2020. április 1., szerda

Új rovat Beleolvasó: Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában (Rózsakői rejtélyek 1.)

Új rovattal jelentkezem a mai naptól, ugyanis szeretnék a szerzőknek, íróknak segíteni azzal, hogy Beleolvasót indítok. Lényege az lenne, hogy az adott könyvből, néhány részletet heti rendszerességgel megosztanék veletek. Ha tetszik az adott könyvből a részlet, akár meg is vásárolhatod közvetlenül az íróktól, szerzőktől a művet.
Mai első Beleolvasó rovatomban: szerkesztőnk, Megyeri Juditnak nemrégiben megjelent könyve, a Holttest az Ambróziában címmel. Ebből a kötetből hoznék részletet nektek.
Egyúttal felhívást szeretnék tenni a szerzők és írók felé, hogy a Magazin oldalán megoszthatnak részleteket az adott könyveikből, az olvasók számára!


Megyeri Judit:
Holttest az Ambróziában

(Rózsakői rejtélyek 1.)


Engedéllyel!


A magánnyomozó iroda egy elhagyatott gyárépület és néhány használaton kívüli garázs szomszédságában állt. Lepusztult hely volt, de Ben nem bánta. A kuncsaftok könnyebben betértek, ha látták, hogy nincsenek leskelődő szomszédok. A diszkréció alapvető fontosságú ebben a szakmában.
A bejárat előtt hagyta a motort, bement, és az egyik fogasra dobta a dzsekijét. Az irodát csak egy ajtó választotta el az apró, szoba-konyhás lakástól, és ez jól is jött, amikor késő estig húzódott a munka. Most viszont az üres helyiség csupán arra emlékeztette, hogy nincs egyetlen megbízása sem.
Vetett egy pillantást az íróasztalra, amit elborítottak a korábbi ügyek aktái, a piszkos bögrék és tányérok, de nem fűlött a foga a takarításhoz. Majd holnap, gondolta. Úgysem lesz más dolga.
Hátrament a lakásba, és gyors szemlét tartott a hűtőben, ami szokás szerint kongott az ürességtől. Úgy döntött, rendel egy pizzát. Amíg a futárra várt, felnyitotta a laptopját és átnézte a híreket. Az Ambróziában leszúrt férfiról csak rövid beszámolót talált az egyik helyi hírportálon, sejtette azonban, hogy nem sokáig lesz ez így. Hamarosan firkászok árasztják el a kávézót, és Flóra eddigi problémái újabbakkal gyarapodnak majd.
Ben az utóbbi időben gyakran járt az Ambróziában, és a kopaszodó, jókedélyű tulaj többször említette a lányát, de Ben nem tudta, hogy arról a Flóráról van szó, akivel egy osztályba jártak középiskolában. Jól emlékezett az alacsony csajra, aki az osztálytársnőihez képest mindig is túl szótlannak, túl komolynak tűnt. Most, nyolc évvel később, Flóra zöld, kissé ferde vágású szemével egy figyelmes macskára emlékeztette a férfit. Tudta, hogy a nő néhány éve megházasodott, és a férje nagymenő író. Vajon ő is itt van, Rózsakőn, vagy Flóra egyedül jött?
Megérkezett a pizza, és Ben épp nekilátott volna, amikor újra csengettek. Egy pillanatra megörült, hogy ügyfél érkezett, de csak Alex állt a küszöbön. A barátja invitálásra sem várva bevonult mellette az ajtón, vetett egy pillantást a rendetlen irodára, majd egyenesen hátrament a lakásba. Ben lomhán követte.
– Azt ne mondd, hogy így akarod tölteni a szombat estét! – mutatott Alex viszolyogva a pizzásdobozra és a laptopra.
– Pedig ilyesmit terveztem.
– Tisztára bekockultál, haver!
– Muszáj, ha munkához akarok jutni – vonta meg Ben a vállát, és elvett egy szelet pizzát. – Kérsz?
– Kösz, inkább nem – fintorodott el Alex, amikor meglátta az olcsó gyorsétterem nevét a dobozon.
– Hogy te mekkora sznob vagy!
– Dehogy, csak nem eszem szemetet.
Ben ezen majdnem felröhögött. Eszébe jutott az a tömérdek chips, amit tegnap este faltak fel. Azok aztán kimerítették a szemét fogalmát. De Alex már csak ilyen volt. Neki minden vacaknak számított, amit olcsónak ítélt, és az ő mércéjével mérve jó sok minden beletartozott ebbe a kategóriába. Az apja cége autóalkatrészeket gyártott, és Alexnek sosem kellett a pénz miatt aggódnia.
– Sikeres volt a délután? – Alex elővett egy csomag Marlborót a zsebéből, rágyújtott, aztán leült az egyik székre az ósdi konyhaasztal mellé.
Valójában a szűk hajlék teljes berendezése ősrégi volt. Az olcsó, műanyag bútorok, az imitt-amott hámló, virágmintás tapéta, a kopott szőnyegek förtelmesen néztek ki. De Bennek jelenleg ez a lakás volt az egyetlen lehetősége, hacsak nem akart visszaköltözni az anyjához – ez pedig, bármennyire is szerette az asszonyt, eszébe sem jutott.
– Még dolgozom az ügyön – felelte Alexnek.
– Mesélj!
Ben elmondott mindent, amit eddig megtudott, a barátja közben komoly arccal figyelte.
– Biztos, hogy bele akarsz keveredni egy gyilkossági ügybe, Ben? Azért, az nem olyan, mint a félredugó hitvesek lebuktatása.
– Tudom, de meg kell próbálnom, különben lassan lehúzhatom a rolót.
– Nekem elég rossz ötletnek tűnik. És a kávézó tényleg Abonyi Flóra apjáé?
– Ja. Milyen kicsi a világ, mi?
– Rózsakő meg pláne – húzta el a száját Alex. – Hallottam valakitől, hogy a férje jóval idősebb nála. Tanította az egyetemen, és Flóra még a diákja volt, amikor az ágyában kötött ki. Ki se néztem volna belőle, amilyen szürke egérke volt régen.
– Most már nem az – jegyezte meg Ben, ahogy eszébe jutott délutáni találkozása a nővel. Flóra fehér blúzán a felső két gomb ki volt nyitva, Ben könnyedén szemrevételezhette volna a dekoltázsát, de nem akarta…
Vagyis igen, persze, hogy akarta! Melyik épeszű férfi ne nézne meg egy csinos nőt? De ezúttal nem engedhette meg magának a kukkolást. Nem azért, mert abban reménykedett, hogy Flóra megbízza a nyomozással, és akkor rossz húzás lenne keverni az üzletet a magánélettel. Ennél nyomósabb oka is volt.
– Ohó! Csak nem jó nő lett a kicsi Flórából? – vigyorodott el csúfondárosan Alex. – Kedved támadt elcsábítani az agg férjétől?
– Ne légy barom! Tudod, hogy nem kezdek férjes nőkkel.
– Pedig nem hiszem, hogy nehéz dolgod lenne… – jegyezte meg Alex, őt ugyanis a házasság sem zavarta, ha kiszemelt egy csajt. Ben azonban távol tartotta magát a férjezett nőktől, és a barátja pontosan tudta, miért. Ettől függetlenül előszeretettel szekálta ezzel. – Lehet, hogy Flóra minden vágya egy fiatal, életerős szerető.
– Akkor majd keres valaki mást.
– Biztos vagy benne, hogy ezt komolyan gondolod? Ne már, Ben! Azután, ami…
– Halálkomolyan! – mordult fel Ben, félbeszakítva Alexet. – Nincs esetleg programod? Mondjuk valahol máshol, jó messze innen?
– Most, hogy mondod. Apám üzletfele meghívott vacsorára, az öreg meg rám parancsolt, hogy menjek el – grimaszolt Alex.
– Akkor hajrá! A sok idősödő luxusfeleség biztos repesve várja, hogy megérkezz.
– Marha vicces vagy! – forgatta a szemét Alex, de azért feltápászkodott az asztaltól. – Holnap beszélünk, addig ne csinálj semmi marhaságot!
– Hagyjál már a hülyeségekkel! – mordult fel Ben.
– Már itt sem vagyok. – Alex vigyorogva ballagott ki az ajtón, Ben pedig dühösen bámult utána.
Persze igazából nem is a barátjára volt mérges, hanem erre a rohadt helyzetre. Muszáj megszereznie ezt a megbízást, hogy megmentse a nyomozóirodát, ám ahhoz Flóra közelében kell lennie.


Megvásárolható:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése