Köszönöm szépen a szerzőnek, Lione Stanislav írónőnek, hogy még megjelenés előtt olvashattam az első könyvét, amely a Csillagom címet kapta. Emellett köszönöm a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak is, hogy elmondhatom a történetről a véleményemet.
Lione Stanislav:
Csillagom
Fülszöveg:
Egy titokzatos térkép
Egy félig megírt könyv
És egy halaszthatatlan utazás
A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?
A Csillagom nem csak egy romantikus fantasy, de lélektani és spirituális utazás is egyben. Könnyed, olykor humoros, mégis megrázó mese szerelemről, összetartásról és felelősségvállalásról. Nyisd ki a könyvet, és lépj át a kapun, hiszen ahogy Anna is említi:
„A könyv maga a kapu a világok között.”
Véleményem:
5/5
Először is gratulálok a szerzőnek, hogy elsőre megírt egy ilyen komplex könyvet! Az új világ, a karakterek, a vallási rendszer, a térkép, a tájak… minden a helyén volt. Mindig érdekes, amikor egy addig ismeretlen világrendről és annak működéséről olvashatok, és a történet végéig együtt tanultam Annával a szabályokat.
Az írónő bevallottan a csillagok szerelmese, és ez az imádat átszűrődik az egész történeten, kezdve a könyv borítójával. Nekem nagyon tetszett ez a csillagképes megoldás, a cím, és a cselekmény egyes részei is, amiben felbukkannak a csillagok. Nagyon szép értelmezést kapott a cím, de mivel ez csak olvasás közben lepleződik le, ezért nem árulhatok el többet.
A karakterek világosan elkülöníthetők egymástól, a beszédük, a megnyilvánulásaik és a tetteik alapján könnyen meg lehet őket különböztetni.
Számomra Salim volt a legkidolgozottabb szereplő az összes közül. Nyugodt, összeszedett természete magával ragadott engem is, szívesen beszélgetnék vele, ha lenne rá lehetőségem. Tetszett, ahogy Anna kibillentette a belső egyensúlyából, és önmagának is beismerve a hibáit, mégis engedett a szerelemnek. Csodálatos kapcsolat az övék, mintha lelki társak lettek volna a múltban is.
Anna sorsa… Puhh… Kemény. Egyetlen pillanat alatt felborul az addigi, ismert élete, bedobják valahova, ahol minden ismeretlen, és nem is tudja, hol kezdjen neki a múltja feltárásának. Az opció, hogy visszafordul, nem létezik, ezért muszáj továbbhaladnia. Veszélyek, ellenségek, kikerülhetetlen szörnyűségek mellett barátok és váratlan helyzetek kísérik az útját oda, ahova el kell jutnia. Ő a megoldás kulcsa, és ezt minden alkalommal az orra alá dörgöli valaki.
Érződött, hogy a szerző szereti a karaktereit. A szereplők néha túlságosan könnyen oldottak meg egy-két nehéz szituációt, de lehet, hogy csak én éreztem így. A cselekmény bővelkedik akcióban, borzalmakban, gyönyörűen megírt leírásokban. Olvastatta magát, tudni akartam, mi lesz Salimmal és Annával.
Olvastam volna még tovább, elvégre a jövőre való utalással ért véget a történet, és talán a szerző továbbfűzi hőseink csillagokban megírt sorsát is.
Csodálatos élmény volt. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése