2020. június 5., péntek

Egy kezdő író szárnypróbálgatásai – A kiadókeresés

Megírtuk a kéziratunkat. Pihentettük kicsit, aztán elküldtük bétaolvasókhoz, és javítottunk a javaslataik alapján. Esetleg egész nagy részeket át is írtunk, oldalakat, fejezeteket húztunk ki, hogy a lehető legjobb legyen a regény. Egyszóval rengeteget dolgoztunk rajta. Fellélegzünk, végre-valahára végeztünk! Pedig a neheze még csak ezután jön.
A következő nagy lépés a kiadókeresés, amit nem is olyan könnyű megtenni, hisz a saját gyermekként szeretett kéziratunk kerül ezáltal patikamérlegre. Ismeretlenek fogják megítélni, hogy elég jó-e ahhoz, hogy az olvasók elé kerüljön, és ez a folyamat sokszor fájdalmas, gyakran jár csalódásokkal.

(Forrás: Pexels)

Kiadás előtt megfontolandó
Persze nem feltétlen kell kiadásban gondolkodni. Van, aki blogregényként tölti fel az internetre a kéziratát, vannak, akik a Wattpadet használják publikálásra, vagy a többi hasonló oldalt, és teljesen elégedettek így. Nem kell kiadott könyv ahhoz, hogy az olvasókhoz eljusson a történetünk.
Ha azonban mindenképp ki akarjuk adni a regényünket, érdemes alaposan átgondolni, hogy valóban érett-e rá. Néhány év múlva büszkén fogunk visszatekinteni rá, vagy inkább szégyenkezünk miatta, és legszívesebben elfelejtenénk? Egy gyengén sikerült első regényen ugyanis nehéz túllépni, nehéz elhitetni az olvasókkal, hogy a második már sokkal jobb, adjanak ki érte pénzt még akkor is, ha az elsőben csalódtak.
Az is egy járható út, ha az elkészült kézirattal először pályázatokon próbálkozunk. Akár nyerni is lehet, de ha nem, visszajelzést azért kaphatunk. Ez pedig segít belőni, hol tartunk: csak egy kicsivel vagyunk a kiadható szint alatt vagy még nagyon sokat kell fejlődnünk?
Szintén jó megoldás, ha a korai, kiadásra még éretlen történeteinket az interneten tesszük közzé, és így olvasókat, olvasói véleményeket gyűjtünk. Ezek szintén segítenek a fejlődésben, tanulhatunk belőlük. Később pedig, amikor megjelenik az első regényünk, az olvasók, akik az interneten megismerték az írásainkat, keresni fogják a könyvünket a boltokban is.

(Forrás: Pexels)

A kiadás fajtái
Aki végül a kiadás mellett dönt, mindenképp tájékozódjon a lehetőségekről. Három opció van:
Hagyományos kiadás: Ebben az esetben a kéziratra felfigyel egy kiadó, amit honorárium és esetleg az eladás után járó jutalék fejében megvásárol a szerzőtől, majd a saját költségén kiadja. Tehát itt az írónak nem kell fizetnie a kiadásért, minden költséget a kiadó áll. Általában ezzel együtt jár, hogy a szerzőnek kevesebb beleszólása van a munkafolyamatokba (borító kiválasztása, szerkesztés, ár stb.), vagy legalábbis a végső döntést a kiadó hozza meg.
Magánkiadás: Itt a szerző fizet egy magánkiadónak azért, hogy kiadják a regényét. Az eladott példányokból származó bevételből a kiadó és a könyvterjesztők levonják a saját jutalékukat, de a fennmaradó részt megkapja az író. Magánkiadásnál a szerző dönt mindenről: milyen legyen a borító, mit fogad el a szerkesztésből, mennyiért árulják a könyvet.
Szerzői kiadás: Ez is magánkiadást jelent, csak itt az író nem egy kiadóval köt szerződést, hanem saját maga intéz mindent. Borítótervezéstől, szerkesztésen át, a nyomdáig az összes szakembert ő keresi meg személyesen és állapodik meg velük. A terjesztést is saját maga végzi. Nyilván itt is a szerző dönt mindenről, viszont érdemes akkor választani ezt a megoldást, ha tisztában vagyunk a könyvkiadás lépéseivel, és esetleg ismerünk a szakmában dolgozó embereket, akiket megbízhatunk az egyes munkafolyamatokkal.

(Forrás: Pexels)

Érvek és ellenérvek
Úgy gondolom, hogy nincs általános értelemben vett jó megoldás a kiadásra. Minden szerzőnek saját magának kell eldöntenie, hogy melyik lehetőség a legjobb számára, melyik áll legközelebb hozzá. Összeszedtem néhány szempontot, amit szerintem érdemes figyelembe venni.

KÖLTSÉGEK: Magán és szerzői kiadásban csak akkor gondolkozzunk, ha tudunk rá pénzt szánni. A befektetett összeg ugyan megtérül az eladásokból, de ez azért idő.
KEZDŐ ÍRÓK: Eddig is kevés kiadó várta tárt karokkal a kezdő szerzőket, és a járvány okozta gazdasági visszaesés után a helyzet csak romlani fog. Több kiadóhoz csak pályázat útján lehet bekerülni, egyébként nem fogadnak kéziratokat (például: Könyvmolyképző, Twister Media). De vannak olyanok is, akikhez bármikor lehet küldeni regényt (például: Maxim, Gabo), ám itt fel kell készülni arra, hogy nem egy-két hét a döntés, hanem akár fél-egy év is lehet. Újdonság, hogy már olyan kiadó is van, ahol a műhelymunka során megírt kéziratokat elbírálják, és a legjobbaknak szerződést ajánlanak (Erawan).
KÖNYVKÍNÁLAT: Bármelyik kiadást is választjuk, nem árt megnézni a repertoárt. Ne küldjünk például keményvonalas scifit egy főleg romantikus regényeket megjelentető kiadóhoz. Nem csak azért, mert jó eséllyel a kiadó nem is fog szóba állni velünk, hanem azért is, mert az olvasók egy teljesen más zsánerben írt művet kevésbé fognak választani. A fenti példánál maradva valószínűleg azért olvassák a kiadó regényeit, mert a romantikus irodalmat szeretik, nem a scifit.
MARKETING: Egyre kevésbé van különbség marketing szempontjából az egyes kiadási típusok között. Manapság elvárás, hogy az író reklámozza saját magát és a könyvét akkor is, ha hagyományos kiadásban jelenik meg.
SZŰRÉS: Ha magánkiadás mellett döntünk, akkor érdemes olyan kiadót keresni, ahol nem adnak ki minden regényt gondolkodás nélkül, hanem megszűrik a kéziratokat (például: Álomgyár, NewLine). Ha ezen a szűrésen nem megyünk át, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy valóban jó-e kiadni a regényünket a jelenlegi állapotában, vagy inkább még dolgozni kellene rajta.

A LEGFONTOSABB pedig: ha magán- vagy szerzői kiadásban adjuk ki a könyvünket, akkor se hagyjunk ki egyetlen munkafolyamatot sem. A szerkesztés, korrektúra, tördelés, grafika nem opcionális, hanem kötelező elem. A regény minőségén meg fog látszani, ha bármelyik kimarad, vagy ha nem megfelelő szakember végzi. Ha igényes könyvet akarunk kiadni a kezünkből, ezekkel a költségekkel egyszerűen nem szabad spórolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése