"Ezért szeretem ezt a párost, mert az olvasókból sokféle érzést váltanak ki." - Interjú Victoria Green írónővel

A napokban olvastam, Victoria Green Valter&Vivien trilógiájának befejező részét és nagyon tetszett!

Mivel ez volt az első olvasásom az írónőtől, nagyon szerettem volna pár dologra rákérdezni az írói pályafutásával kapcsolatban! Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésem és remélem, hogy együtt sok érdekességet tudhatunk meg róla!

Fotó: Victoria Green engedélyével

Bella: Mi volt az életedben az a meghatározó élmény, ami miatt az írás felé fordultál?

V.G.: Tizenkét éves koromban a barátnőmmel kitaláltuk, hogy poénból írunk magunkról és a baráti körünkről egy sztorit. Én is megírtam az enyémet, ő is az övét. Én viszont nem akartam leállni. Rájöttem, hogy élvezem az írást. Több kisebb terjedelmű történetet született, de többnyire csak magamnak és a fiókomnak. A gimiben részt vettem regényíró pályázaton, amivel egy Agatha Christie könyvet nyertem. Az írói pályára Egri Zsanna vett rá, akit a Világ Bétái csoportban ismertem meg. Zsanna elolvasta a Szív-hangokat, ő ajánlotta a Publio Kiadót, ahol 2015-ben meg is jelent az első könyvem.

Bella: Van olyan szerző, akire példaképedként tekintesz?

V.G.: Őszintén? Nincsen.

 Fotó: Vincze Zsuzsanna engedélyével

Bella: Hogyan fogant meg Valter&Vivien története? Mesélnél a kezdeti nehézségekről?

V.G.: Valter és Vivien történetét, a húgom egy nagyon régi kapcsolata ihlette. Sok valós esemény szövi át a történetet itt-ott átszínezve. Kezdetben annyit kértem a húgomtól, írja le nekem az első találkozásukat. A könyvben olvasott sarki kocsmában való találkozás, zenegépes-jelenet 90%-ban megegyezik a valósággal. Aztán tovább mesélt, mindent elmondott egészen addig, ahol véget ért a történetük. Apróságokat emeltem csak át, és lényegében írtam egy új történetet nekik. Ami végül trilógiává nőtte ki magát.

Bella: Olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy rengeteg személyes élményed-beleszőtted a regényedbe. Mivel csak a befejező részt olvastam, nem tudom, hogy az első két részben ez mennyire érezhető, de a harmadikban számomra ez jött át. Mennyit adtál ki önmagadból az olvasóidnak?

V.G.: Az első kötetben vannak elrejtve saját élmények, hiszen én is ismertem azt a fiút. Láttam őket együtt. A harmadik kötetben szintén olvashatók a saját tapasztalatok, de hogy mik is azok pontosan? Az maradjon az én titkom.

Bella: Már az elején is trilógiának tervezted a sorozatod, vagy csak így alakult?

V.G.: Nem terveztem sorozatnak. Egy kötetesnek szerettem volna csak. Sőt, az első vázlat alapján egészen más véget szántam a főhősöknek. Az olvasók, akik hűségesen követték a csoportban megosztott részleteket, úgy megszerették és szurkoltak Valternak, hogy kénytelen voltam egy teljesen új befejezést írni nekik.  Függővéget kapott az első kötet. Teltek a napok, és újra motoszkálni kezdett a fejemben Valter és Vivien. Láttam őket, a folytatásukat, és elkezdtem megírni. A kettővel végleg le szerettem volna zárni ezt a történetet. A második kötet szép befejezést kapott. Esküvő, családalapítás, boldog befejezés. Elégedetten dőltem hátra a székemben.  Mégis, Valter megint a fejemben sutyorgott…

Milyen érdekes jelenség ez.

Mármint az, hogy én vagyok az író, eldöntöm, hogy lezárom a történetet egy gyönyörű esküvővel. (V&V II.) Kényelmesen hátradőlök a székemben és mikor eljön az este, a sötétség, a csend, valaki (Valter) elkezd magyarázni a fejemben. "Az esküvő nem jelent lezárást, életünk végéig tartó boldogságot, hiszen ott van Endre. Kiszabadul és tönkretesz mindent"

Én meg: "Valter, kérlek hallgass! Nem lesz gond. Boldogok lesztek"

" Nem! Nem leszünk azok!"

Megmutatja nekem, és így lassan kirajzolódik a fejemben a harmadik rész.

Bella: Kicsit kukkantsunk be a kulisszád mögé: melyik a te kedvenc részed a sorozatból és miért?

V.G.: Mindegyik részt másért és másért szeretem. De, ha már választanom kellene, akkor az első kötet.  Hogy miért? Szeretem a kibontakozó szerelmekről szóló történteteket. Plusz az első kötet részben a húgom és az én múltam szeletkéje.

Bella: Melyiket tartott a legtovább megírni?

V.G.: A harmadikat. Nem siettem vele, szépen ráérősen. Előfordult, hogy hónapokig nem néztem rá.  Másfél évig írtam.

Bella: Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól? Van olyan karaktered, akit nagyon nem szeretnek?

V.G.: Hogyne lenne. A negatív karaktereimet ki nem állhatják. De a főhősök közül is van, akit nem szeretnek.  Egressy Vivient. Sokan azt vallják, hogy Vivien nem illik össze Valterral. Ezért szeretem ezt a párost, mert az olvasókból sokféle érzést váltanak ki.

Bella: Tekintve a világban kialakuló helyzetet, félve kérdezem meg, mik a terveid erre az évre?

V.G.: Januárban azt mondtam, hogy 2020 a változások éve lesz. Valter és Vivien zárókötetének megjelenése után kis időre visszavonulok. Pihenek. Vannak még történetek a tarsolyomban, de ők még váratnak magukra.  Idén egész biztosan nem jelentetek már meg új regényt.  Talán még jövőre sem. A NewLine kiadóba apránként fogom átvinni a többi regényemet, mert ők jelenleg nem kaphatók sehol. Az írást nem hiszem, hogy abbahagyom. De szükségem van pihenésre.

Ezúton szeretném megköszönni a közös munkát és további sok sikert kívánunk az írónőnek! 

Victoria hivatalos írói oldala:
Facebook

Csoportja:
Valter és Vivien