2019. november 3., vasárnap

Interjú Victoria Green írónővel


„ A történet alakítja magát, és van, hogy néha nem én, hanem a karakterek diktálnak.”


Victoria Green írónővel készítettem interjút. Elsősorban az jellemzi az írónőt, regényei első részében valós, megtörtént eseményt dolgoz fel. 2016-ban adta ki első az könyvét, azóta már megjelent a negyedik kötete is. 

Köszönöm az írónőnek a válaszokat!

Eszter: Szeretnék kérni egy rövid bemutatkozást. Mit lehet tudni rólad? 

V.G.: Valódi nevem Orbánné Hernández Viktória. Harminc éves vagyok. Budapesten születtem, de Székesfehérváron nőttem fel. 2009-ben leérettségiztem, és kirepültem a családi fészekből. A barátomhoz költöztem Budapestre, pontosabban Budafokra. Ma már a férjem, de gyermekünk még nincsen. Mit lehet rólam tudni? Egyszerű hétköznapi ember vagyok, aki imádja a lecsót, a kutyákat, de rettenetesen fél a zümmögő fullánkos rovaroktól. Szeretek olvasni, táncolni, és írni. 


Eszter: Mikor kezdtél el írni, mi vett rá erre a pályára? 

V.G: Tizenkét éves koromban a barátnőmmel kitaláltuk, hogy poénból írunk magunkról és a baráti körünkről egy sztorit. Én is megírtam az enyémet, ő is az övét. Én viszont nem akartam leállni. Rájöttem, hogy élvezem az írást. Több kisebb terjedelmű történetet írtam, de többnyire csak magamnak és a fiókomnak. A gimiben részt vettem regényíró pályázaton, amivel egy Agatha Christie könyvet nyertem. Az írói pályára Egri Zsanna vett rá, akit a Világ Bétái csoportban ismertem meg. Zsanna elolvasta a Szív-hangokat, ő ajánlotta a Publio Kiadót, ahol 2015-ben meg is jelent az első könyvem. 

Eszter: Van írói példaképed? Ha igen, ki? 

V.G.: Őszintén? Nincsen. 

Eszter: Első könyved a Szívhangok volt. Mi ihletett meg a történetnél? 

V.G.: Szív-hangok. A cím kötőjellel van írva, ami helyesírásilag nem szabályos. Akkor miért van így feltüntetve? A magyarázat nagyon egyszerű. Létezik már egy Szívhangok sorozat, és különbséget szerettem volna tenni a két cím között. 

A könyveimről annyit tudni kell, hogy megtörtént eseményeken alapszanak. Mind a Szív-hangok első kötete, és mind a Valter&Vivien első kötete. A folytatások teljes egészében, az én fantáziám gyümölcsei. 

Eszter: Egyszerre fogalmazódott benned az egész sztori vagy apránként építetted fel a cselekményt? 

V.G.: Amikor elkezdtem írni a történetet, még nem tudtam milyen véget szánok neki. Ez írás közben fogalmazódott meg bennem. Természetesen vázlatot minden történetemhez készítek, amin pontokba szedem a főbb cselekményeket. 

Eszter: Négy könyved jelent meg eddig a Publio Kiadónál. Várható a közeljövőben újabb regény? 

V.G.: Való igaz, négy könyvem jelent meg, de csak az első (Szív-hang- Csak egy év) a Publio Kiadónál. Bizonyos okok miatt úgy döntöttem, hogy következő könyvemet, ami a Szív-hangok – Nem csak egy év címet kapta, már nem náluk adom ki, hanem Egri Zsanna magán kiadójánál, „Ez-könyv” kiadónál. Szív-hangok 1-2, és Valter&Vivien 1-2. Ezek elérhetőek bármelyik webáruházban e-könyvként, vagy a kiadóknál nyomtatott könyvben. Jelenleg dolgozom a Valter&Vivien harmadik részén, amely egyben a záró kötet lesz. 2020-ban fog debütálni. A pontos időről, még nem szeretnék beszélni. 


Eszter: Mi a kedvenc regényed, mit olvasol legszívesebben? (pl.: milyen műfaj) 

V.G.: Konkrétan kedvenc regényem nincsen. Minden elolvasott könyvet másért és másért szeretek, de ha nagyon kellene mégis mondanom egy kedvencet, akkor az a William Shakespeare: Rómeó és Júlia lenne. Nagy hatással volt rám a történetük. Iskolás éveimben mindenevő voltam. Olvastam horrort, romantikust, fantasy-t, sci-fit. Ma már nem tudnék így tenni. Bűnügyi, misztikus, horror történeteket kerülöm. Jelenleg a romantikus vagy romantikus-erotikus könyvek érdekelnek. 

Eszter: Mi inspirált a könyveidnél? 

V.G.: Amikor elkezdtem írni, megfogadtam, hogy a történetnek nem lesz folytatása. Erre tessék. Számomra a legnagyobb inspirációk, az olvasók. 

Eszter: Hogyan zajlik nálad az alkotói folyamat? Csendben írsz, vagy szól zene, esetleg a szabadban vagy? 

V.G.: Általában vázlatot írok a készülő történethez, fejezetekre bontom és pontokba szedem, hogy mely főbb cselekmények kerüljenek bele az adott fejezetbe. A vicc ebben az egészben az, hogy soha nem úgy alakul a történet, ahogy elterveztem. A történet alakítja magát, és van, hogy néha nem én, hanem a karakterek diktálnak. 

A zene elengedhetetlen nálam. Hatalmas hajtóerő, és ihletadó. Írni nem szoktam szabadban, ha úgy érzem elakadtam, el szoktam menni sétálni a férjemmel. Ilyenkor elkezdünk beszélgetni a sztoriról, és arról, hol akadtam el. Ő ötleteket ad, vagy egyszerűen rávezet a megoldásra.

Az írónő könyveit többek között  ITT és ITT tudod megrendelni! 
További információ Victoria Green Facebook oldalán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése