Fróna Zsófia: Fegyverek Háza - A fegyverforgató 1.

Köszönöm szépen Fróna Zsófiának és a NewLine kiadónak, hogy elolvashattam a Fegyverek Háza című regényt, ami A fegyverforgató sorozat első kötete. Mindig örömmel vetem bele magam új sorozatokba; szeretem, amikor a szerzők egy olyan háttérvilágot építenek fel, ami több köteten is átível. Így érdeklődve kezdtem neki Zsófia regényének is, és nem kellett csalódnom. Minden megvan benne, ami egy jó YA urban fantasy alapeleme.

Fróna Zsófia: Fegyverek Háza

(A fegyverforgató 1.)

Tartalom:

Egy lány.

Egy farkas.

Egy tőr.

Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.

A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.

Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.

Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?

Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.

Megállja majd így a helyét?

A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.

Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?

Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?

Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:

4/5

Be kell vallanom, hogy a YA fantasy nem az én zsánerem. Ritkán olvasok ilyen regényt, és amikor mégis megteszem, akkor számomra a háttérvilág felépítése jóval kevesebbet nyom a latba, mint a karakterek és a cselekmény. A Harry Potter sorozat azonban nagy kedvencem, így nem tudtam ellenállni egy olyan történetnek, ahol a főhősről kiderül, hogy különleges képességekkel bír, és egy titokzatos iskolában folytatja tovább a tanulmányait.

Megaira egy átlagos, tizenhét éves lánynak tűnik, de csak első pillantásra. Másodikra már érezzük, hogy lappang körülötte valamilyen titok, aminek talán a családja is részese. A lány azonban sokáig nem is gyanít semmit. A karakterre kezdetben jellemző az, hogy tudomást sem vesz a körülötte sokasodó rejtélyekről, és még a legjobb barátja, Tony egyre különösebb viselkedésére sem reagál. A jövőjével nem nagyon törődik, inkább csak sodródik az árral. Emiatt az első néhány fejezetben Megaira nem került annyira közel hozzám. A fordulópontot az hozta, amikor felvették tanulni a Fegyverek Házába. Onnantól a karakter nagyon szimpatikus lett. Kicsit szemtelen, aki gyakran odamondogat másoknak, és van, hogy hibázik, de bátor és hűséges a barátaihoz. Olyan szereplő, akit könnyű megkedvelni, és akivel azonosulni tud az olvasó.

A Fegyverek Házával együtt rengeteg új szereplő felbukkan a történetben. A legtöbbjük izgalmas karakter, de sajnos nehéz mindegyiküket jól megismerni, és úgy éreztem, soknak közülük alig van szerepe a történetben. Talán érdemesebb lett volna pár iskolatársra fókuszálni, és őket jobban bemutatni, többet szerepeltetni, hogy róluk árnyaltabb képet kapjunk, a további diákokat pedig a későbbi kötetekre tartogatni.

Az iskolai jelenetekkel bejön a képbe egy karakter, akit én Megaira mellett a másik főszereplőnek éreztem, és aki nagyon hamar a kedvencem lett. Christopher az egyik tanár a Fegyverek Házában, és hihetetlenül ért a harchoz, ám nagyon szigorú, a természete elég tüskés, a modora is sok kivetnivalót hagy maga után, a diákok utálják is rendesen. Valamilyen titokzatos okból kifolyólag különórákat kezd adni Megairának, amik általában szóváltásba torkollanak, mert mindketten teljesen máshogy látják a dolgokat. Nagyon szerettem ezeket az izzó jeleneteket Megaira és Christopher között, és olvasás közben mindig vártam a következő közös szereplésüket meg az elmaradhatatlan vitát. A veszekedések ellenére is jól működik közöttük a kémia, ami előrevetítette számomra a románcot. Aztán majd kiderül, hogy valóban így lesz-e. Remélem, hogy igen, mert Christopher nagyon rejtélyes figura, és szívesen tudnék meg róla több mindent a következő kötetekben. Gyanítom ugyan, hogy mit titkol, de a sorozat első részéből még nem derül ki, hogy igazam van-e.

A rejtélyek egyébként az egész történetre jellemzőek, amit nagyon szerettem. Olvasás közben lehetett gondolkozni azon, hogy az írónő által remekül elcsepegtetett információmorzsák, hová vezetnek majd. Néhány kérdésre ugyan választ kapunk, de sok titkot nem fed fel az első kötet, talán egy icipicit túlságosan is homályban hagyva az olvasót.

A regény alapötlete, hogy minden fegyverforgatóhoz tartozik egy fegyver, ami emberi alakot is tud ölteni, nagyon tetszett. Eddig én ilyennel nem találkoztam. Nagyon sok izgalmas szituáció és konfliktus születhet abból, hogy a fegyverek nem csupán tárgyak, hanem élő-lélegző lények. Megaira fegyvere ráadásul nem emberré, hanem farkassá változik, ami ad egy plusz ízt a történethez.

Be kell ismernem, hogy a farkas volt az, aki engem pillanatok alatt megvett kilóra. Szörnyen önfejű, gyakran elkóborol, még véletlenül sem azt csinálja, amire Megaira kéri, de állhatatosan védelmezi a lányt. Az én szívembe nyomban belopta magát, és fej-fej mellett állnak Christopherrel a „ki legyen a kedvenc szereplőm” versenyben.

A cselekmény fordulatos, fenntartja az érdeklődést, főleg azután, hogy Megaira bekerül a Fegyverek Házába. Ám az ezt megelőző jeleneteket és a felvezetést kicsit túl hosszúnak éreztem. Az iskolai részeknél pedig néha hiányoltam a bővebb kifejtést. Szívesen megtudtam volna többet a Fegyverek Házáról, a működéséről, az órákról, vagy egyáltalán arról, hogy néz ki maga az épület és a hatalmas birtok, ami körbe veszi. Szerettem volna, ha több a leírás, hogy jobban oda tudjam képzelni magam. Hasonló hiányérzetem volt Megaira esetében is. Az érzelmei gyakran nem jöttek át számomra, nem mindig tudtam átérezni, milyen hatással vannak rá az események, mert ezeken a részeken sokszor túl gyorsan átfutottunk.

Mindezek ellenére a regény gördülékeny, olvastatja magát. Az írónő nagyon szépen fogalmaz, és látszik, milyen alaposan utánajárt a fegyvereknek és a különböző küzdősportoknak. Komoly háttérkutatást végzett, amit én mindig nagyra becsülök.

Összességében a Fegyverek Háza egy jól sikerült első regény. Szeretettel ajánlom a YA urban fantasy rajongóknak, akik szívesen vesznek a kezükbe egy kalandos, izgalmas könyvet, amiben nem teng túl a romantika. Nagyon örülök, hogy olvashattam, és izgatottan várom a folytatást.

A regény megvásárolható a NewLine kiadó webshopjában:

A fegyverforgató - Fegyverek Háza

Az írónő Facebook oldala:

Fróna Zsófia hivatalos szerzői oldala