2020. november 16., hétfő

Ormai Gyula: III. Béla Magyarország felvirágoztatása

Történelmi regényt olvastam, amit ezúton is szeretnék megköszönni a szerzőnek, Ormai Gyulának, és a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak.


Fülszöveg:

 A magyar múlt titkai iránt érdeklődő olvasó III. Béla Árpád-házi királyunk történelmileg hiteles életregényét tartja kezében.

A XII. század második fele az ő uralkodásának köszönhetően a magyar történelem egyik legsikeresebb szakasza volt. Béla ifjú éveit a gazdag és hatalmas Konstantinápolyban töltötte, az itt szerzett tapasztalatainak, valamint a tehetségének köszönhetően a magyar trónra kerülve sikerült felvirágoztatnia  hazánk gazdaságát és kultúráját. Ebben az időben vált Magyarország Európa egyik leggazdagabb országává.

„III.Bélának nem csak a történelmi jelentősége érdekelt, hanem az élete is. Történelmi igazságérzetem mellett azt is fontosnak tartottam, hogy III. Béla élete tán valamennyi Árpád-házi királyunk közül a legkalandosabb volt.

A történelemkönyvekből jól ismerjük a sikereit, e regényből viszont az is kiderül, hogy a győzelemig milyen küzdelmes és igencsak kalandos út várt rá."

 Vélemény:

 1/5

 Szeretném azzal kezdeni, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tetszett nekem ez a könyv, mert szeretni akartam. Szeretem a történelmi könyveket, legyen szó múltunk bármely pontjáról. Élveztem… volna, hogy a magyar történelem egy szakaszáról olvashatok, azonban a tizenkettedik fejezetnél tovább nem jutottam. Az, hogy idáig eljutottam csupán annak köszönhető, hogy III. Bélának alapvetően tényleg érdekes élete volt, ahogy ezt a szerző is állítja.

Érdekelt volna a folytatás, de a szöveg annyira nyers volt, hogy hiába minden kíváncsiságom, nem tudtam folytatni.

A könyv szerzői kiadásban jelent meg, és nincs benne feltüntetve semmilyen szakember neve, aki segített volna a szerzőnek. Értem ez alatt a lektort, korrektort, szerkesztőt. Ebből arra következtettem, hogy sajnos ezt a szöveget nem is látták ilyen szakemberek, és ez bizony látszik is rajta.

Én ebook formában olvastam, ahol például a párbeszédek semmilyen formában nincsenek jelezve, egybeolvadnak a narrációval, ami borzasztó zavaró. Ez egy olyan apróság kéne, hogy legyen, ami alap egy regény esetében.

Továbbá, ugyanazok az információk túlságosan sokszor hangzanak el. Elmondja a narrátor, majd szinte változtatás nélkül, megegyező szavakkal valamelyik karakter szájába is adja őket. Teszi mindezt gyakorlatilag mindennel, tehát nem csak olykor-olykor felbukkanó malőrről beszélünk. Nem tudom, hogy az olvasók úgy általában, hogy vannak vele, de én nem szeretem, ha egy író oktondinak néz. Elsőre is megértettem, köszönöm, nem kell pár oldalon belül többször elmondani ugyanazt. Minden íróval megesik, hogy sűrűn ismétli magát. Amíg belemerül az írásba, addig ez nem tűnik fel neki. Pont emiatt van szükség a szakemberekre, ugyanis egy szerkesztő ezeket észreveszi, és a felesleges infóáradatot kiszedi a szövegből, ami itt sajnos nem történt meg.

Továbbá agyzsibbasztóan sok esemény van belesűrítve a könyvbe, amitől szárazzá válik a szöveg. Csupán az első fejezetben annyi mindent elmesél az író, hogy már azok a történések kitennének legalább két könyvet. Például Aba táltos élete. Nagyon érdekes dolgok történtek vele, szívesen olvastam volna egy külön könyvben róla, azonban itt tökéletesen felesleges volt elmesélni őket. Elég lett volna valamikor röviden említeni, amikor Bélával beszélget.

Picit úgy éreztem, mintha az író nem egészen tudná, mi is az a történelmi regény. Néha azt a hatást keltette, mintha tankönyvet olvasnék, ami nem jó. A történelmi regény lényege, hogy élvezetes módon mutatja be a múlt egy szeletét, vagy egy történelmi személy életét. Jelen esetben III. Béláét. Itt azonban ez nem sikerült élvezetesre.

Ebben a tizenkét fejezetben annyi minden történt, hogy azt előnyösebb lett volna könyvsorozatban elmesélni. Ha a könyv végére értem volna, egészen biztosan minimum tíz kötetesre becsültem volna azt, amit a szerző megírt egyben.

Arról már ne is beszéljünk, hogy talán pont a fent említett problémák miatt, az ember nem tud közel kerülni a karakterekhez. Bennük van a potenciál, hogy jól is ki lehetett volna őket dolgozni, de ez nem történt meg.

Az egyetlen pozitívum, amit mondani tudnék, hogy az író egyébként tud írni, ez látszik azon, ahogy fogalmaz.

Összességében arra a következtetésre jutottam, hogy ha ezt a kéziratot látták volna szakemberek, akik segítettek volna a szerzőnek, akkor egy nagyon érdekes, és kimondottan jó történelmi regényt olvashattam volna. Bízom benne, hogy a szerző nem hagyja így parlagon a szöveget, mert érdemes lenne foglalkozni vele.


Ormai Gyula




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése