A
gyermekirodalom a szülők részéről úgy érzem el van hanyagolva, pedig
gyermekeink számára elengedhetetlen a megfelelő szövegértés, a kíváncsiság felébresztése
az olvasás megszeretettése érdekében.
Sokszor
úgy érzem a nem megfelelő hozzáállás az aktuális kényelem miatt később sokkal
nagyobb hátrányokkal jár majd. Mikor létrehoztam a Magyar Szerzők Könyvei
Magazin csapata segítségével az általunk csak „elhagyós” játéknak nevezett
jótékonysági eseményt, reméltem, hogy pár meseíró is csatlakozik hozzánk. A reményem
több, mint bevált, hiszen nem egy kedves mesealkotó ajánlotta fel valamelyik
„gyermekét”. A mostani értékelésem is egy ilyen példányról fog szólni. Kérlek
fogadjátok érdeklődéssel! Az íróknak pedig ismételten köszönöm az
együttműködést! Nélkületek nem ment volna! Köszönöm.
Kőszegi-Arbeiter
Anita:
Fülöp,
a strucc savariai kalandjai
Tartalom:
"Ő itt mesénk hőse, Fülöp,
a legkíváncsibb strucckölyök.
Mindjárt leesik az állad:
képzeld, ő egy címerállat!
Megtudta, hogy Vas megyében
a címernek közepében
ő áll, szájában patkóval.
Nem tarthatták még hat lóval
sem vissza, rögtön útra kelt,
ment míg Szombathelyre nem lelt!
Szilárdan elhatározta,
addig keres, míg megmondja
neki végre valahára
valaki, hogy az ő lába,
meg az egész kecses teste
hogy került be a címerbe.
Csücsülj le, én melléd ülök,
s nézzük, mire jutott Fülöp!"
(Nagy Karolin)
Vélemény:
3,5/5
Be kell valljam első körben nagyon megörültem, hogy valami
egyedit olvashatok. Azért el kell ismerni, egy struccról nem sűrűn olvasunk
mesét, én meg főleg nem, pedig rengeteg gyermek és ifjúsági irodalmi kötet
megfordul a kezemben.
Anita könyve valami olyan alapokon áll, amit egy távoli
kontinensen élő madár és kis hazánk kultúrája között emel hidat, melyen az
olvasó a strucc szemszögéből fedezi fel, hogy mitől is lett ő egy megye címer
állata! Erről én részletesen nem fogok írni nektek, ha érdekel, úgy is el fogjátok
olvasni a könyvet.
Amit viszont le kell, hogy írjak: bár tetszett az alapötlet,
viszont bizonyos hiányosságokat véltem felfedezni. Tudom, hogy egy kitalált
meséről van szó, de ettől függetlenül a madár megérkezése kicsiny országunkba
nem éppen logikus. Nem szeretném lelőni a „poént”, de nem fog átszaladni egy
bizonyos természeti „csodán”, akármennyire is a képzelet szüleménye.
A másik problémám ahogy a strucc végül otthonra lel. Hiszen
amit felfedez a képen, már elméletileg foglalt. Igen tudom, hogy részlet
kérdése, de számomra ezek nagyon zavaró tényezők voltak.
Ha ezektől eltekintek, akkor viszont egy kedves történetet
kaptam, melynek fő erőssége a kulturális látókör kiszélesítése. A figyelem
felhívás, hogy országunk milyen hagyományokkal és jelképekkel rendelkezik,
izgalmas kiindulópontot ad.
Ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt!
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése