2020. november 16., hétfő

C. C. Brown: Sorscsapda

 Egy elgondolkodtató, bűnügyi elemekkel megfűszerezett tulajdonképpen társadalomkritikát olvastam Sorscsapda címen. Köszönöm az írónőnek, C. C. Brownnak a lehetőséget, hogy elolvassam a művét, valamint a Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, hogy közölhetem a véleményemet róla. 


C. C. Brown: 

Sorscsapda



Fülszöveg:

Mit ​tennél, ha valaki nap mint nap a szemed láttára hagyná védtelen és egyedül gyermekét egy kocsma előtt? Mit tennél, ha a bürökrácia útvesztőiben nem találnál segítő kezet a megoldáshoz?
A történet Magyarországon kezdődik a kilencvenes évek derekán, követve Tonka, egy fiatal nő sorsát napjainkig. Tetteivel, majd annak következményeivel egyetérthetünk, vagy elítélhetjük.
Sokszor megyünk el szemlesütve olyan dolgok mellett, amit nem szabadna úgy és abban a formában elfogadnunk. Tennünk kéne valamit, szólni valakinek, megmozdulni, elindulni, de túlságosan elfoglal minket a saját életünk nem akarunk kilépni a komfortzónánkból.

"- Szereted a kakaós csigát?
Az bólintott, kinyújtotta a kezét, majd megmarkolta az édességet. Tonkának eszébe jutott, órák óta itt van a kislány, és nem ivott semmit. Kivette az apró, dobozos őszibaracklét, és beleszúrta a szívószálat.
– Picimacó! – kiáltott fel az, és apró, vékony ujjával a doboz felé mutatott.
– Tessék, igyál. Micimackó van rajta, tényleg!
Néhány ember elment mellettük, némelyek visszafordultak, és méltatlankodva néztek rá. Talán azt hitték, a koszos, elhanyagolt babakocsiban ülő kislány, az övé. S lám, ő milyen jól öltözött hozzá képest. Egy nő félhangosan oda is szólt barátnőjének. – Ilyen anyát…"

Vélemény:
4,5/5

Sejtettem, hogy egy olyan olvasmány lesz, ami felforgatja a lelki világomat, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám ez a történet. És hogy miért mondom ezt? Mert bizony egy nagyon érzékeny témát boncolgat. Az élet legnagyobb igazságtalansága, de ezt már megszokhattuk; könnyedén születnek gyermekek oda, ahová nem kéne, mert nincsenek meg a felnevelésükhöz szükséges körülmények, vagy legalább a mindenen átsegítő anyai szeretet. Máshol pedig, ahol tényleg szeretetben nőne fel a gyermek, éveket várnak a gólyára, de az mégsem jön. És persze a jog mindig a szülő (főként az anya) oldalán áll, legyen az bármilyen is… A másik kérdés, amit ez a könyv előtérbe helyez, az az emberi érdektelenség. Már meg sem ütközünk azon, ha meglátunk valakit, aki a járdán koldul, vagy olyat, aki segítségre szorul. Ezek az emberek beolvadtak már a városképbe, nem lepődünk meg rajtuk. Persze, ha az ember a szívére venné a világ összes baját, bizony nem bírná ki ép ésszel. De ez a könyv arra is felhívja a figyelmet, hogy bizony vannak olyan dolgok, amik mellett nem szabad vakon elsétálni. 

Tetszett maga az alapötlet. Emellett az is nagyon elnyerte a tetszésemet, hogy az írónő különböző szemszögeket mutatott be. Tehát láthattuk magának a főszereplőnek, Tonkának/Nórának a szempontját, ahogy Gyuri, a kislány bátyjának szempontja is előtérbe került, valamint a rendőr, Gábor nézőpontja is érvényre jutott. Ez nagyon jó ötlet volt az írónő részéről, hiszen ezzel ugyanazt a problémakört jártuk körül más-más nézőpontokból. Az is nagyon tetszik, hogy több évet ölel fel a cselekmény, de ennek ellenére nem vált vontatottá. Most ejtek pár szót a szereplőkről.

Tonka/Nóra karaktere egy átlagos, szingli nőt testesít meg, aki többre vihette volna, ha másmilyen családi hátteret kap az élettől. Talán éppen ezért ragaszkodik ahhoz, hogy segítsen Emesén, a kislányon, aki esőben, fagyban állandóan a kocsma előtt hagyott babakocsiban ül, míg az anyja odabent iszik. Ő tulajdonképpen azoknak a megtestesítője, akik nem mennek el becsukott szemmel az élet igazságtalanságai előtt, és tenni próbálnak ellenük. De persze a bürokrácia és a világ „rendje” ellene szól, ezért szánja el magát egy végzetes döntésre.

András, Emese alkalmi barátja számomra nagy meglepetést okozott. Azt hittem, hogy ő az a tipikus férfi, aki nem ragaszkodik a családhoz, sokat utazik, ezért elég neki egy-egy alkalmi kaland is Tonkával. Ehelyett azt kaptam, hogy mindvégig kiállt a nő mellett. Kalandor helyett egy megbízható férfinek tűnik, aki szereti mind Tonkát, mind pedig Emesét. Szóval az egész könyvnek nekem ő volt a legpozitívabb csalódása.

Ági, Tonka legjobb barátnője nagyon támogató, és egy igazi jó barát szerepében jelenik meg. Kár, hogy az lett a sorsa, ami. Nagyon szerethető volt az ő karaktere. Bár, ha az én egyik barátom tervezne olyat, amit Tonka tett, biztos, hogy, ha nem is beszélném le őt róla, árnyalnám neki, hogy milyen következményekkel járhat a tette.

Gyuri egy tipikus kamasz, de az évek és a rutin megedzette őt. Nekem ő is pozitív csalódás volt. Azt hittem, hogy majd ki fog akadni Tonkára a tette miatt, vagy féltékeny lesz a húgára, amiért annak jobb élet jutott, mint neki, de ehelyett igazán felnőttesen viselkedett. Hamar megszerettem ezt a karaktert, és örültem annak, hogy ő is jobb sorsot kapott végül.

Gábor, a nyomozó először olyannak tűnt, mint amilyen bármelyik másik rendőr karaktere lehet; aki az ügyre koncentrál; meg akarja találni az emberrablót. Aztán, ahogy egyre mélyebben ássa bele magát az ügybe, és egyre inkább körvonalazódik a nő tette, rájön arra, hogy az élet nem feltétlenül fekete-fehér. Ő maga is úgy kezdi látni, hogy a gyereknek talán jobb helye, jobb élete lett Ausztriában. Maga az üldöző elkezd szimpatizálni az üldözöttel annak ellenére, hogy tennie kell a dolgát.

Ahogy azt már korábban tapasztaltam az írónő másik két könyvénél, maga a szöveg nagyon nyers, szerkesztetlen maradt, de ennek ellenére a Sorscsapda már jóval érettebb olvasmánynak tűnik, mint amilyen a Tania volt. Más kontrát nem tudok írni, hiszen maga a történet, a szereplők, és a végkicsengés is tetszett.

Összességében a Sorscsapda egy nagyon fordulatos, izgalmas olvasmány, ami komoly témákat szólít meg, és mer beszélni a társadalmi igazságtalanságokról. Persze a bűnös elnyeri büntetését, de ez a könyv is azt mutatja, hogy nincs olyan éles határ angyal és ördög, jó és rossz között. Engem ez a könyv maximálisan lebilincselt, és titokban szurkoltam, hogy happy end legyen a vége, ami valamilyen formában meg is valósult. Úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeret nyitott szemmel járni, és érzékeny a társadalmi egyenlőtlenségekre. Kiváló olvasmány!


C. C. Brown szerzői oldala

Moly



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése