2021. április 30., péntek

Fantasy világok a magyar irodalomban Thomas G. Maidennel készült interjú ("A könyvek és az olvasás számomra mindig is elbújás volt a valóságtól, utazás egy másik világba.")

A Fantasy világok a magyar irodalomban interjúsorozatom keretein belül most Thomas G. Maident kérdezem az írásról és a világteremtésről.

 


Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és beszélgetsz velem erről az érdekes témáról.

Én köszönöm a lehetőséget!

 

Mit tartasz érdekesnek a fantasy zsánerben? Szerinted több kihívás van benne, mint a többi zsánerben vagy mind ugyanolyan?

A könyvek és az olvasás számomra mindig is elbújás volt a valóságtól, utazás egy másik világba. Szeretem, ha ez a világ sokban különbözik az igazitól. Egy ilyen helyen bármi megtörténhet, és sok esetben meg is történik. Szerintem nincs több kihívás a fantasyban, hisz minden irodalmi alkotás létrehozása a maga kategóriájában szép és nehéz feladat. Például egy krimiben a történet szálait kell úgy csavarni, hogy az jó legyen, egy romantikus könyvnél kifejezőbbeknek kell lennie az érzéseknek, leírásoknak. Itt egy teljesen más világot kell megálmodni. Ez nehéz, de másfelől könnyű feladat is. Nyilván egyszerű dolgom lenne, ha mondjuk, New York-ban játszódnának a történeteim, csak rákeresnék az interneten és tudnám, mi hol van, milyen távolságra egymástól, hogyan néz ki. Rengeteg képet találnék róla. Utcaneveket, kész helyszíneket kapnék. A neheze viszont ebben rejlik. Akkor a történetnek is teljes mértékben alkalmazkodnia kellene ehhez a térhez, nem tudnám formálni. Nyilván nem könnyű az alapoktól felépíteni egy világot, de ha a történet megkívánja, alakíthatom. Akár utólag is. Néha pedig vissza is kell fognom magamat, hogy „Nem, ez már túl sok lenne!”.

 

Hogy néz ki nálad a világalkotás? Mivel kezdesz, és mit hagysz a végére?

Azt hiszem, legelőször a történet fogalmazódik meg bennem nagy vonalakban, aztán mikor van egy fő szál, elgondolkodok, hol is játszódhatna, mitől lenne izgalmas, vagy éppen rejtélyes az a hely, amibe a hőseimet helyezem. Ha a kisebb színtér megvan, akkor nekiállok a környékbeli területeket megalkotni, más „királyságok, országok” miben térjenek el a könyv központi helyétől? Ezután jön a nagy munka, apróságokkal kiszínesíteni az egészet, hogy egyedi arculatot kapjon. A történet folyamán pedig jön a rengeteg „mi lenne ha” effektus.

 

Mennyi ideig tart kiépítened a világodat és ez mitől függ?

Nyilván természetesen az ihlettől. Azt pedig nem lehet sürgetni. A világalkotás a megírandó könyv elejétől a végéig tart. Elkezdem csavarni a történetet, aztán folyamatosan jutnak eszembe új, izgalmas dolgok, amikkel ki lehet egészíteni. Ha ezerszer olvasnám át, akkor ezerszer írnék hozzá. Ilyen értelmezésben pedig örökké tart!

 

Szoktál ihletet meríteni? Ha igen, honnan?

Az ihlet nélkülözhetetlen összetevő! Sokan mondják, hogy „olyan”, hozzá illő zenéket kell hallgatni írás közben, de nekem ez nem jött be. Vagyis nem teljesen. Ha közben zenét hallgatok, valóban elkalandoznak a gondolataim, és mire észbe kapok, a töredékét sem írtam le. Inkább úgy mondanám, hogy a hozzá illő hangulatú instrumentális zenét szeretek hallgatni, majd pedig ha arcon csap az ihlet, kikapcsolom a zenét, és leírom gyorsan, amit kell. A másik ihlető pedig a mondavilág. Szeretek belemerülni és ősi mondákat, mítoszokat olvasgatni. Minél régebbi és minél ismeretlenebb, nem elcsépelt annál jobb. Lehet egy történet egyetlen momentuma, egy helység, vagy egy név is, ami megtetszik benne, a többi már jön magától.

 

Mit érzel a legnehezebbnek és mit a legkönnyebbnek a fantasy írásban?

A legnehezebb újat kitalálni. Sokszor próbálom a konfliktusokat a történeteimben nem erőszakkal megoldani. (Az túl egyszerű és unalmas is lenne.) Ennek a hátránya, hogy amikor kész vagyok egy résszel és vagy én, vagy egy barátom, akinek megmutatom, rámutat, hogy itt, vagy ott (könyvben, filmben) ez a fordulat már megtörtént. Ilyenkor gondolhatom át az egészet. Nyilván más műfajokban is van ilyen, de a fantasy ettől egyedi. Nehéz még ezen kívül fejben tartani, mi hol van! Elmagyarázom. Ha egy szobában játszódik egy cselekmény, tudnom kell, mekkora az a szoba, milyen berendezési tárgyak vannak, és azok hogy néznek ki. Ha később ugyanez a szoba előkerül, annak ugyanúgy kell kinéznie, a tárgyaknak ugyanott kell maradniuk. Nem nézhetem meg képen, nem mehetek oda megnézni, hisz valójában ez nem létezik, csak a fejemben. Ebben szoktam csalni, és sokszor lerajzolok egy-egy helyszínt, vagy tárgyat. Ebből nőtte ki magát az, hogy a jobban sikerült rajzokat illusztráció formájában belecsempészem a sorok közé.

A legkönnyebb, hogy ha már megvan legalább fejben egy világ, ott már bármi megtörténhet. Ahol varázslat van, ott már sokszor a fizika törvényei sem érvényesek. Így értelmezve szabad kezem van.

 

Szerinted lehet a mai világban újat alkotni, amire még senki sem gondolt, vagy az író egyedi látásmódja teszi az adott művet különlegessé?

Lehet, de nagyon nehéz. Körültekintőnek kell lenni. Nyilván a látásmód is számít, hisz lehet egyedi két könyv is, ami ugyanabban a világban játszódik, ha egy más nézőpontot mutat be. Emellett az adott lényekre ugyebár ráhúzunk egy személyiséget. Lehetnek emberek, állatok, varázslények. Ezeknek a személyiségeknek a megszokottól eltérő változtatása is színesítheti, egyedivé teheti a történetet. Kicsit merni kell kockáztatni, szakítani a sztereotípiákkal, és vagy bejön, vagy nem.

 

A fantasy remek eszköz, hogy az ember nyíltan vagy burkoltan rávilágítson bizonyos dolgokra, legyen az társadalomkritika vagy más. Te szoktál élni ezzel a lehetőséggel vagy kizárólag csak szórakoztatni szeretnél, hogy az olvasó kikapcsolódjon picit?

Megfordult már a fejemben, hogy próbáljak társadalomkritikát belecsempészni a történetekbe, de egyelőre még kevésnek érzem magam hozzá. Nyilván utólag szinte bármit rá lehet húzni bármelyik alkotásra, de kicsit úgy érzem magam, mint annak idején a jól ismert mondatnál irodalom órán: „Mire gondolhatott a költő…”. Kövezzetek meg, de ekkor mindig felmerült bennem, nem utólagosan akarnak-e belemagyarázni néhány dolgot. Mindenki egyéni látásmóddal rendelkezik, így minden olvasónak mást jelent egy-egy történet.

Azt szoktam mondani, hogy igazából én csak el akartam mesélni egy történetet. (Ami aztán átvette az irányítást, és szinte saját magát folytatta tovább…) Végtelen örömmel tölt el, hogy ha valakit kikapcsol és szórakoztat, amit írok. Ha egyetlen pozitív visszajelzést is kapok már megérte!

 

Mit gondolsz a magyar fantasy irodalomról? Külföldi írók meglehetősen komoly műveket tesznek le az asztalra. Szerinted a magyar írók is képesek erre, vagy még messze járunk tőlük?

Szerintem teljesen mindegy, hogy a föld melyik részére született valaki, ha a fantáziája megvan. Hogy a felnőtté válás során ezt elnyomják benne, vagy hagyják kiteljesedni, az más kérdés. Az itthoni írók is képesek szerintem hozni ugyanazt a színvonalat, csupán kicsi a mozgásterük, megjelenési lehetőségük és az ország adottságaiból adódóan az olvasóközönségük. Nálam is benne van a sokéves tervben, hogy egyszer angol nyelven is megpróbálkozok kiadni, de (mint semmi sem) lefordíttatni sem olcsó, pedig lássuk be, az egy sokkal nagyobb piacot nyitna meg előttem.

Az író Facebook oldala


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése