Nem is olyan régen, kaptam egy lehetőséget, hogy az Ágenda
Kiadó gondozásában megjelent történetekből választhatok magamnak olvasnivalót.
Ezt itt is szeretném megköszönni, mert ez által átélhettem ennek a történetnek a
mondanivalóját. Erről a könyvről hoztam nektek most értékelést. Gyertek,
kalandozzatok velem ebben az érdekes világban!
Körmöndi Brigitta Tímea:
A vak nő, aki látott
Tartalom:
Egy előkelő család.
Egy magánysziget, ahol a napsütés nem több az éjszakánál.
Egy gyönyörű nő, aki születése óta vak; egy szenvedélyes
férfi, aki jóval több annál.
Egy csoda.
Egy titok.
Egy név.
Egy új világ – Fekete Havas, ahol pusztító erők támadnak.
Purgatórium. Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
Véleményem:
4/5
Első körben szeretnék a borítóról írni nektek. Nekem
szívügyem, hogy ne csak a belső, de a külső is megkapó legyen, visszatükrözze a
tartalmat és elérje, hogy olvasni akarjam úgy is, hogy magát a fülszöveget még
nem is láttam.
Ebben az esetben, ahogy a tekintetem ráesik a borítón lévő
szemre, be kell, hogy valljam, kiráz tőle a hideg. Semmi bajom nincs a szemes
képekkel, de ez így ebben a formában sokkolóként hatott rám, mert inkább vártam
ez alapján valami horror vagy pszicho-thrillert, mint „sima” fantasyt.
Körmöndi Brigitta Tímea neve számomra eddig ismeretlen volt,
de amit most tapasztaltam olvasásom folyamán elégedettséggel töltött el.
Nagyon magával ragadó a történet vezetése, végig úgy éreztem
fogja a kezem, és mint a főhősnőnket, „vakon” engedtem, hogy végig vezessen.
Nem féltem attól, hogy mit tartogat számomra a következő oldal, hiszen jó
érzékkel kombinálta az írónő a valóságot és a képzeletbeli elemeket.
Melánia vakon éli életét, elkényeztetve, burokban nő fel és
a legkisebb változástól is idegenkedik. Édesapja döntése folyamán egy nagyobb
életváltozás elé nézne, de ő makacsságában elszökik otthonról. Útja során
találkozik valakivel, aki három lehetőséget biztosít a számára, hogy egy olyan
világba léphessen át, ahol kiszabadulhat az állandó sötétség okozta magányából.
Ebben a világban találkozik szerelemmel és ellenséggel
egyaránt. Itt megtelik hősnőnk lelke élettel, színekkel és képekkel, de ez az
idilli világ nem veszélytelen, hiszen az ottani erdő nyugtalan, vérre szomjazik
és más ellenség is a nyakukon liheg.
Mindezek alapján láthatjátok, hogy az írónő egy igen
érdekes alaptörténetet rakott össze, amelyből nem hiányoznak az eredeti ötletek
sem.
Melánia személyisége csapongó, ugyanakkor érződik az
eltökélt nő jelleme is. Mikor határozottsága felszínre tör tettei nyomán
megváltozik az élete.
A két világ között hol egyik, hol a másik után vágyódik.
De azt nem veszi észre, hogy mindkét világban csak akkor
boldogulhat, ha bátor és merész lesz. Szembe mer szállni az ellenséggel és mer
élni végre.
Az írónő nagyon szépen visszatükrözi az élet és a halál
közötti párhuzamot, kicsit árnyalva bennem az első benyomás képét, hogy mégsem
egy szimpla fantasy történettel lesz dolgom.
Danton a másik főszereplő ebben a világban, aki nem egy
puszta ábrándkép, de nem is több mint egy meggyötört lelkű harcos, aki minden
alkalommal megküzd az ellenséggel, de békére igazán sosem lelhet.
A kettejük kapcsolata már az első pillanattól fogva
érzelmekkel teli, hiszen a harag, kétségbeesés, majd a vágy és szerelem mind
olyan mélységekig viszi a lelküket, ahonnan már nagyon nehéz visszatérni.
Bár más karakterek is megfordulnak a történet folyamán, és
természetesen kellettek a teljes képhez, de a szerepük eltörpült a számomra.
Hiányoltam a mélységet belőlük, pedig elméletileg nekik is fontos részük lett
volna az események alakulásában.
Talán egyedül a Dadus hatott meg, mikor leírta a színek
kinézetét. Számomra ez az idézet gyönyörű és nagy kedvencemmé vált. Nézzétek
csak:
"– Milyen színű az öröm?
– Olyan, mint az arany, meleg fényű, mint az első tavaszi
napsugár.”
Az egész könyvről elmondható, hogy csodásan van megírva,
néhol izgalmas, de főleg az élet kérdéseit boncolgatja, egy testileg sérült nő
gondolatain keresztül.
Az írónő szépen bánik a szavakkal és bizonyos sorai
beleisszák magukat az olvasó lelkébe.
Ugyanakkor nem tudok elmenni azon tény felett sem, hogy
bizonyos elemeket én olvastam már egy másik regényben. A hasonlóság nagyon éles
és ez ki is zökkentett az olvasás mámorából.
Valamint én értem, hogy a vallás fontos szerepet játszik az
emberi életekben, de nekem sok volt, hogy ennyire bele lett erőltetve. Már csak
azért is, mert én nem osztozom ezen nézetekkel és bár mindig nyitott lélekkel
állok a témához, ebben a formában engem inkább elriasztott, sem mint, hogy
felemelőnek éreztem volna. Lehet szubjektív a véleményem, de ezeknek a témáknak
az érintése messze meghaladja egy 90 oldalas könyv tartalmi kereteit, sokszor
erőltetettnek éreztem bizonyos kérdések boncolgatását.
Összetett és súlyos a könyv mondanivalója, hiszen a testi
fogyatékosság mindennapjainkban is fontos téma. Ilyenkor jövünk rá, hogy azon
emberek, akiknek minden alapszervük működése születésüktől fogva megadatott,
mennyire nem is értékelik, hogy egészségesek.
És ez az idézet teljesen visszatükrözi, amit én magam is
gondolok erről. Nézzétek csak:
„Aki lát, az nem tudja, milyen csoda birtokában él.”
Összességében elmondhatom, hogy egy remek fantasy könyvet
olvashattam, bár tematikáját tekintve nem egészen illik ebbe a műfajba.
Az írónő szépen keveri a két világ közti határt és bizony
teljesen természetesnek érzi az olvasó, ha hirtelen változik a helyszín az
események alakulása folyamán.
Ami pedig a történet lezárását illeti, az utószó nagyon
kellett a végére.
Így kerek egész.
Egy élmény volt az olvasása, és bár nem lett kedvenc,
mindenképpen szeretnék olvasni az írónő tollából a jövőben is.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése