„A meséket rajzfilmként látom a fejemben, míg a regényt élőszereplős filmként.” Interjú Bombicz Judittal

Bombicz Juditot a NewLine kiadón keresztül ismertem meg, és amikor megláttam, hogy meséket ír, nem nyugodtam addig, míg be nem szereztem a könyveit. A lányom nagyon szereti a meséket, én pedig mindig keresem neki az olyan könyveket, amik csodás, varázslatos világokba repítik el a gyerekeket, Judit pedig épp ilyen történeteket ír. (Itt olvashatjátok az értékelésemet a Mesék elalvás előtt című kötetéről: Mesék elalvás előtt) Nagyon örültem, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet! Beszélgettünk a mesékről, de mellette szó volt az alkotói folyamatról, egy várható fantasy regényről, örömökről és csalódásokról, sőt még szerelmes versekről is. Én nagyon örültem, hogy jobban megismerhettem Juditot. Gyertek, ismerkedjetek meg vele ti is!

Judit: Először is hadd kérdezzem meg tőled, hogy mióta írsz, és honnan jött az írás szeretete?

B. J.: Én inkább ott kezdeném, hogy az irodalom szeretete. Igazság szerint pici korom óta meséken nőttem fel. Édesanyám is sokat mesélt, és a Pótanyukám is, Édesapám második felesége. De lehet, hogy már az anyaméhben magamba szívtam ezt, mert Édesanyám is falta a könyveket. Attól kezdve, hogy megtanultam írni és olvasni, már nem tudták a kezemből sem kivenni a könyveket. Emlékszem, nagyobb koromban még mosogatás közben is olvastam, kaptam is érte szemrehányást, de imádtam. *mosolyog* Gyerekkoromban volt egy időszak, amikor bele voltam szerelmesedve a hajós történetekbe (Dékány András könyveit ajánlom olvasásra) és gondoltam, én is írok egyet. Kis formátumú, négyzetrácsos füzet. Ez volt az én regényem, ami sajnos elveszett. Tizenöt éves koromban szerelmes lettem, és belekerültem a versírás bűvöletébe. Azt hiszem, ez volt az az időszak, amikor végleg beszippantott engem az írás. *mosolyog*

Judit: A szerelem és a versek tényleg valahogy kötődnek egymáshoz. Én is akkor olvastam kamaszkoromban a legtöbb verset, amikor épp bele voltam zúgva valakibe. *mosolyog* A te verseid szerelmesek voltak? Vagy másfajtákat is írtál? Esetleg még írsz most is?

B. J.: Főleg szerelmes verseket írtam, a szeretett sráchoz. Igaz, ez a versírás nálunk kölcsönös volt, ő is írt nekem. *mosolyog* Aztán maradt is jó darabig a vers az életemben, írtam mindenfélét. Gyerekverseket például írtam az egyik mesekönyvemhez is, amihez most készülnek az illusztrációk. De írtam verset bármiről, ami éppen az eszembe jutott. Az eső, a hó, az évszakok, ezek mind megihlettek. Nem mondom, hogy fenomenális poéta voltam, ma sem vagyok, de néha jól esik még most is, ha verset vagy éppen dalszöveget írok.

Judit: Milyen jó, hogy kölcsönös volt a versírás! *mosolyog* Biztos nagyon romantikus lehetett olvasni a hozzád írt verseit! Akkor esetleg a következő mesekönyvedben versek is lesznek?

B. J.: Igen, lesznek. Eredetileg úgy terveztem, hogy egy próza, egy vers, de aztán meggondoltam magam és a verseket beleépítettem a prózai történetekbe.

Judit: Nagyon örülök neki! A lányom ugyan lassan öt éves lesz, de még mindig szereti, ha verseket olvasok fel neki. Ebben a könyvedben különálló meséket olvashatunk majd, vagy kicsit összefüggőbbeket, mint a Csodák könyvében, ahol mindig ugyanaz volt a főszereplő kislány és kisfiú?

B. J.: A mesék tartalma meglepetés marad, de a koncepció hasonló, majdnem ugyanaz, mint a Csodák könyvében. Vannak állandó szereplői a meséknek, és az ő kalandjaikat írtam meg külön történetekben.

(forrás: judyt_olvasósarok)

Judit: Ha már szóba került a Csodák könyve (itt olvashattok két beleolvasót a kötetbe: 1. rész, 2. rész) hadd kérdezzem meg, honnan jöttek az ötletek a mesebeli helyszínekhez? Mindegyik annyira fantáziadús volt, ami már alapból megfogja a gyerekeket. (A mi kedvencünk a víz alatti város és a Jegesföld lett *mosolyog*)

B. J.: Igazság szerint rejtély, hogy honnan jönnek. Egyszerűen beugranak, bevillannak dolgok, amiket valaha, valahol láttam, hallottam, tapasztaltam. A Varázsgömb természetes volt, hiszen imádom a karácsonyt, a Mikulást, ráadásul a lakóhelyemen én vagyok a Mikulás-nap és a karácsonyi programok egyik szervezője, megálmodója is. *mosolyog* A víz alatti városnál hirtelen megjelent a gondolataim között egy erdei tavacska, amit nagyon szerettem gyermekkoromban. Jegesföld a szívem csücske. Imádom a havat, és amikor azt írtam, nem akart esni a hó, gondoltam, muszáj kitalálni, vajon miért is nem. A Tükörkaland adta magát, mert sok fantasy regényben volt már szó olyan tükrökről, ahol egy másik világba kerülhet az ember. Egyszerűen muszáj volt meglovagolni ezt a hullámot. Az utolsó mesében pedig azért játszott nagy szerepet a tenger, mert még soha nem láttam, nem jártam ott, nem éreztem az illatát, de nagyon szeretném.

Judit: Szerintem mindegyik helyszín nagyon hangulatosra sikerült! Úgy írod a meséket, hogy amikor bevillan egy ötlet, amint lehet, neki is állsz papírra/képernyőre vetni, vagy olyankor csak az ötletet jegyzed le?

B. J.: Ez mindig változó, de nem szoktam jegyzetet készíteni. Ha valami téma bevillan, az ott is marad a gondolataim között, nem veszítem el. Van, amikor azonnal leülök írni, van, hogy csak napok vagy hetek múlva kívánkozik ki belőlem a történet. Viszont van olyan is, hogy adott témáról írok. Egyszerűen leülök a géphez és nekiállok. Mint például a nyereményjátékoknál, amiket az oldalamon indítok havonta. Ott saját mese a nyeremény. A nyertes elmond néhány dolgot magáról, a családjáról, gyerekekről, unokákról, hogy mi történt velük a közelmúltban, és ezekből az információkból beleépítek a mesékbe, ettől lesznek személyesek. (augusztusi nyereményjáték)

Judit: Ez nagyon aranyos és eredeti ötlet! Legalábbis én ilyenről még nem hallottam. Nem gondolkoztál azon, hogy ezeket a nyeremény-meséket összegyűjtsd egy kötetbe?

B. J.: Rátapintottál a lényegre. Már két és fél éves anyag van összegyűjtve ezekből, úgyhogy akkor is van mesekönyv-anyagom, ha nem írok egy ideig. Viszont ez képtelenség. Nem létezik, hogy ne írjak. *mosolyog*

Judit: Mondtad, hogy az új könyvedhez már készül az illusztráció. Ezúttal is Hiczkó Zsuzsanna fogja készíteni?

B. J.: Természetesen. Nekem ő személyes barát, fogadott gyermek. Együtt jártak a lányommal óvodába, iskolába, mindig nagyon jó barátok voltak, így amikor megláttam az első rajzát, amit az egyik mesémhez készített, azonnal tudtam, csak ő lehet az illusztrátorom. Ráadásul nagyon szereti a meséimet, megihletik őt, úgyhogy kétségtelen, minden könyvemet ő fogja illusztrálni, amíg meg nem unja. *mosolyog*

Judit: Nagyon szeretem Zsuzsanna rajzait, és szerintem tökéletesen passzolnak a meséidhez. Hogy szoktatok együtt dolgozni? Miután megvannak a mesék, amik bekerülnek az aktuális kötetbe, megkapja és elolvassa őket Zsuzsanna, majd teljesen szabad kezet kap a rajzokhoz? Vagy azért adsz támpontokat? Te a végső verziót látod csak az illusztrációkból? Vagy a közteseket is?

B. J.: Általában, amikor már összeállítottam a kéziratot, Zsuzsinak is azonnal átküldöm. Elolvassa, elmondja a véleményét. Megbeszéljük, mennyi rajz kellene a mesékhez. A többiben szabad kezet kap, hiszen a fantáziát nem lehet keretek közé szorítani. Annak szárnyalnia kell, mert csak akkor lesz belőle mestermű. Amikor megláttam az első rajzát, tudtam, hogy ő kell, hiszen ilyen stílusban képzeltem az illusztrációkat. Egyediek, nem művi egyik sem. Volt azonban a Csodák könyvénél, hogy azért megbeszéltük, a mese melyik részéből szeretnék még én rajzot. Elmondta, mire gondolt ő, de szinte mindig elfogadom az ötleteit, mert nagyon jók.

Volt, hogy láttam olyan illusztrációt, ami még csak megrajzolva volt, színek nélkül, de leginkább a már kész rajzokat látom, amiket lefotózva átküld nekem. Később a rajzok szkennelését, grafikai szerkesztését már én csinálom.

(forrás: judyt_olvasósarok)

Judit: A következő könyvedhez készített illusztrációit már láttad? Mikorra várhatjuk ezt a könyvedet? Ó, és ha már van címe, akkor azt megtudhatjuk? Vagy az is legyen inkább titok?

B. J.: Nem is tudom, maradjon a cím meglepetés, vagy áruljam el? Azt hiszem, inkább meglepetés lesz. Ha eljön az ideje, mindenki megtudja majd. *mosolyog* Még nem láttam az új könyvhöz a rajzokat, mert közbejött két dolog. Az egyik, hogy Zsuzsi néhány hete férjhez ment, a másik, hogy összeállítottam egy négy meséből álló téli gyűjteményt, aminek ugyanaz lesz a sorsa, mint a NewLine Kiadó regényírói által írt novelláké. Te érted, hogy miről van szó, a kedves olvasók pedig megtudják majd, ha aktuálissá válik. Úgyhogy jelenleg ehhez a négy meséhez készülnek illusztrációk, mindegyikhez egy-egy, plusz egy fedőlap. Hogy a következő mesekönyv mikorra várható, az még a jövő titka, hiszen arra elő kell teremteni az anyagi hátteret is. Azért bízom benne, hogy 2021-ben előrukkolhatok az új mesekönyvvel.

Judit: Ha már szóba került a NewLine kiadó. A Csodák könyvével jöttél hozzájuk, ugye? Hogy találtál rájuk?

B. J.: Ez érdekes dolog volt. Már előtte is láttam NewLine Kiadónál megjelent kiadványokat, de mivel mesekönyveket nem láttam náluk, nem is igen gondolkodtam ebben. Keresgéltem. Voltam a Könyvmolyképzőnél is, pályáztam is. Egyik évben a regényemmel, másik évben a mesekönyvem kéziratával, ami a következő megjelenés lesz. Egyikkel sem foglalkoztak. Akkor úgy döntöttem, ejtem a témát, többé feléjük sem nézek. A Pagonynál is kilincseltem a mesekönyvvel, amire két választ is kaptam. Egyik aranyosabb, mint a másik. Idézem az elsőt: "Köszönjük a kéziratot., de sajnos nem áll módunkban kiadni." A második sokkal később érkezett, amikor már el is felejtettem, hogy próbálkoztam velük, és ez már bővebb volt. Na, nem sokkal, és valaki más írta az emailt is. "Köszönjük a küldött kéziratot, kiadónknak már van a témában több kiadványa is, ezért nem tudjuk vállalni a kiadását." Lányommal elgondolkodtunk, hogy vajon, ha mesekönyvről van szó, akkor mégis milyen más témában lehetne írni? Ejtettem ezt a dolgot is. Azt hiszem, a szerzői oldalon írtam, hogy muszáj lenne végre kiadót találnom a kéziratomnak, amikor közös ismerősünk, Kovács Ági ajánlotta a NewLine Kiadót. Úgy éreztem, mivel véletlenek nincsenek, megpróbálom. Felvettem velük a kapcsolatot, és most ott tartunk, hogy a Csodák könyvéből már a második adag könyv került ki a nyomdából.

Judit: Gratulálok a Csodák könyve sikeréhez, és nagyon örülök, hogy megtaláltad a NewLine kiadót. *mosolyog* Említetted, hogy a Könyvmolyképzőnél regénnyel is pályáztál. Jól emlékszem, hogy az egy fantasy?

B. J.: Jól emlékszel. Romantikus fantasy. Jelenleg már Miminél, a NewLine Kiadó vezetőjénél van a kézirat, hogy amint ideje engedi elolvassa, és megmondja, kezdhetünk-e vele valamit.

Judit: Kíváncsian várom ezt a történetedet is! Mesélnél néhány szót arról, hogy miről fog szólni?

B. J.: Néhány szót, esetleg. *mosolyog* Sosem szerettem a horror történeteket, de amiben vámpír szerepelt, azt mindig olvastam, néztem. Kedvencem a Drakula, úgy kb. ezer éve. Amikor belépett a Twilight, adta magát, hogy muszáj az összes könyvet elolvasnom. Őszinte leszek, nagyon szerettem és szeretem a mai napig. Egy kisördög azt suttogta, hogy biztosan én is tudnék vámpíros fantasyt írni, hát belevágtam. Ebből már tudni lehet, a főszereplőm egy vámpír, de van benne több is. Vannak benne hús-vér emberek, nem hiányozhat belőle a farkas sem, aki mégis teljesen más, mint a megszokott farkas karakterek. A vámpírok sem olyanok, mint általában. A karaktereimet élő ismerőseim, barátaim ihlették. Van benne romantikus szál, több is, nem csak a főszereplők között létezik. Vannak a történetben olyasmik, amik velem történtek, akár gyermekkoromban, akár már felnőtt koromban. Van, aki már nem él az ihletők közül, de emléket állítottam neki a történetben. Van benne tehát szerelem, kaland, misztikum, és a végén egy kiskapu, ami megadja a lehetőséget a folytatásra is, akár.

A történet olyan helyen játszódik, ahol még soha életemben nem jártam, de volt, aki igen, és amikor elolvasta, azt mondta, úgy írtam le, mintha már láttam volna. Az Erdélyi Havasokban játszódik szinte az egész.

Judit: Még én sem jártam ott, de nagyon vonz, és ezért máris vonzani kezdett a regényed is. *mosolyog* Nagyon bízom benne, hogy ez a könyved is meg fog jelenni, és olvashatom. Egyébként nagyon más volt megírni a regényt, mint a meséket? Vagy úgy álltál neki, mintha egy hosszabb lélegzetvételű mesét írnál?

B. J.: Teljesen más. Íráskor például a meséket rajzfilmként látom a fejemben, míg a regényt élőszereplős filmként. Úgy peregnek a filmkockák olyankor előttem, mintha elkésnének valahonnan. *mosolyog* A kettőt nem lehet egymáshoz hasonlítani, annyira mások. Bár a fantasy is valahol egy mese, mégsem olyan, mint a gyermekmesék. Amikor belemerülök a regény írásába, megszűnik körülöttem a világ. Azt sem érzékelem néha, ha valaki szól hozzám. Éppen ezért volt is egy olyan eset, amikor írtam, Apu beszólt a szobába és nem hallottam. Aztán amikor odalépett, rátette a vállamra a kezét, majdnem kiugrottam a székből, annyira megijedtem. Visszarántott a valóságba egy érintéssel. Írás közben benne élek a történetben, egyszerűen elhagyom ezt a háromdimenziós világot.

Judit: Mesén, fantasyn és versen kívül más zsánert is írtál már? Vagy gondolkodsz rajta, hogy írni fogsz?

B. J.: Igazából nem gondolkodom ilyesmin. Ennyire nem tervezek előre. Soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, mikor merre csaponganak a gondolataim Viszont állítólag soha ne mondjuk, hogy soha! Nem vagyok jós, ki tudja, mire fogom még adni a fejem? *nevet* Egyébként egy időben egy természetgyógyász barátom rovatába írtam néhány cikket, a Természetgyógyász Magazinba. Imádom a gyógynövényeket, és az alternatív gyógyászatban hiszek.

Judit: Akkor bármit hozhat az élet, ami írással kapcsolatos. Ez tetszik! Mikor szoktál egyébként írni? Inkább esténként vagy reggel? Vagy teljesen mindegy, amikor időd van rá?

B. J.: Nincs napszakhoz kötve. Szerencsére a munkahelyemen is vannak holtidők, amikor nem jönnek vendégek a cukrászdába, olyankor ott is tudok írni. A téli időszakban főleg, hiszen akkor nincsen fagylalt, ami miatt azért nyáron sokkal többen jönnek. Volt olyan, hogy munkába indulás előtt fél órával írtam meg egy nyertesnek a meséjét. Inkább kihagytam az ebédet, de akkor akart kikerülni a gondolataim közül. Biztosan már nagy volt a zsúfoltság odabenn. *nevet*

Judit: Papíron írsz vagy kapásból számítógépen?

B. J.: Számítógépen. Van egy laptopom is, azt viszem a munkába magammal, így ott azon tudok írni. Itthon az asztali gépen jobban szeretek. Bár azért volt már, hogy papírra írtam, de az ritkán fordul elő. Jó néhány éve például részt vettem egy halálosan unalmas előadáson a Munkaügyi Központnál. Amíg az előadó beszélt, én simán megírtam egy mesét a háttérben.

Judit: Legalább jól kihasználtad az időt! *nevet* Gondolom a lányodnak gyerekkorában sokat meséltél.

B. J.: A válasz egyszerű, igen. *mosolyog* Szerette, ha könyvből olvastam, de azt is, ha az ágya szélén ülve kitaláltam történeteket. Nem mondom, hogy rengeteg ilyen volt, de azért volt néhány. Ma már bánom, hogy sem felvételt nem készítettem róluk, sem nem írtam le őket, de akkor még eszembe sem jutott ilyesmi.

Judit: Lehet, hogy azok a meseötletek azóta újra előjöttek, és meg is írtad őket.

B. J.: Könnyen lehet. Már nem emlékszem, miről meséltem anno, nagyon régen volt.

Judit: Mi az, amit a legjobban szeretsz abban, hogy író vagy, és mi az, amit legkevésbé? Persze ha van ilyen.

B. J.: Legjobban mit szeretek? A gyerekek szemében a csillogást, amikor a meséimet hallgatják. A helyi óvodában néhányszor már teszteltem ezt a dolgot. Például könyvbemutatón, író-olvasó találkozón sem vagyok hajlandó felolvasni a saját meséimet. Én a reakciókat szeretném látni a hallgatók arcán, nem pedig a saját történetemet olvasni, amit ismerek. Legkevésbé? Sajnos ilyen is van. Legkevésbé azt szeretem, hogy a magyar irodalom nem az őt megillető helyen van, az írók szintén nem az őket megillető helyen vannak. Az írás egy külön szakma, bárki nem tudja művelni ezt sem. Felháborít, hogy amíg nagyon sok országban elismert dolog, amiből emberek élnek, nálunk ez lehetetlen.

Judit: Igen, sajnos ezzel én is szembesülök. Nagyon nehéz boldogulni íróként, és tényleg szinte lehetetlen, hogy kizárólag ebből éljen meg az ember. Ehhez sajnos mi túl kis ország vagyunk. Szoktam azon gondolkozni, hogy ha tényleg meg lehetne élni az írásból, az változtatna-e az élményen, amit egy regény, mese vagy akár vers megszületése okoz. Megváltozna-e az íráshoz fűződő viszonyunk, ha ez lenne a megélhetésünk is, nem csak hobbi? Szerinted?

B. J.: Ha valakinek az élete, a hivatása az írás, annak szerintem nem változna meg az íráshoz fűződő viszonya egyáltalán. Maximum annyiban, hogy abból élhetne, amit a legjobban szeret művelni. Én boldog lennék, ha ezt megtehetném. A történeteken viszont lehet, hogy változtatna kicsit, mert több idő jutna az írásra, jobban beleásnánk magunkat dolgokba. De ez csak akkor derülne ki, ha belecsöppennénk egy olyan mesebeli helyzetbe, amikor azzal keresnénk a jövedelmünket, amit a legjobban szeretünk, és amihez véleményem szerint értünk is. Ez elég szerénytelenül hangzik, de az én koromban az ember már nagyon jól ismeri saját magát, és tudja, hogy mire képes, mi az, amihez a legjobban ért.

Judit: Szerintem nem hangzik szerénytelenül. Nagyon jó, ha az embernek van önbizalma, az elengedhetetlen ahhoz, hogy akkor se adjuk fel, amikor visszautasításokkal szembesülünk. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és a lányommal együtt várjuk a további mesekönyveidet.

Bombicz Juditot megtaláljátok a Facebookon:

Bombicz Judit szerzői oldala

A Csodák könyve megvásárolható a NewLine kiadó webshopjában, valamint magától, az írótól:

NewLine webshop