön-külön világot képviselnek, és ezeken belül is három részre tagolódik a művek felosztása.
Az elsők átlagban a versek, a második az egyperces novellák és a harmadikként a novellák helyezkednek el.
Nézzük is, akkor sorjában:

Az első alkotó, kinek beleláthattam világában, Sam Wilberry volt.
Az ő versei megleptek, mert valami elnagyoltságot vártam, de nagyon kellemesen csalódtam.
Az egyik kedvenc versrészletem tőle, amit bevallok őszintén azóta többször olvastam, és még mindig fedezek fel valami újat, valami felemelőt. Nézzétek csak:
Te vagy a szél,
ki a napfényen hegedül,
a levegő, ami felrepít,
és a szív, ami bennem él.

Te vagy a nyári szellő,
az esti holdfény,
és a lobogó tábortűz,
ami felmelegít. „


Az egyperces novellák mély érzésűek, mindig adnak gondolkodni valót, de meghagyták bennem az érzést, hogy pont annyit kaptam egy adott eseményből, amennyit éppen elviselek.
A novellák már súlyosabbak voltak, érzelmi mélységük érződik, de nem engedtek belefulladni.
Többnyire jellemző az íróra, hogy a szerelmet, vágyódást és az élet adta el nem fogadást választotta témakörének. Minden megnyilvánulásából süt valami megfoghatatlan légkör, egy olyan érzéssel párosítva, mely fellobbantja a lelkemet, ugyanakkor türelemmel kivárom soromat, mikor csak és kizárólag az ő kötetét olvashatom.
Írás technikailag élvezetesen ír, szépen bánik a szavakkal. Néhol feltör egy kis nyersesség, ami viszont számomra inkább mosolyra adott okot, sem mint, hogy idegesített volna. Élveztem a munkáságának felfedezését és töretlenül kíváncsian várom a könyveit.
A második alkotó, számomra az egyik legnagyobb kedvencemmé nőtte ki magát.
Minden sora hozzám beszélt, a bőröm alatt éreztem mondanivalójának súlyosságát, ezért az ő műveit legalább háromszor olvastam. Ő pedig nem más, mint Tira Nael.
A versek közül többet is ki szerettem volna idézni, de csak annyit írtam ki végül, amennyivel más olvasni vágyó molynak még csábító elixír lehet, de nem tömény, nem fullasztó.
Nézzétek, csak miről is beszélek:

Nem akartad tudni az igazat,
Csak hogy nyugodt maradhass,
Titkoltad álmaidat,
Hogy titok maradhass,
Mert minden álmod te vagy,
Mert így hihetsz, amit akarsz,
Hisz soha nem adod ki magad.
De egyedül vagy
És mit ér a magány?
Nem ezt akartad,
De nem választhattál.
Mások adták rád szerepedet,
S te nem tudtad, hogy levetheted.
Most már nem számít,
hisz hamarosan vége,
Most is egyedül vagy. Megérte?”


Ez a költeménye számomra egy tükör volt, pedig amióta csak élek nyitott léleknek hittem magam.
Jó volt szembesülni és látni bizony van még min dolgozni magamon.
Ami pedig ezt a művét illeti, csak áldani tudom, hogy leírta, mert pontosan értem minden sorát és bizony azóta megtanultam, pedig nem magoltam esküszöm.

„Hogy süthet a Nap,
Mikor annyira fáj,
S egy összetört szívvel labdázva
Én lettem a zsonglőrkirály.

Eddig csak bohóc voltam,
S keserű jutalom nekem,
Hogy fájdalomdíjamért
Ily magas rangra emelkedtem.”


Az egyperces novellák szintén hozzám szóltak, mindenhol megértettem azon apró, rejtett üzeneteket és bizony sokszor éreztem elszorul a torkom.
A novellái közül, pedig abszolút kedvenc lett: a Két szék közé címet viselő alkotása.
Mert nem elég, hogy a végén koppant egyet az állam - amit itt is kérnék, aki megtalálja, legyen kedves visszaszolgáltatni-, mert bizony a csavar a végén nagyot szólt. De ugyanakkor felmértem, hogy a karakterek felszínessége ad egy olyan koktélt, melyet meg nem élnék, de ha nem létezne, meg azért panaszkodnék. Imádtam.
A harmadik részben pedig, Betty Forester alkotásai voltak. Nála már eltér a megszokott szerkezeti forma, mint a versek és egyperces novellák hiányoznak, de helyettük kap az olvasó két novellát, melyből személyes kedvencem a Keresztutak című lett. Nagyon tetszett az egész körülmény felvázolása, teljesen élethűre sikeredett és bizony személyesen is megnéztem volna eme jelenetet.
Az utolsó alkotó személye meglepetésként van feltüntetve a fülszövegben, ezért rá külön figyelmet fordítottam.
Hajnal Kittitől szintén nem olvastam eddig semmit és csak reméltem valami hasonló élményben lesz részem, mint az első három alkotótól.
Sokkal többet kaptam. Míg a vers felemelt és elgondolkodtatott, addig a novella megtépázta a lelkemet, teljes mértékig átéreztem a karakter bizonytalanságát, kétségeit és azt a hatalmas fájdalmat, amit évek óta hurcolt magával. Az események alakulása kellemes meglepettséget okoztak, a végkifejlet pedig megsirattatott. Igen, valahogy ezt a véget kívánnám mindenkinek. Mert minden lélek megérdemli az elfogadást és a szeretettel való odafigyelést.
Összességében elmondhatom, hogy új kedvencet avattam, mind az írók tekintetében, mind a kötetet nézve.
És felmerült bennem a kérdés: miszerint, ha ez a kis kedvcsináló ilyen hatással volt rám, vajon az önálló kötetek milyenek lehetnek?
Nos, erre hamarosan megkapom a válaszomat.
Remélem lesz kedvetek elmélyülni ebben a világban, én jó szívvel ajánlom nektek! 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése