Az idei évben abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy egy kisebb csapattal részt veszek egy olvasási kihíváson, melynek a lényege, hogy 12 magyar szerzőtől olvassunk az év minden hónapjában. Minden hónapban egyet. Aurora P. Hill könyve volt az első, melyet ezen kihívás keretein belül olvastunk. Itt olvashatjátok róla most a véleményem.
(Serbeniai Krónikák 1.)
Fülszöveg:
Te mit tennél, ha az életed egyetlen másodperc alatt gyökeres fordulatot venne? Elfogadnád, hogy fontosabb vagy, mint azt valaha hitted? Elbírnád az erőt, ami téged választott?
Jóra használnád?
Az árva Gabrielát sosem hordta tenyerén az élet,
ráadásul akaratán kívül csillagok közötti viszályba keveredik. Hiába tiltakozik
ellene, minden jel arra mutat, hogy fontos szereplője lett egy addig
elhallgatott történetnek.
Egy, a semmiből felbukkanó fiú kérdés nélkül a segítségére siet, és Gabriela a
sok furcsa élmény ellenére érzi, hogy követnie kell megmentőjét. Nincs más
választása, mert életben akar maradni, és mert rájön, hogy mindennek oka van,
ami vele történik. Ahogy egyre több kérdésre választ kap, tudja, eljött az idő
valami visszafordíthatatlant cselekedni…
Minden út az első lépéssel kezdődik, minden új sors egy döntéssel.
Te rálépnél az ösvényre?
Véleményem:
5/5
Erről a történetről még soha nem hallottam. Egészen addig, amíg Petra, a Mert olvasni mindig jó blog bloggere el nem indított egy Olvassunk hazait 2022-ben kihívást egy kisebb csapattal. Ennek a lényege, hogy a 2022-es év mind a tizenkét hónapjában összesen tizenkét magyar szerzőtől olvassunk. Ennek a kihívásnak az első szerzője nem más, mint Aurora P. Hill és a könyve a Csillagos ösvényen (Serbeniai Krónikák 1.) .
Amikor nekikezdtem a könyvnek, fura volt. Nem szoktam fantasy-t olvasni, nem is az én világom, de ez valahogy első alkalommal megfogott. Talán azért, mert nem érződött annyira már a legeslegelején, hogy az író egy törpékkel és orkokkal színesített történetet zúdít az olvasó nyakába, hanem szépen fokozatosan vitt bele egy olyan fantasy világba, ami még egy olyan embernek sem "zavaró", aki nem szokott fantasyt olvasni (mint én). Ugyanis ez a történet úgy kezdődik, hogy külső szemlélőként (E/3) megismerjük Gabrielát, aki egy árvaház falai között éli mindennapjait, mert szülei kiskorában lemondtak róla. Az intézet gondozói nem tudják biztosra megmondani, hogy Gabriela mikor született, csak nagyjából tudták meghatározni, amikor megtalálták. A lelenc lány szemén keresztül megismerjük a világát, az intézeten belüli dolgokat. Mindent úgy ismerünk meg, ahogyan ő látja. Aztán jön a támadás, amikor is találkozik a hős megmentőjével, Asliossal. De vajon ki ő?
Hogy kerül oda? Az idegen fiú azonban egy számára ismeretlen nyelvet beszél, amit először nem, de aztán egész hamar megért. A "titokzatos idegen" egy idő után magával viszi történetünk főhősét. Innentől kezdett érdekes lenni a kaland, és innentől keltette fel igazán az érdeklődésemet. Vitt magával a történet, kíváncsi lettem, mi fog történni a következő, majd az azt követő oldalon.
Sok meglepetést okoz a történet az olvasóknak is. Mosolyt, izgalmat, néhol-néhol könnyeket csal az arcunkra. Izgalmat például a végén, vagy éppen mosolyt akkor, amikor Gabriela először találkozott Frenával, Serbenia "istennőjével" (ahogy Gabriela hívja). De volt olyan is, amikor szöget ütött a fejemben egy jelenet által felvetett kérdés. Erre pedig az egész történet alatt kerestem a választ. Ez a kérdés pedig a következő: Miért hasonlít ennyire Frena és Gabriela?
Imádtam a történetet, imádtam, hogy ennyi érzelmet tudott kiváltani belőlem. Várom, hogy olvassam a következő részt, majd az azután következőt. Ennyire még soha nem tetszett fantasy regény.
A szerző Facebook oldala ITT megtekinthető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése