Interjú Katie Francoise Álomgyár egyik tehetséges írónőjével

Köszönöm, hogy elfogadtad újra az interjú felkérésemet Katie, régen beszélgettünk. Jelenleg négy regényed jelent meg, melyek az Utolsó Esély, Egy igaz szerelem története, Bosszú - A harag ébredése és a Bosszú - Halálos vonzódás címet kapták.. 

Arra gondoltam, hogy mesélhetnél, hogyan telnek a napjaid? Várható-e új könyved? Mi a helyzet Franciaországban? Hogyan viseled az önkéntes karantént? Menyire befolyásol az írásodra a jelenlegi helyzet? Erről olvashattok most többek között.

1.

Mesélj, kérlek, hogyan telnek a napjaid?

Szia Ági!

Valóban nagyon rég beszéltünk már, de annak nagyon örülök, hogy megkerestél! Mivel lassan vége ennek a COVID 19 időszaknak, egyre jobban érzem magam, bár az elmúlt nyolc hét nagyon nehéz volt. Itt (Nantes) szigorúan betartották az emberek a korlátozásokat. Nyolc hét alatt háromszor voltunk boltban és ennyi. Azt hiszem, ha nem kertes házban laknánk, nem bírtam volna a bezártságot. Most, hogy enyhítettek a karanténon, sokat járunk kirándulni, persze olyan helyekre, ahol nincs sok ember, illetve be lehet tartani a másfél métert. Lassan minden visszaáll a vírus előtti időszakra, bár azt gondolom, egy jó ideig még mindenki „félni” fog a másiktól. Nagyon nehéz volt megszoknom, hogy ne puszival köszönjek a barátainknak és lássuk be, két méter távolságból nem olyan a beszélgetés sem. A legnehezebb az volt az elmúlt időszakban, hogy családok szakadtak szét, ahogy az enyém is. Édesanyám Skóciában tartózkodott és már nem tudott hazajutni. Míg mehetett volna addig dolgozott, aztán mikor bezárt a munkahelye már nem, vagy csak nagyon nehezen tudott volna Magyarországra menni és akkor is vállalnia kellett, volna a két hét karantént. Édesapám ebből a szempontból jobban járt, mert ő pont Magyarországon tartózkodott, felügyelte a felújításokat a családi háznál. Mivel ő szívbeteg, eszébe nem jutott elindulni a veszélyeztetettsége miatt. Ugyan még várjuk, hogy Edinburgh mikor nyit ki, de azt legalább tudjuk, hogy pár hét és újra együtt lehetnek. Számomra nehéz volt az, hogy mindenkiért aggódtam. Nővérem, aki Manchesterben él, Húgom, aki Malmőben, egyedül a bátyám él Magyarországon, így ő „vigyázott az apukánkra. Még szerencse, hogy a Messengeren láthattuk egymást.

2.

Mi a helyzet odakint Franciaországban? Korlátozás vagy tilalom van?

A COVID 19 sajnos az egész világot megbénította, ami egyrészt jót tett a környezetünknek, másrészt viszont sajnos komoly következményekkel járt az emberiség számára. Hála Istennek itt Nantes-ban nagyon kevés beteget regisztráltak, ami annak köszönhető, hogy az itt élők az első pillanattól fogva betartottak mindent. Ugyan a kórházakban sok beteget ápoltak/ápolnak, de azokat olyan megyékből szállították át, ahol már nem bírták befogadni őket. Inkább Franciaország keleti része és Párizs az, ahol nagyon magas volt a betegek és a halottak száma. Nagyon sok munkahely bezárt, aki csak tehette otthonról dolgozott. Aki semmilyen formában nem tudott dolgozni azok is megkapták eleinte a fizetésük száz százalékát, ami mostanra nyolcvan százalékra csökkent. Kezdetben sokan pánikoltak és féltek, ami az idő előrehaladtával enyhült és mára már el is tűnt. A repülőjáratokat teljesen megszüntették, de a napokban a határon belüli repülést újra engedélyezik. Európa felé még nem nyitottunk, ennek ellenére a vendégmunkásokat autóval már beengedik az országba, amennyiben van negatív tesztjük és igazolásuk a munkahelyről, hogy dolgozni jönnek. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy nem lesz második hullám (reméljük így is marad) ezért az éttermeket is elkezdték kinyitni, ugyan Párizsban a beltéri étkezés még tilos. A maszk használata még mindig nagyon fontos. Egyszerre több ember nem tartózkodhat egy helyiségben, (például pékség, orvosi rendelő, kisebb üzletek) kint kell várakozni betartva a távolságot. Az iskolák nagy része kinyitott, bár nem kötelező bejárni, aki teheti, az otthoni oktatást választotta. A mozik és a szórakozóhelyek még mindig zárva tartanak, talán majd három hét múlva kinyithatnak. 

3.

Karantén alatt dolgozol-e valamilyen új könyvön? Ha igen, miről szól?

Az elzárás alatt inkább csak olvastam (19 könyvet), filmet néztem, illetve kívül-belül kitakarítottuk a házat. Egy kicsit bűntudatom is van, mert az írással nem igazán foglalkoztam, de azt gondolom, ha „megérek”rá, akkor újra leülök és befejezem a kéziratokat, mert kettő is van. Az egyik az 1800 években játszódik angliai és dániai területeken, a másik a napjainkban játszódik. Azt hiszem, az elsőt fogom először befejezni, bár már elég régóta írom.

4. 

Most térjünk rá a könyveidre, terveidre. Van terved a jövőben? Idén várható-e új könyved?

Szeretném mielőbb befejezni, amit írok, de nem ígérek semmit. Legkésőbb jövő tavasszal szeretném, ha már megjelenne, ám az is lehet, hogy még idén megjelenik. Nem csak rajtam múlik.

(Fotó: Kovács Ági)

5.

Van szerencsehozó kabalád vagy rituáléd az írásodhoz?

Általában zenét hallgatok, miközben írok, bár egyes részeknél azt szeretem, ha csend van körülöttem. Olyankor még a légy zümmögése is idegesíteni tud. Szerencsehozó kabalám nincs, inkább pozitív gondolatokat ragasztgatok magam elé szemmagasságba. Ami biztos, mikor leülök írni akkor szeretek elvonulni magamnak, hogy senki se zavarhasson, amiben hála Istennek a férjem is partner.

6.

Hogyan kezdesz hozzá egy történeted megírásához? Végzel kutatómunkát?

A kutatómunka az elengedhetetlen egy kézirat megírásához. Szerintem nincs is olyan történet, amihez ne kellene. Én, ha leülök írni, mindig az - az első, hogy két hétig csak bújom a netet, vagy a könyveket és utána olvasok mindennek. Aztán csinálok egy vázat, hogy honnan hova akarok elérni, bár volt már olyan, hogy nem az lett a vége, mint amit én az elején kitaláltam. Maga az írás egyébként nálam úgy kezdődik, hogy látok valamit akár az utcán, a boltban, vagy a környezetemben élők életében, amit tovább lehet görgetni és egy remek kis sztori, születhet belőle. Először csak fejben pörgetem az eseményeket, és jegyzeteket készítek, aztán jöhet a már említett kutatómunka, ahol a megfelelő helyet is keresem, ahova belehelyezhetem. Még szerencse, hogy a fantáziának semmi sem szabhat gátat.

7. 

Van múzsád, aki inspirál téged?

Múzsám az nincs, inkább azt az érzést akarom mindig újra és újra átélni, amikor a férjem büszkén rám néz, ahogy átadom neki az éppen megjelent könyvem.

8.

Mit üzennél a kezdő íróknak?

Ezt már sokszor kérdezték tőlem, és mindig ugyan azt tudom válaszolni. Ne adják fel, próbálkozzanak! Olvassanak sokat, a kutatómunkába fektessenek elég időt. Ne akarjanak egyszerre több történetet, kéziratot megírni, válasszanak ki egyet, és azt vigyék végig, az - az egy legyen tökéletes. A többihez majd visszatérnek, ha az első már megvan, Olvastam, volt olyan, aki egyszerre négy történetet írt. Akarva akaratlanul is belekeveredik az ember és akár az is előfordulhat, hogy épp ezért hasonló lesz a két írás. Mindig csak egyre koncentráljanak.

Az írónőt és a könyveit ezeken a linkeken találhatod meg:

Katie Francoise Írói oldala

Álomgyár Kiadó

Katie Francoise világa csoport