Megírtuk a kéziratunkat. Pihentettük
kicsit, aztán elküldtük bétaolvasókhoz, és javítottunk a javaslataik alapján.
Esetleg egész nagy részeket át is írtunk, oldalakat, fejezeteket húztunk ki,
hogy a lehető legjobb legyen a regény. Egyszóval rengeteget dolgoztunk rajta. Fellélegzünk,
végre-valahára végeztünk! Pedig a neheze még csak ezután jön.
A következő nagy lépés a kiadókeresés,
amit nem is olyan könnyű megtenni, hisz a saját gyermekként szeretett kéziratunk
kerül ezáltal patikamérlegre. Ismeretlenek fogják megítélni, hogy elég jó-e
ahhoz, hogy az olvasók elé kerüljön, és ez a folyamat sokszor fájdalmas,
gyakran jár csalódásokkal.
(Forrás: Pexels)
Kiadás előtt megfontolandó
Persze nem feltétlen kell kiadásban
gondolkodni. Van, aki blogregényként tölti fel az internetre a kéziratát,
vannak, akik a Wattpadet használják publikálásra, vagy a többi hasonló oldalt,
és teljesen elégedettek így. Nem kell kiadott könyv ahhoz, hogy az olvasókhoz
eljusson a történetünk.
Ha azonban mindenképp ki akarjuk adni a
regényünket, érdemes alaposan átgondolni, hogy valóban érett-e rá. Néhány év
múlva büszkén fogunk visszatekinteni rá, vagy inkább szégyenkezünk miatta, és
legszívesebben elfelejtenénk? Egy gyengén sikerült első regényen ugyanis nehéz
túllépni, nehéz elhitetni az olvasókkal, hogy a második már sokkal jobb, adjanak
ki érte pénzt még akkor is, ha az elsőben csalódtak.
Az is egy járható út, ha az elkészült
kézirattal először pályázatokon próbálkozunk. Akár nyerni is lehet, de ha nem,
visszajelzést azért kaphatunk. Ez pedig segít belőni, hol tartunk: csak egy
kicsivel vagyunk a kiadható szint alatt vagy még nagyon sokat kell fejlődnünk?
Szintén jó megoldás, ha a korai, kiadásra még
éretlen történeteinket az interneten tesszük közzé, és így olvasókat, olvasói
véleményeket gyűjtünk. Ezek szintén segítenek a fejlődésben, tanulhatunk
belőlük. Később pedig, amikor megjelenik az első regényünk, az olvasók, akik az
interneten megismerték az írásainkat, keresni fogják a könyvünket a boltokban
is.
(Forrás: Pexels)
A kiadás fajtái
Aki végül a kiadás mellett dönt, mindenképp
tájékozódjon a lehetőségekről. Három opció van:
Hagyományos kiadás: Ebben az esetben a kéziratra
felfigyel egy kiadó, amit honorárium és esetleg az eladás után járó jutalék
fejében megvásárol a szerzőtől, majd a saját költségén kiadja. Tehát itt az
írónak nem kell fizetnie a kiadásért, minden költséget a kiadó áll. Általában
ezzel együtt jár, hogy a szerzőnek kevesebb beleszólása van a munkafolyamatokba
(borító kiválasztása, szerkesztés, ár stb.), vagy legalábbis a végső döntést a
kiadó hozza meg.
Magánkiadás: Itt a szerző fizet egy
magánkiadónak azért, hogy kiadják a regényét. Az eladott példányokból származó
bevételből a kiadó és a könyvterjesztők levonják a saját jutalékukat, de a
fennmaradó részt megkapja az író. Magánkiadásnál a szerző dönt mindenről:
milyen legyen a borító, mit fogad el a szerkesztésből, mennyiért árulják a
könyvet.
Szerzői kiadás: Ez is magánkiadást
jelent, csak itt az író nem egy kiadóval köt szerződést, hanem saját maga intéz
mindent. Borítótervezéstől, szerkesztésen át, a nyomdáig az összes szakembert ő
keresi meg személyesen és állapodik meg velük. A terjesztést is saját maga
végzi. Nyilván itt is a szerző dönt mindenről, viszont érdemes akkor választani
ezt a megoldást, ha tisztában vagyunk a könyvkiadás lépéseivel, és esetleg
ismerünk a szakmában dolgozó embereket, akiket megbízhatunk az egyes
munkafolyamatokkal.
(Forrás: Pexels)
Érvek és ellenérvek
Úgy gondolom, hogy nincs általános
értelemben vett jó megoldás a kiadásra. Minden szerzőnek saját magának kell
eldöntenie, hogy melyik lehetőség a legjobb számára, melyik áll legközelebb
hozzá. Összeszedtem néhány szempontot, amit szerintem érdemes figyelembe venni.
KÖLTSÉGEK: Magán és szerzői
kiadásban csak akkor gondolkozzunk, ha tudunk rá pénzt szánni. A befektetett
összeg ugyan megtérül az eladásokból, de ez azért idő.
KEZDŐ ÍRÓK: Eddig is kevés kiadó
várta tárt karokkal a kezdő szerzőket, és a járvány okozta gazdasági visszaesés
után a helyzet csak romlani fog. Több kiadóhoz csak pályázat útján lehet
bekerülni, egyébként nem fogadnak kéziratokat (például: Könyvmolyképző, Twister
Media). De vannak olyanok is, akikhez bármikor lehet küldeni regényt (például: Maxim,
Gabo), ám itt fel kell készülni arra, hogy nem egy-két hét a döntés, hanem akár
fél-egy év is lehet. Újdonság, hogy már olyan kiadó is van, ahol a műhelymunka
során megírt kéziratokat elbírálják, és a legjobbaknak szerződést ajánlanak
(Erawan).
KÖNYVKÍNÁLAT: Bármelyik kiadást
is választjuk, nem árt megnézni a repertoárt. Ne küldjünk például keményvonalas
scifit egy főleg romantikus regényeket megjelentető kiadóhoz. Nem csak azért,
mert jó eséllyel a kiadó nem is fog szóba állni velünk, hanem azért is, mert az
olvasók egy teljesen más zsánerben írt művet kevésbé fognak választani. A fenti
példánál maradva valószínűleg azért olvassák a kiadó regényeit, mert a romantikus
irodalmat szeretik, nem a scifit.
MARKETING: Egyre kevésbé van
különbség marketing szempontjából az egyes kiadási típusok között. Manapság
elvárás, hogy az író reklámozza saját magát és a könyvét akkor is, ha
hagyományos kiadásban jelenik meg.
SZŰRÉS: Ha magánkiadás mellett
döntünk, akkor érdemes olyan kiadót keresni, ahol nem adnak ki minden regényt
gondolkodás nélkül, hanem megszűrik a kéziratokat (például: Álomgyár, NewLine).
Ha ezen a szűrésen nem megyünk át, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy
valóban jó-e kiadni a regényünket a jelenlegi állapotában, vagy inkább még
dolgozni kellene rajta.
A LEGFONTOSABB pedig: ha magán- vagy
szerzői kiadásban adjuk ki a könyvünket, akkor se hagyjunk ki egyetlen
munkafolyamatot sem. A szerkesztés, korrektúra, tördelés, grafika nem
opcionális, hanem kötelező elem. A regény minőségén meg fog látszani, ha
bármelyik kimarad, vagy ha nem megfelelő szakember végzi. Ha igényes könyvet
akarunk kiadni a kezünkből, ezekkel a költségekkel egyszerűen nem szabad
spórolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése