Történelmi regényt olvastam, amit ezúton is szeretnék megköszönni a szerzőnek, Ormai Gyulának, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak.
Fülszöveg:
A magyar múlt titkai iránt érdeklődő olvasó III. Béla Árpád-házi királyunk történelmileg hiteles életregényét tartja kezében.
A XII. század második fele az ő uralkodásának
köszönhetően a magyar történelem egyik legsikeresebb szakasza volt. Béla ifjú
éveit a gazdag és hatalmas Konstantinápolyban töltötte, az itt szerzett
tapasztalatainak, valamint a tehetségének köszönhetően a magyar trónra kerülve
sikerült felvirágoztatnia hazánk
gazdaságát és kultúráját. Ebben az időben vált Magyarország Európa egyik
leggazdagabb országává.
„III.Bélának nem csak a történelmi jelentősége
érdekelt, hanem az élete is. Történelmi igazságérzetem mellett azt is fontosnak
tartottam, hogy III. Béla élete tán valamennyi Árpád-házi királyunk közül a
legkalandosabb volt.
A történelemkönyvekből jól ismerjük a sikereit, e
regényből viszont az is kiderül, hogy a győzelemig milyen küzdelmes és igencsak
kalandos út várt rá."
Vélemény:
1/5
Szeretném azzal kezdeni, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tetszett nekem ez a könyv, mert szeretni akartam. Szeretem a történelmi könyveket, legyen szó múltunk bármely pontjáról. Élveztem… volna, hogy a magyar történelem egy szakaszáról olvashatok, azonban a tizenkettedik fejezetnél tovább nem jutottam. Az, hogy idáig eljutottam csupán annak köszönhető, hogy III. Bélának alapvetően tényleg érdekes élete volt, ahogy ezt a szerző is állítja.
Érdekelt volna a folytatás, de a szöveg annyira nyers
volt, hogy hiába minden kíváncsiságom, nem tudtam folytatni.
A könyv szerzői kiadásban jelent meg, és nincs benne feltüntetve
semmilyen szakember neve, aki segített volna a szerzőnek. Értem ez alatt a
lektort, korrektort, szerkesztőt. Ebből arra következtettem, hogy sajnos ezt a
szöveget nem is látták ilyen szakemberek, és ez bizony látszik is rajta.
Én ebook formában olvastam, ahol például a párbeszédek
semmilyen formában nincsenek jelezve, egybeolvadnak a narrációval, ami
borzasztó zavaró. Ez egy olyan apróság kéne, hogy legyen, ami alap egy regény
esetében.
Továbbá, ugyanazok az információk túlságosan sokszor
hangzanak el. Elmondja a narrátor, majd szinte változtatás nélkül, megegyező
szavakkal valamelyik karakter szájába is adja őket. Teszi mindezt gyakorlatilag
mindennel, tehát nem csak olykor-olykor felbukkanó malőrről beszélünk. Nem
tudom, hogy az olvasók úgy általában, hogy vannak vele, de én nem szeretem, ha
egy író oktondinak néz. Elsőre is megértettem, köszönöm, nem kell pár oldalon
belül többször elmondani ugyanazt. Minden íróval megesik, hogy sűrűn ismétli
magát. Amíg belemerül az írásba, addig ez nem tűnik fel neki. Pont emiatt van
szükség a szakemberekre, ugyanis egy szerkesztő ezeket észreveszi, és a
felesleges infóáradatot kiszedi a szövegből, ami itt sajnos nem történt meg.
Továbbá agyzsibbasztóan sok esemény van belesűrítve a
könyvbe, amitől szárazzá válik a szöveg. Csupán az első fejezetben annyi
mindent elmesél az író, hogy már azok a történések kitennének legalább két
könyvet. Például Aba táltos élete. Nagyon érdekes dolgok történtek vele,
szívesen olvastam volna egy külön könyvben róla, azonban itt tökéletesen
felesleges volt elmesélni őket. Elég lett volna valamikor röviden említeni,
amikor Bélával beszélget.
Picit úgy éreztem, mintha az író nem egészen tudná, mi
is az a történelmi regény. Néha azt a hatást keltette, mintha tankönyvet
olvasnék, ami nem jó. A történelmi regény lényege, hogy élvezetes módon mutatja
be a múlt egy szeletét, vagy egy történelmi személy életét. Jelen esetben III.
Béláét. Itt azonban ez nem sikerült élvezetesre.
Ebben a tizenkét fejezetben annyi minden történt, hogy
azt előnyösebb lett volna könyvsorozatban elmesélni. Ha a könyv végére értem
volna, egészen biztosan minimum tíz kötetesre becsültem volna azt, amit a
szerző megírt egyben.
Arról már ne is beszéljünk, hogy talán pont a fent
említett problémák miatt, az ember nem tud közel kerülni a karakterekhez.
Bennük van a potenciál, hogy jól is ki lehetett volna őket dolgozni, de ez nem
történt meg.
Az egyetlen pozitívum, amit mondani tudnék, hogy az
író egyébként tud írni, ez látszik azon, ahogy fogalmaz.
Összességében arra a következtetésre jutottam, hogy ha ezt a kéziratot látták volna szakemberek, akik segítettek volna a szerzőnek, akkor egy nagyon érdekes, és kimondottan jó történelmi regényt olvashattam volna. Bízom benne, hogy a szerző nem hagyja így parlagon a szöveget, mert érdemes lenne foglalkozni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése