"Másrészt, mert a krimi révén társadalmi problémákat is lehet érinteni. " - Interjú Kovács Gyula íróval

Kovács Gyula író nevét és a Drogtestvéreket, a magazin által ismertem meg. Nagyon tetszett a regénye, mert olyan témát hozott, amivel ritkán találkozom.
Kíváncsiságomat kielégítve, szerettem volna egy interjút készíteni a szerzővel, hogy jobban beleláthassak regénye születésébe és abba, miért döntött egy ilyen nehéz téma mellett!

 

Fotó a szerző engedélyével

Bella: Mennyi ideje foglalkozol az írással? Hivatásként, vagy hobbiként tekintesz rá?

K.Gy.: Tinédzser koromban is írtam már egy-két novellát, de csak szigorúan az asztalfióknak.  Az írást később is folytattam, de sokáig továbbra sem merült fel bennem, hogy valaha is kiadok valamit.  Aztán négy évvel ezelőtt kiadásra került a „Drogtestvérek”, majd tavaly pedig „A legbelsőbb fegyver” című regényem. Jelenleg inkább hobbiként tekintek az írásra, de ez a helyzet azért megváltozhat.

Fotó a szerző engedélyével

Bella: A Drogtestvérek egy krimi. Miért pont ezt a műfajt választottad?

K.Gy.: Egyrészt azért, mert gyermekkoromtól kedvelem ezt a műfajt. Másrészt, mert a krimi révén társadalmi problémákat is lehet érinteni.  Az általam szintén kedvelt fantasy esetében például, ez azért nem igazán mondható el. Persze ebben  is szívesen kipróbálnám magam.

Bella: Van példaképed a műfajon belül?

K.Gy.: A filmrendezők és az írók között egyaránt vannak példaképeim. Az előbbiek közül Quentin Tarantino és Guy Ritchie, míg az utóbbiak közül James Ellroy, Ed McBain és Stieg Larsson, a teljesség igénye nélkül.

Bella: A könyved gerincét, a drog és az alkoholizmus adja. Bár a fülszövegben szerepel, hogy az egész fikció, mégis nagyon érdekelne, hogy mennyi kutatómunkát végeztél írás közben?

K.Gy.: Tekintve, hogy nem megtörtént eseményekről írtam, alapjában véve azokra az élményekre és információkra támaszkodtam, amiket filmekből, hírekből és internetes cikkekből szereztem. Nem volt célom, hogy tűéles képet adjak a drogosok életéről. Bár, ha esetleg később átírnám a könyvet, erre nagyobb figyelmet fordítanék.

Bella: Mesélnél egy kicsit arról, milyen nehézségekbe ütköztél kiadáskor? 

K.Gy.: Sokat nem kellett kutatnom kiadó után, pár héttel a kézirat elkészülte után az Álomgyár felvállalta a kiadást.

Bella: Milyen az Álomgyár Kiadó szerzőjeként publikálni? Jó választás volt mellettük dönteni?

K.Gy.: Kissé profilidegen szerzőnek érzem magam a kiadón belül, persze azóta a cég is váltáson ment át. Kezdetben talán szerettek kísérletezni, most már leginkább a romantikus vonalat viszik. Abból a szempontból nem volt jó döntés, hogy a kiadás utáni hetek néhány internetes kampányától eltekintve, a marketinghez nem sok segítséget kaptam. A könyvesbolti akciók önmagukban kevesek a sikerhez.

Bella: Számodra, melyik szereplődet volt a legkönnyebb és a legnehezebb megformálni?

K.Gy.: A két főszereplő közül; az ügyvéd Laci karakterét volt könnyebb kidolgozni, mivel nekem is van jogi végzettségem és én is dolgoztam irodában, igaz, nem ügyvédiben. A drogos múltú, börtönviselt Szabolcs jellemét sokkal nehezebb volt megrajzolni, hiszen nincsenek ilyen tapasztalataim. Viszont igyekszem nyitott szemmel járni a világban és van némi képzelőerőm.

Bella: Van olyan szokásod, ami segít az írásban?

K.Gy.: Szerintem a rendszeresség. Amikor születik valamilyen ötletem, akkor minden késő délutáni, vagy esti órában írok valamennyit.

Bella: Milyen visszajelzéseket kapsz az olvasóidtól? Hogyan tudsz kapcsolatot tartani velük?

 

K.Gy.: Mivel nem tartozom az ismert szerzők közé, a Facebook-hoz kapcsolódó szerzői oldalamon keresztül viszonylag kevés visszajelzést kapok, de ezek eddig pozitívak.

Bella: Tekintve a világban kialakuló helyzetet, félve kérdezem meg, mik a terveid erre az évre?

K.Gy.: Miután a „Rémségek tornya” című novellám bekerült az „Árnyemberek” című, idén februárban megjelent horrorantológiába, úgy döntöttem, hogy átmenetileg a novellaírásra és a pályázatokra, illetve a marketingre fogok koncentrálni. Az utóbbi vonatkozásában úgy érzem, hogy sokkal többet tehettem volna az elmúlt években.

Bella: Bónusz kérdés: te miként vészeled át a karantént?

K.Gy.: A négy fal közé szorulva nekem is elég monoton lett az életem, de igyekszem magam fejleszteni. Interneten dolgozok, marketinges technikákat tanulok, emellett írok és olvasok. Ha pedig belefáradtam a szellemi munkába, akkor tornázok, vagy dolgozom egy kicsit a kertben. Remélem, hogy hamarosan változni fog a helyzet, ez lenne a legjobb mindenkinek.

Ezúton szeretnék a szerkesztőség nevében további sok sikert kívánni az írónak! 

Az író hivatalos írói oldala:
Facebook