Köszönöm szépen az Ágenda kiadónak
és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy elolvashattam Fényes Niki
Színtiszta üzlet című regényét. A könyv fülszövege nagyon megtetszett, mert egy
olyan alaphelyzetet vázol fel, amiről szívesen olvasok.
Fényes Niki: Színtiszta
üzlet
Tartalom
Irina Popolova a moszkvai alvilág
befolyásos emberének lánya. Családja által jól kiismeri magát ebben a
lélektelen közegben. Jól tudja, hogy itt csak a hatalom számít, az üzlet és a
pénz. Amikor az apját a szeme láttára lövik le, s a hatalmuk meggyengül,
kénytelen az életéért futni. Védelemért a város stricijét, Boris Kashnikovot
keresi meg, elkeseredett alkut ajánl neki. Egy végzetes házasságot, melyben
mindketten eltörölhetetlen vonzalommal szembesülnek egymás iránt. De mit várhat
el Irina egy olyan férfitól, aki nem tudja mi az a család, mi az a szerelem?
Aki csak zálogként tekint őrá, aki biztosítja számára a hatalmat.
Véleményem
2/5
Az az igazság, hogy mérges vagyok, mert a
könyv alapötlete nagyon izgalmas. Hogyan boldogul egy maffiavezér lánya egyedül
a moszkvai alvilágban, miután az apját megölték, a testvérét pedig börtönbe
csukták?
Ebből egy nagyon érdekes történetet lehetett volna kihozni. Adva voltak
hozzá a jó szereplők is. Irina, aki hála az égnek nem egy ártatlan
modellszépség, akibe minden férfiszereplő belebolondul, hanem egy akaratos,
mocskosszájú, nem túl szép nő, viszont cserébe nagyon kemény és sosem adja fel.
Boris az erotikus maffiatörténetek elvárt férfifőhőse. Szexi, gazdag,
nagy a hatalma, a tettlegességig durva, és persze mindenki fél tőle, csak a
főhősnőnk nem. Ám attól függetlenül, hogy a karaktere sablonos, mégis
kedvelhető. Azt is szerettem a regényben, hogy orosz környezetben játszódik,
mert ilyet ritkán lehet olvasni.
Szóval minden adott volt: izgalmas
alapötlet, jó szereplők, érdekes háttér. A megvalósítás azonban nagyon gyenge.
A szöveg hemzseg az alapvető hibáktól. A központozás teljesen véletlenszerű, rengeteg a szóismétlés, a magyartalan mondat, a tőmondat, és mintha
az írónő nem ismerné, mik a párbeszéd formai követelményei, mert folyamatosan
rosszul írja őket. Még ennél is nagyobb baj, hogy az alanyváltások nincsenek
jelezve a szövegben, így az egész összefolyik, sokszor nem tudni, hogy épp ki
cselekszik, ki beszél. A történetvezetéssel is gondok vannak, nagyon sok az
üresjárat, amikor a szereplők újra és újra ugyanazt ismétlik, ami egy idő után szörnyen
unalmassá válik. A sok felesleges ismétlés miatt pedig nem jut idő kifejteni a fontosabb részeket, például Irina és Boris kapcsolatának alakulását. Gyakran nagyokat néztem olvasás közben, olyan hirtelen lett az utálatból szerelem, majd újra utálat. Nem építkezett a sztori, az események sokszor véletlenszerűnek tűntek, mintha kalapból húzta volna elő őket az írónő.
A káromkodással nekem nincs bajom a
regényekben, szerintem jól használhatóak az indulat kifejezésére egy-egy
feszült helyzetben vagy épp a karakterépítésnél. Ebben a regényben viszont úgy
érzem, az írónő borzalmasan túlzásba esett. Értem, hogy az volt a cél, hogy mutassuk, mennyire durva ez a világ, de a kevesebb néha több. Amikor oldalanként
minimum ötször hangzik el ilyen-olyan káromkodás, én egy idő múlva immunissá
válok rá, és így már semmit sem tesznek hozzá ezek a szavak a történethez.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ezen
a regényen még dolgozni kellett volna, aztán alaposan átnézetni egy
szerkesztővel, javítani a hibákat, és csak utána kiadni, mert a jelenlegi
formájában számomra élvezhetetlen olvasmány.
A könyvet ebook formátumban be lehet szerezni az Ágenda kiadó honlapján:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése